Malajzia

Vége

2009-02-18T16:18:00.000-08:00

Nekem fáj a legjobban, de ez van... Egyébként nincs is teljesen vége, csak Blikkeset játszok és szenzációhajhász címet akartam adni. Viszont Hollandiából nem hiszem, hogy lesz több post. Óriási a különbség Malajziához képest, és nem tudok annyira izgalmasat írni, ami felvehetné a versenyt a régi történetekkel. Nem akarom, hogy elfakuljon a blogom színvonala és majd egyszercsak azon kapjam magam, hogy már csak anyum olvas, de ő is csak azért, mert *ide most valami rém tréfásat akartam írni, de 15 perc gondolkozás után sem jutott semmi mulatságos az eszembe, így maradjunk annyiban, hogy anyum is csak duzzogva olvas*.
Egyszerűen bajba sem keveredek (leszámítva, hogy majdnem volt egy fegyelmi tárgyalásom még novemberben). De tényleg, minden annyira egyszerűen megy, minden annyira normális, hogy nem tudnék egy egészséges anyázós postot összehozni. Tehát Hollandiáról ennyit. Esetleg majd lesz ilyen képekkel való mesélés egyszer, csak mondjuk ahhoz meg képeket kéne csinálnom...

Nah, csak gondoltam szólok. Akkor majd pár év múlva.

Csoki

Vissza a blogoszférába

2008-10-17T04:18:00.000-07:00

Úúú, jaaaj… Bocsi a késésért! Már több mint másfél hónapja kint vagyok, de eleinte időm nem volt írni, utána meg úgy gondoltam, hogy Malajzia után ez a hely nem annyira izgi, nem annyira egzotikus, hogy bárkit is érdekeljen mondandóm, így hogy elkerüljem a leégést, úgy gondoltam inkább csak rejtélyes módon eltűnök, hosszú évekre elegendő diskurálni való misztikumot hagyva magam után, hogy végül aztán legenda váljék belőlem. Aztán mégsem…
Malajziában az volt a jó, hogy ott lementem kajálni és 20 perc múlva annyi csodás élménnyel tértem haza, hogy egy kisebb könyv is megtelne vele. Viszont (hogy most örömömre, vagy bánatomra-e, azt még nem tudtam eldönteni) azért itt is történnek mesébe illő dolgok.
Kezdődött az egész a lakáskereséssel. A suli oldalán ugyan írták, hogy vegyem figyelembe, hogy külföldieknek szinte lehetetlenség szállást találni, így a legjobb, ha már vagy fél évvel korábban el kezdek keresgélni, de nekik fityiszt mutattam, és csak augusztusban láttam hozzá. Minden nagyobb oldalon regisztráltam, mindenre jelentkeztem, de semmi. Na jól van mondom, majd ha kijövök, kerítek itt valamit seperc alatt. Nah, hát ez itt nem így működik…
Vegyük csak az egyik legnagyobb lakáskereső oldalt, a Kamernetet. Akinek van kiadó szobája, az felteszi, te meg pénzért reagálhatsz rá, aztán ha megtetszett a hirdetőnek a bemutatkozásod, akkor elhív egy kijkawondra, aminek keretében megnézheted a szobát, megismerkedhettek egymással, hogy eldöntsétek vajon tudnátok-e egymás mellett harmóniában élni, vagy inkább csak maradjatok távoli ismerősök.
Tehát nem számolva a sok kisebb hasonló oldalt, meg másfajta lakáskeresési módszereket, csak a Kamerneten reagáltam nem kevés pénzért kb. olyan 70-80-an hirdetésre. És hárman írtak vissza, hogy akkor menjek a kijkawondra… Nem tudom, pedig próbáltam annyira jó fej lenni a bemutatkozásban, elsütöttem pár humor patront, ráadásul egész konszolidált képeket mutogattam, de akkor is csak három… Ebből egyet még akkor kaptam, amikor Magyarországon voltam, hogy akkor pénteken mehetek megnézni a szobát. Nekik írtam, hogy lehet kések egy picit, mondjuk úgy két hetet…
Egy másik lehetőség már kint létem alatt ért. Jelentkeztem egy szobára, ami ˝csak˝ 300-ba került és ráadásul pont külföldi embert preferáltak. Pikk-pakk válaszoltak is, hogy akkor ekkor és ekkor jöhetek. Ekkor és ekkor el is lógtam a suliból, hogy el tudjak menni az isten háta mögé, ahol aztán szembesülnöm kellett ama ténnyel, hogy a kedves főbérlő kínai. Alapul véve eddigi fantasztikus élményeimet eme egzotikus néppel kapcsolatban, nem sok jóra számítottam és véleményemet az a mosolygós kis hölgy is inkább csak megerősítette. A 300-ból lett 400, mire odaértem, mert hogy volt egy kis változtatás, reméli nem bánom. Áh dehogy, teli vagyok… Aztán megmutatta a tök üres szobámat, ahol rohadt a fal, a beépített szekrény széttörve, a karnis leszakadva, a fürdőn pedig 5 másik helyes kis emberrel osztozkodnék. Aztán jöttek a piszkos anyagiak, hogy akkor ki kéne fizetnem az első és utolsó hónapot, meg egy hónap letétet, meg fél hónap adminisztrációs díjat, tehát kb. 350.000–400.000Ft-nak megfelelő összeget holnap készpénzben, és hogy akkor ez megoldható-e? Hát őőő… Még megkérdezem anyukámat.
Aggodalomra semmi okom nem volt, ugyanis 80-an mentünk el megnézni a szobát és, gondolom a rasszista arckifejezésem láttán, nem én kaptam…
Ezen kívül még két helyen voltam. Egyszer egy kb. egy órányi buszozásra lévő kis faluban, ahol egy 38 éves szenegáli hapsi adta volna ki az egyik szobáját, de kijelentette, hogy ő nem szeret beszélgetni, és nem szereti a zajt, tehát zenét ne nagyon hallgassak, meg hogy ez az én részem a házból, az az övé, stb. Mindezen felül ő már házas, csak a felesége meg a gyerekei még Szenegálban vannak, de jövőre költöznek ide hozzá. Na hát sok mindenhez lett volna kedvem, de valahogy az, hogy egy szenegáli család mindennapjaiba belecsöppenjek, nem volt közte. Viszont azt mondta ha gondolom, akkor már most megkaphatom a szobát. Hát, mondtam neki, hogy alszok rá egyet, és majd hívom. Azóta is hívom…
Nodehát, aladdig is kellett valahol laknom. A legtöbb éjszakát egy hostelben töltöttem, ami először nem igazán töltött el boldogság hormonnal, lévén, hogy 14 ágyas szobában kellett aludnom mindenféle jöttmenttel. Egyszerűen lehetetlenség ott aludni, mert a 13 másik emberből legalább három horkol, egy beszél álmában, egy 3-kor jön haza, a másik 6-kor megy el, és egy valaki (általában aki alattam, vagy felettem aludt) tuti, hogy szélproblémákkal küszködött.
Ezt leszámítva jobban élveztem az ott szállást, mint akármilyen csilli-villi huszonnyóc csillagos szilli-szállodában. Baromi érdekes emberekkel lehet ott összefutni, akik utaznak a világ egyik pontjából a másikba, vagy csak simán ők sem találnak állandó szállást. Tökre hiányzik, és annak ellenére, hogy már van hol laknom, még vissza-vissza járok kávézni, meg diskurálni.
Ezen kívül még öt magyarnál csöveztem hosszabb-rövidebb ideig (1000 csók és köszönet), míg nem jött a telefonhívás, hogy látták a hirdetésem az egyik supermarketben és hogy akkor jöhetek megnézni a szobát.
Én meg jöttem, láttam, visszamentem volna a hostelbe, de nagyon kellett a szoba, így elfogadtam. Szobával, környékkel, árral nem is nagyon lennének problémák, de mikor kiderült, hogy három lengyellel kéne együtt laknom, kissé megrendültem. Na nem mintha nekem bármi bajom lenne velük, egy közeli lengyel ismerősöm van, az pl. tök normális, ám a tanácsok, amiket kaptam még mikor szobát kerestem, bátorítottak el egy picit. Többen is említették, hogy miután a helyieknek eléggé összefolynak a kelet-európai országok, így mindenképp hangsúlyozzam ki, hogy én NEM lengyel vagyok. Mert hogy azok őrültek…
Hát, mit tagadjam… Egy hete lakok itt, de máris annyi élménnyel lettem gazdagabb, hogy végülis nekik köszönheti most a világ, hogy a langlevente.blogspot.com-on ismét el kezdtek szállingózni a postok.
Csipegessünk tehát: Elméletileg négyen lakunk itt a lakásban, két csaj, egy srác, meg én. Gyakorlatilag viszont hatan, mert az egyik csajnak mindig itt a pasija, a srácnak meg a barátnője kijött egy hónapra Lengyelországból meglátogatni őt, így most ő is itt lakik. Az öt lakótársamból mindössze csak az egyik csaj beszél angolul, a többi csak lengyelül. Ez még így egész határeset lenne, csak mondjuk ez a csaj ez vagy hulla részeg, vagy szét van csúszva. Hiába, cserediák…
Na de a legtréfásabb dolgok még csak eztán jöttek! Már a beköltözéskor értek a mókásabbnál mókásabb események, pl. hogy ez az egyetlen csaj aki itt fordítani tudna, ő elment Belgiumba bulizni, elméletileg már 2 napja vissza kellett volna jönnie, de eleddig nem nagyon bukkant fel itt a Rhodosdreef 76 szám alatt, a telefonját nem veszi fel, ésatöbbi. Aztán végülis kiderült, hogy csak sztrájkoltak a vasutasok belga földön és emiatt várakoztatott meg minket ama milliónyi élmény megosztásával, ami külhonban érte. Mindenesetre én már ekkor egész biztos voltam abban, hogy a magyar-lengyel barátságról szóló versekben nem sűrűn fogják megénekelni ezt a mi kis lakóközösségünket, mert hogy én elköltözök.
Egy az, hogy (engem nem számolva), itt mindenki utál mindenkit. Valami szerelmi háromszög van kialakulóban, meg régi sérelmek, világnézeti eltérések, satöbbi, és emiatt folyton megy a magas hangon történő szóváltás, a kurva szó feltűnően gyakori alkalmazásával.
A másik, hogy pl. három nappal ezelőtt a srác, összeszedve minden angol tudását megkérdezte, hogy nem iszunk-e meg egy sört. Hát mondom, hátha az alkoholnak köszönhetően le tudjuk küzdeni eme kommunikációs szakadékot kettőnk között, így igyunk. Jó, akkor ő elmegy a boltba. Erre hazaállít egy karton sörrel és négy üveg vodkával (mondjuk csak ilyen pacsuli izé, de azért négy liter 25%-os pia is tud ütni). Hát az valami rettenet volt, én maradtam is a sörnél, viszont a srác az abszolút szétcsapta magát, majd elment aludni, én meg el kezdtem filmet nézni a még ébren lévő csajjal. Kb. hajnali kettőkor a srác, mint az állat kiront a szobájából, mögötte bőgve a csaja, és elviharzik. Mint azt az asszonyától megtudtuk, valami rettentő mélyenszántó dolgon összevesztek, ezért a gyerek eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. De aztán egy óra múlva előkerült, kifejezetten jó bőrben egy hullához képest, hozott a csajnak valami virágot (amit el nem tudom képzelni hol szerzett hajnal háromkor), majd elmentek tetélni.
Arra a napra véget értek az izgalmak, ám most van egy újabb fergeteges fordulat (és még mindig csak egy hete lakok itt). Az egyik kedves kis hölgy itt a szomszéd szobában olybá tűnik, hogy anyai örömök elé néz. És ennyi, én leléptem. Az biztos úristen, hogy én nem fogok hajnalban felkelni szoptatni… Amúgy egyszerűen nem hiszem el ezeket a lengyel csajokat. Ez már három hónapos terhes, de van egy barátnőjük itt a szomszéd utcában, neki meg csak 7 hónaposan tűnt fel, hogy mennyivel kívánósabb, mint anno.
Nos tehát, nagy hirtelen ennyi. Ez a lakás mizériámnak mindössze töredéke, de jobban már nem akarok belefolyni. Remélhetőleg mire idáig eljutottatok az olvasásban már tűkön ültök, és kérdezgetitek hogy: ˝Na jóóó’ van Levi, de mégis melyik orszááág?˝ Hát ez az ország Hollandia. Nem egy 11.000 km-re lévő Malajzia, de a lengyeleknek hála, úgy érzem mókából és kacagásból imitt sem lesz hiány.
Viszont itt egy pöppet elfoglaltabb vagyok, mint odaát, így nem lesznek olyan sűrűn postok, de majd igyekszem a maximumot kihozni a blogspot nyújtotta lehetőségekből.
Na de most megyek. Megkérdezem már kedves egyetlen angolul beszélő lakótársam, hogy ugyan az előbb mi késztette pityergésre.
Helósziaszevasz

Életjel

2008-04-20T09:04:00.000-07:00

Upsz... Hát ide sem írtam már vagy egy fél éve:D És úgy döntöttem nem is fogok, majd csak szeptemberben. Amúgy se Dániából, se Finnországból nem lett semmi, máshova megyek. Hogy hova, az viszont titok:) Majd jól meglepődtök augusztus közepén, hogy jééé! Hát erre nem is gondoltam volna!

Szerény életemről annyit, hogy ugye úgy volt, hogy megyek Dániába dolgozni, meg aztán az egyszerűség kedvéért akkor már a tanulást is oda terveztem. Épp ezért elmentem az Educatio 2008 kiállításra (egyetemek, főiskolák expoja), hogy elintézzem a jelentkezést. Viszont ha már ott voltam, megnéztem a többi ország iskoláit is, és pompázatos helyet találtam magamnak! Így szépen megköszöntem a dán úriembernek a segítségét és jelentkeztem abba a bizonyosba. Vagyis jelentkeztem volna, csak aztán kiderült, hogy oda már kicsit macerásabb bejutni, mert kell nemzetközi angol felsőfokú nyelvvizsga, valamint közgáz érettségi. Mivel gimibe jártam, soha nem tanultam közgázt, így most pár hónap alatt kellett megtanulnom két év anyagát, amiből évértékelő vizsgát kellett tennem (mindkét évre négyest kaptam), hogy aztán érettségizhessek belőle. Azért jópofa, hogy több év anyagból úgy levizsgáztam négyesre, hogy mindössze egyszer olvastam el a könyvet, meg a vizsga előtt három órával átnéztem a tételeket. Na mindegy, az érettségi még nem tudom mikor lesz, de nem hiszem, hogy most már olyan hatalmas problémák adódhatnának.

Ennél sokkal kellemetlenebb volt az angol nyelvvizsga. Én kellemesen eldiskuráltam Ázsia népeivel, de csak ilyen "rámragadt" angollal. A nyelvtan kb. annyira állt hozzam közel, mint ide Irak, úgyhogy csodás kilátásokkal indultam neki a feladatnak. Volt kemény két hetem felkészülni.

A vizsga az rém mókás volt. Öt órás, egyetlen egy zsebkendőt vihettél be magaddal a terembe, ahol volt 20 gép, fülhalgató, mikrofon, és egyszer kijöhettél 10 percre enni-inni. Közben kintről kamerával figyeltek, ha már egy pöppet elfordítottam a fejem, jöttek is oda, hogy disztingváljam magam, különben irgum-burgum. Hát nem is tudom hol ronthattam el. Talán ott, hogy soha sem tanultam a nyelvet lelkiismeretesen, talán ott, hogy fáradt voltam... De talán a legvalószínűbb probléma az lehetett, hogy véletlenül rossz nyelvvizsgára jelentkeztem. Sikeresen kiválasztottam a "tudományos" nyelvvizsgát. Ebben az a pláne, hogy csak biológiai, kémiai, matematikai, közgazdasági, fizikai... stb. témák voltak. Rögtön az elején szövegértés egy 3000 éves dél-amerikai falu közigazgatási rendszeréről, majd földtörténeti korok, dinoszauruszok kihalása. Volt még a Mars felszínén kialakult vizekről is egy érdekesebb szöveg, kb ilyen szinten: "a földkéreg repedéseiből feltörő víz parloblasztikus berentáliákat hoz létre a derigalmáliás közeggel keveredve".

Egy szót nem értettem az egészből, ráadásul olyan kevés időt adtak (20 perc), hogy a szöveget alig tudtam annyi idő alatt elolvasni, és akkor még utána jött ~16 kérdés. Az egészet végigtippeltem, de úgy, hogy amikor már kevés volt az idő, csak így találomra beikszeltem valamit, és görgettem a kérdéseket, de még így se sikerült adott idő alatt választ adnom az összes kérdésre.

Na mindegy, jött a magnóhallgatás. Ebben volt szerencsém betekintést nyerni egy egyetemi előadásba, amiben a csillagászat szépségeit ecsetelték, majd egy 15 perces diskurálást arról, hogy ugyan milyen vegyi eljárással állapították meg anno, hogy a technéciumnak 43 atomja van. Asszem. Valami ilyesmi lehetett.

Szóbeli: "Beszéljen az állatok védekező reflexeiről. Felkészülési idő: 20 másodperc." Hát mire a kérdést elolvastam, már lejárt a felkészülési időm. Jófejek...

Utána még egy kis esszé írás irodalommal kapcsolatban, és pár perccel később már ismét Budapest utcáit tapostam. Nem viccelek, szinte az egészet végigtippeltem, de sikerült! 79-80 pont kell az egyetemekre, nekem lett 82. Hatalmas öröm és ujjongás, ez is megvan.

Tehát tanulással és dolgozással telt az elmúlt cirka fél évem. Jelenleg anyumnál vagyok "szervizes munkatárs" (T-Mobile boltban), ami egy felettébb izgalmas munka. Múltkor bejött egy öreg bácsi, hogy nem jó a PIN kód, mert akármit ír be, csak csillagokat lát.

Viszont ez nem a Levente-egyszerű-élete-egy-magyar-kisvárosban-blog, tehát ezzel nem is untatnék senkit. Nem hiszem, hogy augusztusig olyan rém sűrűn írnék, de valószínűleg nyáron megyek Stop-túrára. Ez abból áll, hogy kitalálunk egy célpontot - pl. Róma - és oda úgy kell eljutni, hogy közlekedésre nem lehet pénzt költeni, azaz csak stoppal, vagy bliccelve, vagy akárhogy lehet utazni. Ez alól kivétel a koldulással, vagy testem árulásával megszerzett pénz. Persze ilyen csacsiságra még gondolni sem merek! Mindenesetre én benne vagyok, remélem nem indonézosodnak el a haverjaim, és lesz is belőle valami.

Nos, kedves pajtásaim, ennyi. Most futok-szaladok szakdogát írni. Búcsúzásképp itt egy fotográfia a Láng család következő generációjáról, aki február 7 óta készteti az öreg néniket ámulatra és mindenféle anyai jótanácsok megosztására.

Helosziaszevasz!

100.

2007-11-24T13:40:00.000-08:00

(Ezt a postot még kint írtam, csak mivel mókás voltam és pár nappal korábban jöttem haza, mint amit mondtam, ezért akkor nem küldhettem el, itthon meg elfelejtettem. Tehát úgy olvassátok, hogy én éppen a taxira várok (ami nem jött meg végülis) és pár óra múlva repülök.)

Érdekes, pont 100 postot írtam malajziai tanulmányaim alatt. Na jó nem, mert elszámoltam, de 98 is szép szám:) Amúgy ez lenne a 99., csak ugye miután elszámoltam magam, kitöröltem egy régit, mert azt hittem, ez már akkor a 101. lenne. Na mindegy. Valószínűleg úgy kellett volna lennie, hogy ez a 99., aztán amikor otthonról írok, hogy megérkeztem, az a 100. De ebbe most ne menjünk bele, nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy előreláthatólag fél évig biztosan nem fogok többet rövidgatyát hordani. Összepakoltam, kitakarítottam, mindenkinek adtam egy cuppanósat, kitessékeltem a síró lányokat a lakásból, majd a homi fiúknak is elmagyaráztam, hogy igazándiból ez sohasem működhetett volna köztünk... Az elmúlt napokban, hetekben igencsak változó volt a hozzáállásom a helyzethez. Néha már egyszerűen nem tudtam várni, hogy hazamehessek, máskor teljesen depressziós lettem, hogy itt hagyom Malajziát. Most nem tudom. Igazándiból hiányzik már most, de ha belegondolok, hogy kik/mik várnak otthon, akkor meg már hívnám is a taxit. Én amúgy szeretem Malajziát. A melegen kívűl, meg a kaján kívűl semmi probléma nincs az országgal. Az emberekkel van itt a baj. Nem írom le nyolcvanharmadjára is, hogy miért, mindenki tudja. Viszont a probléma, ami kicsit megnehezíti a könnyes búcsú nélküli távozást, az pont az, hogy az elmúlt 1-2 hétben rengeteg fehér embert ismertem meg. Velük tényleg lehet normálisan társasági életet élni. Beülni valahova, mászkálni, Malajziát látni, nem pedig itthon punnyadni a gép előtt. Itt van rögtön a Reni&Peti&Csabi trió, akikkel bármikor tudnék menni bulizni. Csilláról már meséltem. Aztán a múlt szombati medencés bulin (az, hogy medencés számomra csak akkor derült ki, miután ruhástól bedobtak a vízbe) találkoztam angolokkal, szlovénokkal, szlovákokkal, lengyelekkel, kanadaiakkal, meg még nem tudom honnan jött emberekkel. Olyan emberekkel, akiket egészen eddig kerestem. (OJ! Találkoztam két exmunkatársnőddel is. Az egyik Rachel, a másik Jess. Csókolnak, meg miegymás.) Tehát csak a helyiek akik nem tetszenek. Igaz, hogy baromi kedvesek, tényleg mindig segíteni akarnak, meg mosolyognak, de akkor is... Elrontják ezt a király országot. Komolyan mondom, sok pénzem lesz, összeszedek egy zsoldos sereget, aztán elfoglalom Malajziát, a helyieket elküldöm Borneóra, aztán jöhet a boldogság. Amúgy nem vagyok rasszista, mielőtt valaki felháborodna:)

Na mindegy, most már nem tudok mit csinálni. Szerintem biztos jobb lesz Európában. Normális kaja, aktív emberek, higiénia, hó (remélem). Biztosan visszajövök még ide. Ha nem is egy éven belül, de valamikor tuti. Már csak azért is, mert meg kell néznem a The Troikat elkészült állapotban.

Most meg kéne köszönnöm mindenkinek, aki segített abban, hogy itt lehessek. Apumtól kezdve, egyéb családtagokon, barátokon át, egészen a repülőgép pilótájáig, de nem teszem. Vagyis teszem, de nem névreszólóan, mert ha meg kihagyok valakit, akkor meg jön a duzzogás. Tehát mindenki nézzen szépen magába, aztán kérdezze meg: Köszönhet nekem ez a gyerek bármit? Ha a válasz igen, akkor mondjátok szépen: Szívesen.

Blogolvasóimnak köszi a 8700 oldalletöltést, az abszolút csúcstartó Láng Éva 8699 letöltéssel majd otthon veheti át nyereményét.

Nos, itt az ideje az érzékeny búcsúnak. Remélem annak ellenére, hogy jövőre már csak az unalmas Dániából fogok írni, még valaki nézi majd a blogot. Anyumon kívűl... Búcsúzóul megkapjátok kedvenc dél-kelet ázsiai előadómtól a kedvenc számom. Felirat is van hozzá, szal lehet tombolni szilveszterkor.

Na csocsi

Putrajaya

2007-11-24T07:12:00.000-08:00

Tehát Putrajaya Renivel és Petivel. Mégsem pénteken mentünk, mert elaludtunk, tehát kizárásos okon ma voltunk. Putrajaya Malajzia új fővárosa. Igazándiból nem is főváros, inkább olyasmi, mint nálunk a kormányzati negyed a Nyugatinál.

Hivatalosan Perang Besarnak hívják és 25 km-re délre található Kuala Lumpurtól. A hely igazándiból az új adminisztratív központja a kormánynak és mellékesen tesztelik, hogy milyen is lehet egy elektronikus kormány. Azaz papírt nem használnak, minden elektronikus, mindenhol a legújabb telekommunikációs fejlesztések találhatóak. 70%-a Putrajayanak még mindig természet. Erdő, botanikus kert, folyó, és Malajziához híven, szemét...

Amúgy bazi nagy egy hely. Egy csomó mindent, amiről már hallottam/olvastam, még csak távolról sem láttam, nem hogy testközelből. Két jelentősebb épületet sikerült megnéznünk. A miniszterelnök irodáját (azt is csak kívülről), valamint egy mecsetet. Nem mondom, hogy majd szétrobbantan az adrenalintól, de nem volt rossz.

A nagyfőnök irodája (Perdana Putra) kifejezetten csinos, bár nem cserélném le rá a mi parlamentünket. A táj tényleg nem csúnya, de soha nem fogom megérteni, hogy miért jó nekik, hogy mindenhol bokáig mászkálnak a szemétben. Szánalmas... Tehát sok minden nem történt, este még elmentem találkozni egy lengyel meg egy szlovák ismerősömmel. A szlovák perfekt magyar, a lengyel pedig rengeteg mindent tud Magyarországról. A Toller Istvánnal való találkozását minden egyes találkozásunkkor elmeséli. Aztán ennyi. Lassan repülök haza. Valószínűleg már csak egy post lesz, pont a 100. Majd meglátjuk...

A végére pedig egy kis játék. A képen egy teljesen átlagos park, teljesen átlagos "padjai" és asztala látható. Vmi mégis más. Vajon mi? Ja! Hogy itt a parkokban még konektor is van...

Felhőkarcolók

2007-11-22T10:00:00.000-08:00

Ha valami hiányozni fog Kuala Lumpurból, akkor az biztos, hogy azok az épületek lesznek. Annyira kreatívak, hogy az valami hihetetlen. Nem csak a Petronas-tornyok (a kukorica csövek), de még kismillió felhőkarcoló, bevásárlóközpont, irodaház van, amitől leesik az állam. Eleinte úgy akartam, hogy mindenféle érdekes épületet megemlítek, de aztán rájöttem, hogy rengeteg van, így csak a felhőkarcolókat mutatom be. Külön azt, amelyik már elkészült, aztán a kedvencem, amelyiket még csak építik, 1-2 olyat ami még az engedélyre vár, valamint azokat is, amelyeket sosem építettek fel valamilyen oknál fogva. Természetesen a Petronassal kezdem. (Egy kivételével egyik kép sem az enyém, mindet a netről szedtem.)

A Petronas Twin Towersről nem akarok sokat írni. Egyrészt azért, mert már írtam róla régebben, másrészt mindenki ismeri. 452 méter magas, 88 emeletes és 1998-ban fejezték be. A 41. és 42. emelet között egy híd köti össze a két épületet. Csak ez a híd 750 tonna. Cesar Pelli, egy argentín-amerikai építész tervezte. Elsőre nem látszik, de muszlim motívumok is el vannak rejtve az épületben. Sajnos képet erről, ami kifejezetten azt mutatná nem találtam, elmagyarázni meg nehéz, de higyjétek el:) 29 lift van benne. 1998-2003 között a világ legmagasabb épülete volt, aztán a Taipei 101 lenyomta, így már csak a világ legmagasabb ikertornyai címet birtokolja. Amúgy érdekes oldal ez a Wikipedia. Azt mondja, hogy a Taipei 101 a világ legmagasabb épülete 509 méterrel. A Sears tower meg '73-'98-ig volt a legmagasabb, pedig az meg 527 méter, ami magasabb a Petronasnál is, meg a Taipeinél is. Lehet antenna nélkül értik, de még úgy is magasabb, mint a Petronas. Na mindegy, itt most nem ez a lényeg.

Malajzia második, a világ ötödik legmagasabb épülete a KL Tower, ami egy telekommunikációs torony. Tetején egy elég drága étteremmel és remek kilátással. 1991-1995-ig építették, 421 méter magas, 6 emeletes, és mindössze 4 lift van benne.

A Menara Telekom 310 méteres magasságával a harmadik Malajziában. Ez a felhőkarcoló van hozzám a legközelebb. Az érdekessége ennek az épületnek a többivel szemben, hogy ennek a tetején van helikopter leszálló is, valamint 3 emeletenként van egy nyílt terasz, ahol park található. Igazándiból én azt hittem, hogy ezt TM Towernek hívják, és én úgy is használtam, csak most, hogy utánanéztem tudtam meg valódi nevét. Egyébként a TM (kb, mint nálunk a T csoport) irodái, igazgatói vannak itt leginkább.

Nos, még így is, hogy csak a felhőkarcolókat említem, elég soknak tűnik, így ennyit az elkészültekről. Ezek voltak a legfontosabbak. Most jön a személyes kedvencem, a The Troika. Hihetetlneül sajnálom, hogy nem leszek itt, mikor ez épül, mert ez már most megverte nálam az eddig abszolut csúcstartó legszebb épületetet, a Petronas tornyokat. Teljesen véletlenül láttam meg az építkezést, mikor mentem a két kukorica csőbe valamiért, de szerelem volt első látásra. Ez egy luxus lakóház lesz, 200 méterre a Petronas tornyoktól. Három épületből fog állni, egy 50, egy 44 és egy 38 emeletesből, amelyeket a 24.-en egy híd köt össze. Egyébiránt ez lesz a legmagasabb lakóház Malajziában és 2009-ben készül el.

Sajnos a Bangunan MAS épület kiegészítője az Annex (asszem, vagy vmi ilyesmi) soha nem épülhetett fel. 1986-ban építették a 170 méteres eredeti épületet, amelyhez terveztek egy másik épületet később, de szerintem az extrémitása miatt elvetették az ötletet.

Az Oasis Apartment Tower és az ugyanígy kinéző irodaház sem épülhetett fel valamiért. Mondjuk nem is bánom, ez túl unalmas Kuala Lumpurba.

Nos, képek és adatok hiányában le kell fújnom eme nemes akciót. Egyszerűen sehol sem találom azokat az épületeket a neten, amelyeket a városban mászkálásom során szoktam látni. A Pavilon bevásárló központról sem találok képeket, pedig éjszaka az is egész impozáns látványt nyújt. De amúgy is hülyeség volt ez a post, mert annyi említésre méltó épület van, hogy lehetetlenség felsorolni, de ha már ennyit pötyögtem akkor most már postolom. Holnap megejtem utolsó kirándulásomat Putra Jayára két magyarral, tehát újabb post holnap. Az indonéz "nyaralásomról" nem kívánok írni. Elcseszett egy 11 nap volt. Kicsit pofátlanság volt Yudha részéről amit csinált, hogy mindig délben kelt fel, az utolsó napokban meg már csak délután 5-kor. Azzal telt a napom, hogy én felkeltem 10-kor, délután 5-ig indonéz sorozatokat néztem a TV-ben (már ha volt áram), aztán 5-től 7-ig vártam, hogy Yudha magához térjen. Utána vagy elmentünk valami haverjához, vagy beültünk egy netkávézóba. Izgi. Mindig mondta, hogy majd holnap, majd holnap elvisz bárhova, csak ma még had pihenjen. Én egyedül sehova sem mehettem, egy hét után meg már meguntam a könyörgést és lesz*rtam. Jöttem volna már korábban haza, de mindig kérdezték, hogy most miért? Nem élvezem? De. Remek volt...
U.i.: Van szavazás is az épületekről jobb oldalt fent, de csak négy válasz lehetséges, így kénytelenek lesztek azokból választani.

Clean & Green

2007-11-06T04:57:00.000-08:00

Képet nem tudok feltenni, mert netkávézóból vagyok. Yudháéknál meghalt a net, elméletileg már tegnapelőtt kijött a szerelő, dehát ez Dél-Kelet Ázsia, örülhetnek, ha karácsonyra lesz.
Úgy döntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért darabokra szedem ittlétem ecsetelését. Ezzel a "Clean & Green"-nel nem a nem létező angoltudásommal akartam frenkizni, csak ez a mottója Szingapúrnak, ahova ugye csütörtökön indultam. Ezt a részt igen gyorsan le lehetne zárni három szóval: semmit sem láttam. (szerk. - Eleinte ékezet nélkül írtam ezt a postot, amit most át akartam javítani ékezetesre, de rohadt macarás és itt meguntam. Bocs.)
Meg is fogadtam azon nyomban, hogy en biza mostantol csak egyedul megyek turistasat jatszani. Majd kesobb kifejtem, hogy miert is, azert valami meselni valom megis csak akad.
Busszal mentunk Szingapurba, 1500ft volt a jegy, ezert legkondicionalt orias, szinte fotel meretu ulessel teli buszt kaptunk. Meg en is majdnem ki tudtam nyujtani a labam, annyi hely volt. Kar, hogy Afif horkolt mellettem, igy sokat nem aludtam, de azert nem volt rossz.
Kb. hajnal egy korul erkeztunk meg Szingapurba (amugy tudtatok, hogy Szingapur egy sziget? En hulye voltam es nem, de most mar ezt is tudom.) Haza taxiztunk Afifhoz, majd elmentunk egy ejjel-nappaliba kajaert, hogy aztan jol lakjunk egy parkban. Ott sikeresen osszehaverkodtunk egy reszeg csajjal meg egy pasival, akitol aztan sok izgi dolgot megtudtunk az orszagrol. A legfontosabb, hogy minden helyi utalja. Szingapurt sokan a torveny orszaganak hivjak, amiben lehet valami, mert mindent nagyon szigoruan szabajoznak es buntetnek. (Nohat, szigoru, Szingapur, majdnem ugyanaz a ket szo. Na jo, terjunk vissza.)
A gyerekek mar ebben a tisztasagmanias rendszerben nonek fel, de azert az idosebb korosztaly nincs ahhoz hozzaszokva, hogy nem szabad szemetelni, foleg ugy, hogy a ket szomszedos orszagban ez egy teljesen normalis dolog. Hat ja, Indonezianal mocskosabb orszagot meg eletemben nem lattam, de errol majd kesobb.
Aztan a reszeg csaj meg elsirta nekunk banatat, hogy most szakitott a ferjevel (amugy 20 eves volt a leanyzo), 16 evesen hazasodtak ossze, de a ferje mas viragokat is tiport o mellette, igy vege. De legalabb ha 35 eves koraig nem hazasodik meg, kap egy ingyen hazat az allamtol. Aztan mennunk kellett, de megbeszeltuk, hogy holnap elvisznek minket bulizni egy helyre. Masnap vegulis nem oda mentunk, mert Afif szerint ott sok a verekedes, nekem meg amilyen szerencsem van, mar a bejaratnal felholtra vernek. Noh, de errol is majd kesobb.
Masnap 12 korul sikerult Afifot kirangatnom az agybol, fel kettokor indultunk el a kozpontba, hogy talalkozzunk Yudhaval, aztan vilagot lassunk. Kicsit tobb, mint egy ora volt a "BKV"-zas, de remeltem mindez majd megterul. Mar a vonatallomason megijedtem a sok buntetestol. Ha eszel/iszol az allomason, vagy a vonaton, az 60.000ft buntetes, ha cigizel 120.000ft, ha gyulekony anyagot hozol be, akkor 600.000ft. Raadasul tele van plakatokkal az egesz varos, hogy ha gyanus alakot latsz, vagy valaki rosszalkodik, akkor hivd a 999-et. Nalunk is volt ilyen bekopos korszak, itt most kezdodik.
Varosba beerve felraktuk Yudha csaladjat a hajora, aztan irany varosnezes. Na jah, egy fraszt! Szegenyek olyan rohadt faradtak voltak a vonatozastol, hogy haza akartak menni delutan fel negykor, hogy kipihenjek magukat este 10-re, mikor megyunk bulizni. Itt azt hittem, hogy sirva fakadok, kiosztok mindenkit es egyedul lelepek, de nem akartam gonosz lenni. Tehat a napom ugy telt, hogy masfel ora vonatozas, fel ora varakozas a hajora, majd masfel ora vonatozas haza. Igen, ezzel telt Szingapuri turistaskodasom. Jo, mi? Nem baj, kicsit korabban megyek haza es megallok meg 2 napra megint, hogy egyedul korulnezzek. Igaz, sok minden nincs, de anyumeknak megigertem...
Este azert elmentunk bulizni, par ora celtalan maszkalas utan vegul is megtalaltak, hogy hova akarnak menni. Elmentunk az egyik helyre, nagy volt a sor indonezok nem akartak varni, atmentunk egy masikba, ott is nagy volt a sor, visszamentunk az elozohoz, meg mindig nagy a sor, jol van akkor inkabb menjunk mashova. Csak 2-3 orat csesztunk el eszetlen taxizassal, de mivel en voltam a vendeg, nem mutathattam ki mergemet. Az egyetlen jo dolog, hogy legalabb sokat maszkaltunk a Clark Quay-en. Ez gyujti egybe a legjobb szorakozohelyeket, de olyan modon, hogy nem gyozod kapkodni a fejed. Nem tudom elmondani, kepet pedig meg nem tudok feltolteni, de kb. a 23. szazadban erzi magat az ember, ahogy ott maszkal. Majd lesz kep, felesleges megprobalkoznom az elmeselessel.
Aztan hazamentunk es alvas. Ennyit lattam Szingapurbol. Viszont ennyi is eleg volt, hogy kedvenc Azsiai orszagom legyen. Nagyon fejlett, nagyon tiszta, annyi zold van, hogy ha a belvarosban azert nem is, de kicsit kintebb mar szo szerint erdei illat van. Meg van par aprosag, ami miatt megszerettem az orszagot. Peldaul a taxiban lehet bankkartyaval fizetni, a bankautomata felismeri a kartyat es a neveden "szolit", szamomra erthetetlen modon nincsen dugo a varosban, pedig 6400 fo/negyzetkilometer a nepsuruseg (Magyarorszagon 108). Nekem mar Malajzia utan is leesett az allam, hogy milyen fejlett, de erre Szingapur meg ratesz harom pupozott kanallal. Eg es fold a ketto kozott a kulonbseg. Szingapur Del-Kelet Azsia Nyugat-Europaja.
Ennyi. Majd jon Indonezia valamikor, de most egyelore meguntam az irast, foleg netkavezobol. Tudom, hogy nem lett a legjobb post, foleg kepek nelkul, de beteg is vagyok, faradt is, meg duhos. Ja igen, Indoneziabol sem latok sokkal tobbet, mint Szingapurbol. Azt nem engedik meg, hogy taxit bereljek es elmenjek ahova akarok, pedig mondtam nekik, hogy tudom, hogy van jobb dolguk is, mint engem pesztralni, de nem hagynak es mindenhova velem jonnek. Ez nem is lenne akkora baj, ha tenyleg jonnenek, de pl. Yudha megigerte, hogy ma tenyleg elvisz barhova fenykepezni. Ezzel szemben delutan 2-kor kelt fel, fel 5-kor meg az egyik haverjara vartunk, hogy eljojjon velunk, itt meg mar fel 6-kor el kezd sotetedni. Tehat egyedul nem mehetek sehova, viszont mire ok elkeszulnek, mar nincs is ertelme sehova sem menni. Ma is, miutan 5-kor mar nem volt ertelme elindulni, igy eljottunk netezni, de tobb mint egy ora volt, mire talalt maganak Yudha olyan helyet, ami neki megfelelt. Tudom, hogy most nagyon szemet vagyok, mert tenyleg etetnek, itatnak, szallast adnak, de az biztos, hogy en soha tobbet a budos eletben nem megyek senkihez vendegsegbe. Mindenhova csak egyedul. Felolem kirabolhatnak, megverhetnek, de legalabb tortenik velem valami. Ez igy csak ido es penzpazarlas. Nem netezni jottem, hanem korulnezni, de minden nap csak az van, hogy hat ma megse, majd holnap elmegyunk valahova, de ugyis az lesz, hogy megint delben kelnek fel, es 2 oran keresztul reggeliznek, furdenek, meg hasonlok, mire elindulunk meg mar este lesz. A legidegesitobb, hogy nem is tudom mi ra a megfelelo szo, de valahogy nem gondolkoznak es igy megy el felettuk a nap. Egy pelda: mentunk bulizni vasarnap este ket kocsival, de elkeveredtunk es nem tudtuk hol a masik kocsi. Felreallunk az uton, varunk... Mondom mi van? Hat, nem tudjak hol vannak a tobbiek. Hat akkor hivd fel. Erre csak ulnek. Tok kussban, bamban bamulnak maguk ele percekig. Hiaba mondom, hogy hivjak fel a masik kocsiban ulok valamelyiket, mintha egyszeruen nem fognak fel. Aztan 5 perc mulva megszolalnak, hogy jol van, akkor felhivom oket. Na, es ilyenkor tudnek en fejjel nekiszaladni egy vasbetonacelplatina oszlopnak. Es egesz nap ez megy. Ha akarmi apro kis valtozas tortenik a jol megszokott eletukben, egyszeruen leblokkolnak. Az, hogy a problemat megoldjak, az meg sem fordul a fejukben, csak ulnek es mintha almodnanak, vagy nem tudom. Tehat rohadt voltam most, tudom, de hat azert olvassatok a blogot, hogy megtudjatok milyen Azsia, meg a helyi emberek. Ilyenek. Jo, azert legyunk igazsagosak, tegnap elvittek golfozni (az se volt egy egyszeru menet, fel orat golfoztam, de 6 ora volt a "kirandulas"), meg voltam vietnami menekulttaborban. Ezekrol majd a kovetkezo postban.
Csocsi

+/- 1 pont Malajziának

2007-11-01T01:35:00.000-07:00

Aprócska post jön, de ígértem egy képet az Indonéz Nagykövetségről, meg gondoltam érdekes lehet, ha megnézitek, hogy itt hogyan is néz ki egy kórház. Arról csak kívülről van képem, bemenni nem volt kedvem, de ahol múltkor voltam, annak is úgy nézett ki a recepciója, mint vmi szállodának. Mondjuk ahol összevartak már annyira nem volt fú de nagyon jó, de azért látszott, hogy van pénz, meg minden, csak valahogy mégis olyan lepukkant. Mindegy, azért örülnénk, ha otthon ilyen minőségű lenne. No, hát akkor a képeket gyorsan beteszem, aztán megyek is pakolni, mert két óra múlva indulok. Csocsi

A menekült szálló. Hátul, ahol a tömeg áll, van az ügyintézés.

Itt így néz ki

Isten, a ruha tolvaj

2007-10-30T10:47:00.000-07:00

Mostanában inkább a mosodába hordom a cuccaim, mert itthon nem tudom őket kivasalni. Köszönhetem mindezt annak, hogy Yudha úgy gondolta, hogy a ruháinak majd úgy ad egy kis frissítő illatvarázst, hogy a vasalóba beleönt egy csomó parfümöt. Igen, azóta nem működik, na mindegy.

Miután beadom a mosodába a ruháim, mindig kapok ugye egy számlát, amivel másnap ki tudom váltani. A számla hátán ott van egy csomó szöveg, amit ma nagy unalmamban elolvastam.

Egyik részben a felelősségről van szó. Tehát a mosoda nem vállal felelősséget a ruhák amortizációja, vagy esetleges eltűnése miatt, akár betörés, katasztrófa, vandalizmus, vagy Isten bármilyen cselekedete is okozza azt. Ezzel az "Isten cselekedetével" tényleg bármilyen konfliktust el lehet kerülni. Eladják az összes ruhát, aztán csak annyit mondanak: csoda történt!

Amúgy kirándulásom elnapolva, de nem tudom mennyivel. A gyerek aki hozta volna a nekem a jegyet, eltűnt. Nem lehet elérni. Tehát még a vízumomat sem tudtam kiváltani, így holnap nem is indulok még. Majd valamikor.

This could be the end of Spiderman

2007-10-25T09:23:00.000-07:00

Ennél gyökerebb címet szerintem keresve se találhattam volna, de olyan jól hangzik a Pókember 3 bemutatóban, hogy gondoltam csak azért is ez lesz. Amúgy nem teljesen alaptalan ez a cím. Hisz itt is vége van. Igaz, itt nem "this could be", hanem "this is".

Vége. Fel is út, le is út. Útjaink elválnak. Itt a vége, fuss el véle. Véget ért a móka mára, zárul Móka Miki móka tára. Ennyi volt... Kulturális különbségekre hivatkozva beadtam a kiiratkozási kérelmemet. A hat emberből már három elfogadta. Osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy 20 évesen nagyon nem ilyennek kéne lennie az egyetemista éveimnek. Meguntam, hogy semmit nem lehet csinálni, nincsenek társas tevékenységek. Ennyi erővel a sivatag közepén is élhetnék, kb. annyi társadalmi inger ér itt. Én nem nagyon tudok egy helyben ennyit ülni, főleg nem egy ilyen helyen, ahol annyi mindent lehetne csinálni. Otthon sincs olyan nap, hogy ne mennék ki legalább este a városba, és itt már nagyon unom, hogy szinte könyörögnöm kell, ha nem akarok egyedül menni. Én rájuk hagyom. Csesszék el a legszebb éveiket, aztán majd 50 évesen sírjanak, hogy "jaj, de jó lenne megint 20 évesnek lenni, akkor még annyi mindent csinálhattam. Volna..."

Na, azért nem kell egyből a hármas metró aluljárójába sietni és gyűjtést szervezni, hogy Levi bácsi ne hagyja abba a blog írást, hisz lesz itt még rengeteg, csak éppen a cím fog megváltozni Dániára. Aztán ha minden jól megy, akkor szeptembertől Finnországra, bár amilyen hirtelen ember vagyok, lesz ez még Bolívia is.

Igazándiból úgy kezdődött, hogy utánajártam, hogy a suli ahol tanulok, milyen szintű. Előkaptam az 500 legjobb egyetemet gyűjtő kis könyvecskémet (ami igazándiból egy pdf file, de mindegy), de akárhogy kutattam, nyomát sem találtam. Hát mondom, akkor nem érdemes ilyen messze tanulni, hogyha maga a suli egy ilyen jelentéktelen intézmény. A másik gondolatom az volt, hogy megeshet, hogy a tömegkommunikáció szak sem volt a legjobb választás. Mire én jól fizetett operatőr, vagy rendező leszek (ha egyáltalán leszek), az biztos lesz vagy 20 év. Igazándiból az MTV-hez meg nem akartam operatőrnek menni, mert azt elég hamar meguntam volna. Kilátástalan jövőmre tekintve arra gondoltam, hogy akkor szakot is váltok, valami jó kis üzletire. Eleinte Malajziában kerestem sulit, és miközben a Google, valamint a szürkeállományom is megfeszítve dolgozott, felötlött bennem, hogy ha már új sulit kezdek, új szakkal, tehát lényegében az egész felsőoktatásom elölről kezdem, akkor már az is teljesen mindegy lenne melyik országban. Kis könyvecske elő, gyorsan megnéztem Nyugat-Európában hol ingyenes a felsőoktatás. Mivel azért egy 2-3 milliós éves tandíjat nem szívesen hagynának ott anyumék sehol sem, tekintetbe véve hirtelenségem, hogy képes vagyok akár a diplomázás előtt fél évvel ott hagyni az egészet, csak az ingyenes jöhetett szóba. Egyetlen probléma maradt. Mindenhol lecsúsztam a jelentkezésről, így leghamarabb szeptemberben kezdhetek. Addigra már annyira beleéltem magam Európába, hogy mindenképp menni akartam, de anyumék valószínűleg nem néznék jó szemmel, hogy én 9 hónapot tengjek-lengjek otthon a nagy semmibe, így mindenképp dolgoznom kell. Egy iwiw-es ismerős egész kellemes dolgokat mesélt Dániáról, a fizetésről és a lehetőségekről. Ő a suli mellett teljesen el tudta magát tartani diákmunkából, gondoltam akkor talán nekem is összejön valami, főleg, hogy még a sulira sem kell koncentrálnom. Ha szerencsém van jut is, marad is. Aztán a következő villámcsapás szürkeállományom felől: ha már egyszer úgyis várok szeptemberig, akkor akár a hőn áhított Finnországot is megpróbálhatnám. És meg is próbálom.

Még egy hónapom van Ázsiában. Ugye megyek Szingapúrba, meg Indonéziába. Ma voltam az Indonéz nagykövetségen vízumért. Hát ez nem gyenge egy hely. Kívülről ilyen tök nagy, szép épület, de ha bemész... Az első benyomásom az volt, hogy a törvénytelen határátlépők várnak éppen a kitoloncolásra. Hihetetlen egy hely. Elmesélni nehéz, de kedden kell visszamennem a vízumért, majd viszek fényképezőt és kattintgatok. Természetesen a vízumot megkapni nem egyszerű, ugyanis be kell mutatnom a repülőjegyet. Mutatnám én, ha azzal mennék, de én busszal megyek Szingapúrba, ott töltök pár napot, majd onnan hajóval Indonéziába. Így nekem a hajójegyet kell bemutatnom. Hogy hogyan szerzem meg, az nekik mindegy, de ez kb. olyan, mintha Ausztriában azt mondanák, hogy mutassam meg a balatoni komp (komp?) jegyemet. Mert kb. olyan távolságra van egymástól Szingapúr és Indonézia. Egyetlen mázlim, hogy egy szingapúri haverom most épp otthon van és "felugrik" kedden KL-be a jegyekkel. Na, mondjuk ez az önzetlenség hiányozni fog.

Ha minden jól megy, kedden megkapom a vízumot, szerdán indulok Szingapúrba, onnan pénteken Yudha földjére, ahol szerintem egy tíz napon keresztül fogok minden helyi dologra újjal mutogatni, és kérdezgetni, hogy az mi? És az, meg az, meg az? Aztán visszatérek Szandokán hazájába (ja, tudtátok, hogy a malájok nem tudják ki az a Szandokán?) Marad még körülbelül két hetem. Ha az egyenlegem is úgy akarja, akkor elmegyek Taman Negaraba, onnan pedig Tioman Islandre és akkor mire hazatérek már csak 142 dolgot nem láttam. Azok maradnak egy nyaralásra.

Amúgy kicsit sajnálok elmenni innen. Annyira tökéletes hely lenne (leszámítva a kaját), ha egyszerűen nem lennék ennyire "egyedül". Síelésen kívűl szinte tényleg mindent lehet itt csinálni. Nem hiába választották 2006-ban a világ legjobb turista célpontjává az országot. Meg igazándiból nem volt az sem egy utolsó dolog, hogy elmondhattam, hogy itt tanulok. Lányokkal való ismerkedésnél külön jól jött. Nem hiszem, hogy valaha is elfrenkiztem volna vele, hogy itt tanulok, magamtól nem nagyon hoztam fel a témát, de mondjuk egy buliban jól jött, amikor áldozatommal nem nagyon tudtam hirtelen miről beszélni, akkor a "te hol tanulsz?" kérdés mindig segített. Erre ugyanis mindig visszakérdeztek, hogy "miért, te?". És innentől nem volt probléma a társalgás. Elmondtam pár vicces sztorit, hogy hogyan nyomultak rám a buzik, hogyan verekedtem össze szobatársammal, hogyan kobozták el az ajándékba szánt 12 ázsiai pornó DVD-t első hazalátogatásom alkalmával a reptéren (ezt eddig nem mondtam, mert anyuméknak nem szívesen említettem volna, de most már mindegy), valamint hogyan estem át életem első full masszázsán, hogyan szálltam ki fényképezni mozgó kocsiból, meg hogyan verték szét a fejemet a kínaiak. Nem mondom, Dánia sem rossz, de talán nem fog akkorát ütni, mint Malajzia. Mindegy, majd mostantól ha bajban vagyok úgy teszem fel a kérdést, hogy "hol tanultál egy évvel ezelőtt?". Hátha...

Nos, ennek a 1006 szónak is egy a vége. Üdv!

20

2007-10-20T09:35:00.001-07:00

Ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy számoljuk hány évesek vagyunk? Neki köszönhetően átléptem a harmadik évtizedembe, azt mostantól kezdhetem kettessel az éveim számát. Nem vagyok már többé "teen". Ez tök gáz. Mondjuk ezt minden évben eljátszom, hogy elszomorkodom, hogy milyen idős vagyok, de azért a 20 az mégis csak húsz.

El lehet képzelni milyen óriásit buliztam itt szülinapom alkalmából. Meghívtam magam egy sörre itthon és ennyi. Bár igaz, hogy nem is tudják, hogy most van a szülinapom, mert azt mondtam, hogy nyáron van. Hetente látom, hogy itt hogy ünneplik, nekem meg ahhoz nincs kedvem. Átmennek éjfélkor valakinek a lakására egy tortával, azt megeszik és akkor jó. Ennyi. Amúgy se ünnepeljék, hogy ilyen öreg vagyok.

Na mindegy. Ma korán lefekszek, holnap pedig elmegyek Putrajayara, ami Malajzia új fővárosa, vagy valami ilyesmi. Minden hivatal, meg hasonlók ide lettek száműzve és a világon itt először nem használnak papírt, minden digitális lesz.

Jövő héten vizsgák, szombaton Recharge Revelation party, utána meg megyek Szingapúrba, majd 1-2 nappal később jön utánam Yudha, hogy folytassuk utunkat Indonéziába. De erről majd akkor, ha már aktuális.

Nem unatkozom 6. rész

2007-10-13T12:48:00.000-07:00

Noh, tegnap kicsit elragadtattam magam és nem volt valami jó a post, amit írtam. Akkor jöttem a kórházból és még bennem volt az ideg, de azt már kialudtam. Viszont a fejem még mindig rohadtul fáj.

Tehát úgy volt, hogy találkoztam tegnap három magyarral. Csabi már két és fél éve itt él, Peti és Reni egy hónapja jöttek.

Velük mentünk el 1-2 helyre, majd végül az Alohaban kötöttünk ki, ahol még nem voltam, így már tökre izgultam milyen lesz. Hát remek...

Hely annyira nem jó szerintem, de nem is ez a lényeg. Tele van ideggombóc 30-as kínaiakkal. Éppen felfedezőútra indultam a diszkóban, kicsit körülnézni, táncolni valamerre, mikor valaki meglökött. Én ennek hatására nekiestem eyg asztalnak, ahol lehet, hogy esetleg valakire ráborítottam valamit, de nem az én hibám volt. Intettem egyet, hogy bocs, megfordultam, hogy csúnyán nézzek arra aki meglökött, de aztán puff. Meg még jó pár puff. Azt se tudtam hirtelen, hogy mi van, vagy hogy ki üt és miért. Neki estem még egy asztalnak, valahogy összeszedtem magam, védtem a fejemet, de mondom vissza kéne ütni, mert milyen gáz már, hogy a kis kínaiaik megvernek. Ütöttem is, ám amint nem védtem a kezemmel a fejemet, kaptam is hármat. Na, mondom ez így akkor felejtős, annyit nem ér. Így csak vártam, hogy vége legyen, menni nagyon semerre sem tudtam a tömegtől, végül egy szintén kínai biztonsági dobott ki a nyakamnál fogva. Hát, ha a verés nem is fájt, ez a kidobás már annál inkább. Lelökött a lépcsőn, és akkor vertem be a fejemet, amivel aztán mehettem a kórházba. Kicsit be is pánikoltam, mikor észrevettem, hogy tiszta vér a ruhám, amit ráadásul aznap hoztam el a mosodából. Dühöngtem is mégjobban. Kórház fele próbáltam hívni Petiéket, csak a probléma, hogy két Tóth Peti van a telefonomban és a vértől nem láttam, hogy melyiket hívom. De végül is a rosszat hívtam, aki Magyarországon volt. Gondolom. De nem ismert meg.

A kórházas jelenet érdekes volt. Bementem, megvizsgáltak, majd mondták, hogy üljek bele egy tolókocsiba. Nem akartam, de aztán beletuszkoltak és kitoltak a parkolóba. És ott hagytak. Hogy ezt miért csinálták azt nem tudom, mindenesetre akkor már minden bajom volt, hívtam Zsófit. Közbe visszamentem, hogy most akkor mi van? Megint belenyomtak egy székbe, majd elvittek lemosni a vért. Ejj, és nem volt nálam se fényképező, se telefon, mert azt odaadtam a nővérnek, hogy magyarázza el Zsófinak merre vagyok. Kár, pedig nagyon brutálisan néztem ki.

Utána kivittek, orvos összevarta a fejem, aztán röntgen. Végül megállapították, hogy életben maradok, kaptam egy 531RM-es számlát (kb. 30.000ft), de azt majd a biztosító kifizeti.

Hogy azt a hosszú horzsolás szerű sérülést hogy szereztem a nyakamon, azt nem tudom. Mind1. Most megyek, leszedem a gézt. Persze anyuméktól nem az volt, hogy jaj drága kisfiam, minden rendben, jól vagy? Cehh, még én lettem a hibás, meg hogy ők megmondták...

Genting Highland

2007-10-12T08:57:00.000-07:00

Nah, végre elmentem. Most szólok minden Gentingre vágyó embernek, hogyha KL Sentralból akarnak menni, akkor már előző nap vegyék meg a buszjegyet, mert különben nem lesz. Nekünk sem volt, így át kellett LRT-zni (város felett robogó vonat) a város legvégébe egy buszmegbe. A 10 órás indulásból lett fél 12, de ezen már nem igazán lepődök meg. Négy iránival mentem. Naviddal, akivel komolyan mondom, ha nem nyomatná az elcseszett vicceit, még barátok is lehetnénk. Alival, akiben már régóta körvonalazódni látszik malajziai legjobb haverom képe, meg még kettővel, akiknek a nevét nem sikerült megjegyeznem. Genting egy hegy tetején van 1800 méter magasságban. Az utolsó pár száz méter szintkülönbséget ilyen sífelvonó szerűséggel kell megtenni. Kicsit szívszorító volt ugyan, hogy két év után végre "sífelvonót" látok, aztán egy gleccser helyett a dzsungelben kötök ki a végén.

Fent ért egy kisebb sokk. Hát böszme "hideg" volt. Malajziában ilyen "hideget" még nem is éreztem. Kicsit össze-vissza a hely, 296 mozgólépcsőt jártunk meg, mire eljutottunk a külső vidámparkhoz.
Itt kezdtünk egy lightos körhintával (vagy valami ilyesmi, lényeg, hogy sok szék egy láncon és megy körbe), minek kapcsán rádöbbentem, hogy rég volt már, hogy én vidámparkban jártam volna. Még ez a kis körbe-körbe repkedés is megviselt. Meg is ijedtem, hogy nem fogom bírni a keményebbeket.

Utána a perzsák elmentek íjászkodni, én bambultam egy jót, majd jöttek a durvábbak. Először egy olyan hullámvasútra száltunk fel, amiben nem ülni, hanem feküdni kellett, így szimulálva a repülést. Ez kellemesen gyomorforgató volt, ebből lett is egyből két menet. Utána gondoltuk kemények leszünk és felülünk a Space Shot nevezetű szórakoztatóipari egységre, ami abból áll, hogy 100 méterre felhúznak egy oszlop mentén, majd essél, ahogy akarsz. Mikor még csak mentünk fel, már akkor mondtam, hogy a világ legnagyobb hülyéje vagyok, és hogy meg is érdemelném, hogy belehaljak ebbe a "mutatványba", ha már annyi eszem volt, hogy felültem rá. Felértünk a tetejére, kis hatásszünet, aztán ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Mikor kiszáltam úgy voltam, hogy soha többet a büdös életben én erre fel nem ülök. Aztán Ali kérdezte, hogy még egyet? Hát mondom simán! A másodikról csináltam videót is, de az istenért se tudom átmásolni a telefonomról a videót a gépre, így ebből kimaradtok.

Utána benéztünk valami játékterembe, ahol ilyen alapvető ügyességi játékok voltak, és ha eszméletlen király módon játszottál, akkor kaptál érte jegyeket, amiket be lehetett váltani. Végül is gyerek kaszinó volt, csak nem pénzt dobott ki a gép, hanem kuponokat. Na, hát nekem legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerült 60 kuponnál többet összegyűjtenem, de én akkor még azt hittem, hogy Genting legnagyobb májere vagyok. Oda is battyogtam szépen a beváltópulthoz, hogy mondom majd jól beváltom valami 2 személyes tahitii utazásra. Erre basszus egy hülye kis bögre 400 kupon volt! Elmentek a pibe mondom, inkább elnézek a snow worldbe.
Ebben a poén, hogy egy teremben összedobnak hetet-havat, abból is inkább a havat, hogy Dél-kelet Ázsia népeinek bemutassák, hogy ugyan milyen is az a tél. Cehh, hát mondom mit nekem egy kis hó, elvégre négy évszakos országból vagyok, gondoltam majd jót kacagok a markomba két hóember között, ahogy a malájok jéggé fagyva összesnek. Ezzel szemben azért engem is kissé szíven ütött a -6 fok a megszokott 30 után. Amilyen jó voltam, kiválasztottam az egyetlen kabátot, amin nem volt cipzár, sapkát, kesztyűt persze véletlenül sem vettem fel. Volt ott ilyen jeges csúszda, amin úszógumival kellett lemenni. Oda is értem a csúszda tetejéhez negyediknek, ahol is tanácstalan arcokba botlottam. Nem tudták, hogy hogyan kezdjenek neki, de aztán megláttak engem. Nem tudom, de egyetlen fehér emberként szerintem azt hitték, hogy én maga vagyok a Télapó, egyenesen Lappföldről, úgy néztek rám tanács reményében. Egyik kissrác aztán megkérdezte, hogy hogyan kezdjen neki. Hát mondom ülj le, azt csússz. Leült és csúszott. Majd én is.

A hó amúgy minden volt, csak az nem. Valami hideg porszerű cuccal próbálták átvágni a népet. Volt hóesés szimuláció is. Gondoltam majd jól bekapok egy leeső darabot, de aztán duzzogva vettem tudomásul, hogy ez bizony valami hab és a hó izét még csak meg sem próbálták utánozni. Volt még ott műanyagból hóember, rozmár, farkas, meg panda. Szegény pandát minek tették oda, azt el nem tudom képzelni. A dzsungelből bedobták a -6 fokba, azt csodálkoznak, hogy kihal.
Fényképezőt, meg telefont tilos volt bevinni, így csak egy képet tudtam így rejtve összedobni a telefonommal, bár úgysem szóltak volna rám, hisz én fehér ember vagyok. Imádok felsőbbrendű lény lenni:D

Ez a hódolog a belső vidámparkban volt, ami úgy nézett ki, hogy egy épületbe beledobtak a világ minden tájáról valami nevezetességet. Volt ott Eiffel torony, Szabadság szobor, Petronas tornyok, Velencei gondolázás, ésatöbbi. Mindemellé egy rénszarvasos "hullámvasút" ment az emberek feje felett. Itt sok mindent nem próbáltam ki, mert irániék szerint bullshit az összes cucc.

Utána még kipróbáltunk a kinti vidámparkban 1-2 kacagtató masinát, de eleredt az eső másodjára is, így gondoltuk hazamegyünk. Na igen, kisebb probléma, hogy elhagyták a buszjegyeket, így még egy külön élmény volt szabad buszt találni. Amúgy olyan szintű perzsa túlcsordulás lett az agyamban nap végére, hogy netovább. Négy iránit hallgatni egész nap nem könnyű, főleg, hogy ők mindent ordítva mondanak, kiabálva beszélnek egymással. El tudom képzelni, amikor randi után a fiú beleordítja a lány fülébe a házuk előtt, hogy SZAKADJON LE A MÁJAD, SZERELMES VAGYOK BELÉD!!!
Itthon aztán gondoltam, hogy már csak egy fergeteges bulizás hiányzik a mai napból, de sajnos mindenki fáradt volt, meg amúgy is bulizni bűn és a pokolra jutok

Új post

2007-10-10T02:45:00.001-07:00

Új post pénteken lesz, addig nem fog valószínűleg semmi sem történni. Kicsit gáz ugyan, hogy lett egy csomó új látogatóm iwiw világ körül miatt, aztán azóta nem is írtam. Bár Zsófi nagyon szeretné, ha megemlíteném hogyan égettem magam szénné szombaton a diszkóban, ettől én inkább eltekintek.

Tehát pénteken este lesz új post. Megyek Gentingre, ha minden igaz.

Iwiw a világ körül

2007-10-05T02:57:00.000-07:00

Emitt

Dolgok

2007-10-04T06:02:00.000-07:00

Tegnap arra keltem, hogy tele van az emelet rendőrökkel és nigériaiakkal. Először azt mondták, hogy megöltek valakit, de később kiderült, hogy ketten túllőtték magukat. Egyiket ismertem is, ő egész rendes volt.

Famelával jöttem haza suliból, kérdeztem, hogy hallotta-e, hogy egy (akkor még csak egyről tudtam) nigériai meghalt. Ő váltig állította, hogy csak beteg, nem halt meg. Hát mondom, akkor nem hiszem, hogy tele lenne rendőrökkel az épület. De nem, szerinte csak beteg. Hazaérünk, több száz ember áll a ház előtt, újságírók, rendőrök. Famela megszólal: Szegény, biztosan nagyon beteg.

Közben járogatok malájra is. A legjobb amit tanultunk, hogy másképp kell bemutatkozni, hogyha szűz vagy és másképp, ha már nem. Mulatságos ez egy muszlim országban.

Közben kiderült, hogy a gépemet Magyarföldre törölték, így még nem tudom pontosan mikor megyek, valószínűleg pár nappal később, olyan december 1-2 körül.

Tervezgetem indonéziai nyaralásomat is. Kérdeztem Yudhat, hogy hányan laknak általában náluk. Mondja így, hogy anyum, apum, a két tesóm, én, a két cseléd, valamint a kertész. Hehe... Hát eddig is tudtam, hogy nem küzd anyagi problémákkal, de hogy két állandó cselédjük, meg kertészük legyen kicsit meglepő. Kiváncsi vagyok a házukra. Remélem nem az lesz, hogy Yudha egész nap alszik majd, én meg malmozok.

Navid jövőhéten megy. Egész türhető ember lett belőle, csak ne lenne ennyire hülye.

Hát ennyi. Nem sok minden, még 1-2 hét van a suliból, utána kezdődik a világlátás, majd jönnek sűrűbben postok. Ja, meg írtam iwiw világ körülbe is, majd tessék olvasgatni, bár sok újdonságot nem említettem.

Nem unatkozok 5. rész

2007-09-28T11:12:00.000-07:00

Kicsit már kezdtem szégyellni, meg kínosan érezni magam, hogy lassan egy hete nem írtam semmit, el is döntöttem, hogy szombaton elmegyek barlangászni, hogy legyen valami izgi. Hál istennek megspóroltam 85 ringgitet, ugyanis a balhé házhoz jött.

Épp megérdemelt vacsorámat költeném el, mikor hallom, hogy szirénáznak. Hát, had szirénázzanak, gondoltam. Aztán hirtelen puff-puff! Erre azért már csak felkaptam a fejem, kinézek az ablakon, épp a házunk előtt a Mekinél sikerült megállítani a kocsit, miután kilőtték a kerekét. Fantasztikus helyen sikerült megállniuk, az előttünk lévő ház miatt pont nem láttuk mit csinálnak. Ha egy méterrel előrébb, vagy hátrébb fogták volna el, akkor óriás királyság lett volna, így sajnos le kellett mennem, hátra hagyva finom vacsorámat, kihűlésre kárhoztatva.

De lent már nem volt semmi. Kb. 8 rendőrkocsi, a jópofa srác már az egyik hátuljában malmozott unalmában, aztán el is zavartak. A többi autós valószínűleg díjazta a srác ámokfutását, ugyanis lezárták a Taman Connaught utat, ami az egyik legforgalmasabb. Pontosan nem tudom miért volt ez az egész, de majd holnap biztos benne lesz az újságban, akkor majd frissítem a postot, tessék szépen olvasgatni.

No, üdv!

Forest Research Institute of Malaysia

2007-09-23T07:22:00.000-07:00

Röviden csak FRIM. Mivel Kuala Selangorba felesleges lett volna mennünk, hisz telihold lévén nem sok mindent láthattunk volna a szentjánosbogarakból, így végső elkeseredésünkben ezt a helyet tűztük ki célul.

Kettőkor akartunk indulni, de Csilla késett cirka 2 és fél órát, aztán még hazament átöltözni, meg az út is tartott majd egy óráig, így hat után értünk oda. A baj az, hogy itt 7-kor kezd sötétedni, és 7:10-re már sötét van, így kapkodhattuk a lábunkat, ha látni is akartunk valamit. Igaz, sok látnivaló nem volt, igazándiból egy pár ház volt itt, valamint dzsungel. De legalább tiszta volt és csöndes. Eldöntöttük, hogy kicsit "körülnézünk" a dzsungelben, ami nekem annyira nem tetszett, mint ötlet, de a világért sem akartam, hogy Csilla azt gondolja, hogy félek az éjszaka előbújó ragadozóktól. Tehát elindultunk a kis ösvényen valamerre. Alig mentünk egy 20 métert, mikor pont azon gondolkoztam, hogy csak pókkal ne fussak össze. Pont most láttam egy filmet a dzsungelben élő 8 szeműekről, aztán attól függetlenül, hogy semmi bajom a pókokkal, egy személyes találkozást tudtam volna mellőzni. Eme filozofálásomból az arcomba csapódó óriási pókháló zökkentett ki. Egy lányos sikoly részemről, aztán még egy lányos sikoly Csilla részéről, mikor meglátta a háló tulajdonosát. A képen sajnos nem látszik, de lábakkal együtt 10+ centi simán volt. Neten nem találtam meg, hogy ez melyik fajta lenne, de igazából mindegy is. Felhagytunk az amatőr szervezésű dzsungeltúránkkal, kikecmeregtünk a FRIM területéről, eszegettünk egyet, majd irány vissza KL-be.

Este meg elmentünk bulizni a Mojo nevezetű helyre, ami nekem annyira nem jött be, zene nem az én világom, ráadásul két jó csaj volt összesen, azok is lezbik voltak. De legalább ők jól érezték egymást.

Nos tehát, eme módon töltöttünk el 10 órácskát Csillával kettőezerhétszeptemberhuszonkettedikén.

Ezek a helyiek...

2007-09-21T08:55:00.000-07:00

Elérkeztem egy újabb kifakadáshoz. Most kivételesen nem Navid húzott fel, ő szerencsére elment valami haverjához elméletileg egy napra, de már 3 napja nem láttuk. Mindegy, jó ez így, csak ne vitte volna el az egyetlen mikrofonos fülhalgatót.

Szóval a problémám, hogy eszméletlenül unalmasak a helyiek. Péntek este van és itthon ülök, mert a kb. 100 ismerősöm közül mindenki fáradt és nincs kedvük sehova se menni. Csak tudnám miben fáradnak el. A napi 12-14 óra alvásban? Semmit nem lehet velük csinálni. A mai nap annyiból állt, hogy elmentünk kajálni a Petronasba, majd onnan haza. Aztán a legjobb, hogy megbeszéltük, hogy elmegyünk vizipipázni be a központba, gondoltam onnan már csak egy kis rábeszélés, hogy valami buliban kössünk ki. Hát nem. Elmentünk, eltévedtünk, ültünk a dugóban egy csomót, de megérkezünk a helyre. Yudha beparkol, ülünk a kocsiban. Már hozzászoktam, hogy semmit nem sietnek el, még negyed órát ültünk, ekkor már nem bírtam tovább a sok csingcsungcsangot és megkérdeztem, hogy akkor megyünk-e pipázni. Hát nem, mert fáradtak, inkább hazamegyünk. Tehát kb. 1 óra kocsikázás oda, negyed óra várakozás, majd egy óra kocsikázás haza. A semmiért, mert elfáradtak. Király. Zsófi elment valami pasival iszogatni, őt nem akartam zavarni, Csilla dolgozott, így maradtak a helyiek. Miután a 100 ismerősből kb. 70 muszlim, ők ki is estek. A maradék szóbajöhető embereket felhívtam, egy részüket pont akkor ébresztettem, a többi persze nagyon fáradt, vagy tanulnia kell. Az a jó, hogy van aki mindig tanul, ám akármikor nála vagyok vagy játszik, vagy netezik, vagy nem csinál semmit és nyavajog, hogy jaj de unalmas hely ez a Malajzia. Hát így az is. Semmi nem érdekli őket. Mert ha még helyiek lennének, akkor megértem, hogy azt mondják, hogy jaaaj... a Ruumsba bulizni? Azt már úgy unom... Vagy ha elhívnám őket mondjuk vmi kirándulásra, akkor ok, a helyieket nem érdekli, engem sem érdekel a Mátra, 20 éve ott élek. De hogy a több 1000 km-ről jövő embereket se érdekeljen egy teljesen más világ, az már kicsit gáz. Azért felesleges volt ennyit utazni, hogy netezzenek, meg aludjanak egész nap. Annyival nem jobb ez a suli, hogy több százezres repülőjegyeket, meg tandíjat fizessenek. Akkor legalább már megnéznék ahol vannak. De nem, majd a neten legfeljebb.

Még azért is érdekes, hogy mindig mindenki fáradt, mert mozogni semmit nem mozognak, tehát még arra sem lehetne fogni, hogy azt a 10 órát, amit ébren töltenek, azt sporttal töltik és azért. Olyan kegyetlenül lusták, hogy már én ordítok helyettük. Itt a házban ahol lakok, borzalmas a lift, meg a suliban is. Én a 25. emeleten lakok és nem ritkán előfordul, hogy 10 percet is kell várnom a liftre, hogy feljöjjön, aztán még vagy 5, hogy leérjek. Ilyen magasságban ez oké, hogy nem a lépcsőn megyek, mert akkor mire beérek a suliba halálra izzadom magam, meg nem is lehet tudni, hogy most 1 perc mire felér a lift, vagy 10, így csak várok. Viszont ezek az ázsiaiak képesek 10 percet várni, hogy egyetlen egy emeletet le, vagy fel menjenek. Az ilyenek miatt tart 10 percig, hogy feljöjjön a lift, mert minden egyes emeleten megáll.

A másik európai ember számára hihetetlen lustaság az a kocsi ügy. Képzeljetek el egy utcát. Az utcához tartozik egy panelház. Az utca és a ház között van az épület parkolója. Az utca tele van éttermekkel. És ők kocsival mennek ki az utcára. A parkoló és az étterem között kb. 60 méter van. Emiatt a 60 méter miatt ők kocsiba szállnak, majd mivel mindenki ilyen lusta, és a dugó miatt nem lehet haladni, kb. 4 perc alatt teszik meg ezt az utat. Utána persze a kocsit nem állítják le, különben nem működne a légkondi, és mikor visszaszálnak a kocsiba, hogy megint megtegyék ezt a 4 perces utat, meleg lenne. Ebből adódóan az éttermeknél minden második kocsiból jön a kipufogógáz a kajáló emberekre. A legjobb, hogy mivel ugye mindenki kocsival jár, így sosincs parkoló hely, és így körözni kell, mire felszabadul egy.

Másik kocsis ügy. Úgy kell elképzelni, hogy a sulit és a házat csak egy parkoló, a suli parkolója választja el egymástól. És ők kiállnak a ház parkolójából, majd átállnak a suli parkolójába. Már ha van még hely. És fizetnek is érte.

Tehát itthon ülök péntek este és hülyeségeket írok a blogomra. Az előbb már ott tartottam, hogy átszóltam a szomszédba az ablakból, hogy nem akarnak-e bulizni. Ők nem szeretnek, mert az rossz dolog. Ok, akkor jó éjt. Mindezek után mindenki naponta elmondja, hogy milyen unalmas ez a hely. Hát az is ilyen emberekkel. Holnap komolyan mondom elmegyek egyedül valahova este, hogyha más nem jön. Eddigi tapasztalataim alapján valaki úgy is rám köt, vagy csak simán egy közös csapszerelés közben lespanolok valakivel.

Még holnap mentünk volna Kuala Selangorba, de telihold lesz, és elméletileg akkor nem sokat látni a bogarakból, így valamikor máskor. Még Csilla most keres valami másik helyet.

Na ennyit a kifakadás második részéről.

Duli Yang Maha Mulia Paduka Seri Beginda Yang di Pertuan Ayang

2007-09-20T23:10:00.000-07:00

Nos, valakinek van valami ötlete mit írtam oda fentre? Ez egy név, egy embernek, a királynak a neve. Elkezdtem malájul tanulni, aztán gondoltam nem is lehetne egy ilyen érdekes maláj névnél jobb címet választani.

Tegnap volt a második órám. Eddig az ABC-t, a számokat, valamint a megszólításokat tanultuk. Egy felől nagyon könnyű nyelv ez a maláj, viszont a személyes névmások, meg megszólítások nagyon durvák. Míg a magyarban ugye van az ÉnTeŐMiTiŐk, plusz még a hölgyem, uram, meg esetleg még 1-2, tehát összesen kb. 10 ilyen megszólítás, addig a malájban 25. Viszont tök jó, mert nincs múltidő, a raggal se sokat bíbelődnek és úgy ejtik a betűket, ahogy mi. Vicces, hogy az angol csoporttársak ott szenvednek hogy az "u" betűt ne "á"-nak ejtsék, mi meg Csillával nagy "folyékonyan" beszélünk. Ja, és nekik is van "ny" betűjük, amit ők is enynek ejtenek. Egyedül a "j", ami dzs, meg az "y", ami j. Nos, tehát az óra tök jó, csak úgy repül az a két óra. Viszont van ennél érdekesebb is.

Tegnap elmentünk Zsófival, Csillával, meg Pilivel, aki asszem kenyai egy salsa bárba. Életemben nem salsáztam még, de mivel én részegen minden táncnak a nagymestere vagyok, így ez nem jelenthetett akadályt. Aztán végül is salsából nem lett semmi, inkább mégis csak megvártam a populárisabb zenét.

Aztán egyszer elmentem wc-re, épp dolgomon vagyok, mikor hallom, hogy valaki anyázik angolul. Odanéztem, egy srác szenvedett a csappal, mert nem jött belőle a víz. Elkezdtük együtt "megszerelni", közben kérdezi, hogy honnan vagyok. Mondom hungary. Erre elkezdi: Szia Michael vagyok! Magyarul basszus. Amúgy lengyel, csak az egyik legjobb haverja magyar. Na és melyik városban lakik az a legjobb haver? Itt már én sem akartam elhinni, de Gyöngyösön, ahonnan én is vagyok. Tehát ha Szalai Tamás olvasná a blogot, akkor üdv. Bár lehet nem Szalai, mert annyira azért nem értettem a lengyel kiejtését, de valami hasonló.

Tehát irinyópirinyó ez a világ. Ja, mint később kiderült (kiderítettem) a csapból azért nem folyt a víz, mert a padlón volt egy gomb, amire rá kellett álni. Mi meg ott ráztuk, meg ütögettük. Amúgy ez a wc dolog is humorosan kezdődött. Kérdeztem Zsófit, hogy hol a wc, mondta, hogy kövessem Csilláékat, ők is oda mentek. Én meg annyira beleéltem magam ebbe a követésbe, hogy egészen be a női wc-be követtem őket. Először azt hittem, hogy ez ilyen közös, vártam is a soromra, csak aztán a csajok kicsit mérgesen néztek, ami egy idő után gyanússá vált. Na, de ha nincs ez és nem szenvedünk a csappal, akkor Michael soha nem hívott volna meg egy full alkohol partyba októberben. Már megérte.

Mooncake

2007-09-17T06:36:00.000-07:00

Van egy kínai esemény, amire mooncakek sütésével emlékeznek a kínaiak. Lényeg az, hogy még nagyon anno, mikor meg akarták buktatni a mongol uralkodót Kínában, akkor a felkelők kis sütibe rejtették az üzeneteket, hogy mikor is legyen a támadás és hasonlók.

Ez az "üzenetet rejtünk bele és fú de csalafinta lázadók vagyunk" dolog megtetszett, gondoltam csinálok én is pár üzenetsütit.

Vasárnap átmentem Estherhez, hogy akkor majd agyon sütjük magunkat. Életemben először találkoztam az anyjával, akinek nem tudom mi a neve, mert helyi szokás szerint mindenkit nagynéninek kell szólítani, így maradtunk is annál.

A süti recept nem túl bonyolult. Kell bele porcukor, liszt, vmi élesztő szerűség, ételszinezék, főtt tojássárgája, kua chi, ami ilyen óriás szezámmag szerűség, valamint ilyen édes massza. Változó, hogy mit tesznek bele, de mivel ez volt a legegyszerűbb, így ezt csináltuk, de van aki például marhahúst tesz bele.

Nos, akkor a lisztet, porcukrot, ételszinezéket és azt az élesztőszerűséget összemixeljük, így megkapjuk a külső zöld burkot.

Utána az édesmasszába belenyomjuk a kuachi magokat, majd szép óvatosan a főtt tojássárgáját belerakjuk a közepébe.

Miután ez megvan a zöld masszával megpróbáljuk befedni. Én ennél a résznél adtam fel. Elméletileg úgy kéne, hogy azt a zöld izét szépen lassan nyújtogatva, beterítjük a gombócot, de ha nekem végre össze is ért az egyik oldalon, a másikon szétszakadt. Ezt már nem bírtam idegileg, így a nénikémre bíztam.

Miután ez megvan, van egy ilyen kifejezetten eme célra készített forma, amibe belepaszírozzuk, kiütögetjük és tádááám! Kész is vagyunk. Én ezt a sütit még múlt évben kóstoltam, véletlenül ezt vettem reggelire. Hát, attól az egy falattól, amit sikerült lenyelnem, nem laktam jól. De hát ízlések és pofonok.

Én legjobban az üzenet belerakást vártam, szépen meg is írtam előre amit akartam, aztán kérdeztem, hogy mikor kell azt beletenni. Esther anyukája szerint az elmúlt 700 évben én vagyok az első aki üzenetet akar bele rakni, így nem rakunk bele. Mindenesetre egyet azért kiharcoltam magamnak. A képen van ilyen barna mooncake is, azt még reggel csinálták. Nekem csak a zöldet köszönhetitek.

Erről ennyit. A másik, hogy van itt jobb oldalon ilyen szavazás, ahol tessék szépen klikkelgetni, mert 1-2 hét múlva jön a következő kérdés, a másik pedig, hogy arról a borzalmas Habostortáról átköltöztettem a képeimet a Picasara. Igaz, hogy ott már 17000 látogatóm volt, de förtelmes oldal, minden képet egyenként kell feltölteni, idiótán megvágja őket, szóval elég volt. Mostantól a http://picasaweb.google.com/levente.lang oldalon találhatjátok meg őket.

Batu Caves és Ghanes Charuti

2007-09-15T06:27:00.000-07:00

Nos, ez a Genting Highland nem jött össze. Éreztem, hogy nem lesz belőle semmi, miután Yudha még 6-kor is fent volt, gondoltam, hogy nem fog felkelni 11-kor. Így lett belőle Batu Caves. Már harmadjára. Csilla nem ment Langkawira, mert akikhez ment volna, azok jöttek KL-be, így valami helyi elfoglaltságot keresett magának. Így lett Batu Caves. Aztán megkérdezte nem akarok-e én is menni. Így lettem én Batu Cavesben. Mivel eddig erről úgysem blogoltam még, így régebben készült képek is lesznek a mai postban.

Azt már 56x leírtam, hogy világ legnagyobb hindu barlangtemploma, itt van KL-től kb. 20 km-re, és nekem bejön, bár így harmadjára már kicsit uncsi volt.

12-kor volt tali a KL Sentralban (vonatállomás), ahova jöttek Csillával Ayami (lány) és Nob (fiú) nevű japán barátai, hogy ők is magukba szívjanak egy csipetnyi indiai kultúrát.

Batu Cavesről nagyon újakat nem tudok mondani. Most is megmásztam a 272 lépcsőt, most is ettem indiai kaját és ennyi... Lett volna, ha Csilla nem megy be az egyik templomba, ahol épp egy hindu isten szülinapi zsúrjába csöppentünk. Ezt az ünnepet Ghanes Charutinak hívják és az elefánt fejű, Ghanes nevezetű isten szülinapja. Elmaradhatatlan indiai szokás szerint egy tehén farm 2 havi "termését" feláldozzák, azaz a rengeteg tejjel leöntik Ghanes szobrát. A neten csak "tejáldozást" találtam, de itt az indiai konyha minden lehetséges kajáját ráborították az isten szobrára, hogy jól megetessék. Szegény Ghanes jó kis gyomorrontást kap így szülinapja alkalmából, dehát az istenség már csak ilyen.

Volt még ott zenés mulatság, és füstfelhő, de a lényeg ez volt. Az ünnep 3 órás, de mi leléptünk kb. egy óra múlva, a japánoknak már így is sok volt a kultúrából. Utána még eszegettünk egyet, majd vonatozás vissza, aztán könnyes búcsú frissen megismert barátaimtól. Mivel a helyiekkel nagyon nem lehet mit kezdeni, ezért Csillával úgy határoztunk, hogy egymást fogjuk boldogítani, és megyünk mindenhova. Jövőhéten, ha nem jön közbe semmi, akkor Kuala Selangorba megyünk, ahol esténként több ezer szentjánosbogár lepi el a helyet. Ha valami közbejön, akkor csak megmutatom neki Pulau Ketamot, ahol amúgy már voltam, post lentebb olvasható. Valakinek vigyek haza ilyen királyos csilli-villi hindu képet?

Hát úgy ennyi. Holnap megyek Estherhez mooncaket sütni, mert most meg a kínaiaknak jön valami ünnepük, ami ezzel jár. Majd holnap utána nézek, hogy pontosan mi ez.

Na helósziaszevasz!

Hogy itt pontosan mi történt, azt nem tudom, vmiről hosszasan szavaltak, aztán meglocsoltak mindent és mindenkit

Éppen a szobrot itatják és nagyon nézik

Pont az

Szegény néniről vagy 30 képet csináltam, mire lett egy határeset

A főmufti. Agyon varázsolta magát

Böjtölök

2007-09-12T23:44:00.000-07:00

Elkezdődött az egy hónapos böjt, a ramadán. Ilyenkor reggel 6-tól este 7-ig nem esznek, nem isznak, nem cigiznek, nem pajzánkodnak a muszlimok. Elméletileg úgy lenne, hogy egy hónapon keresztül, se reggel, se este nem ehetnek (ami persze az emberek 99,99%-nak lehetetlen), de amilyen kis ravasz népséga ez a muszlim, erre is talált megoldást. Kihasználva Allah testi fogyatékosságát, miszerint sötétben nem lát, miután lemegy a nap, mindenki rohan a legközelebbi étterembe, hogy tele zabálja magát, majd hajnal fél 6-kor még egyszer felkelnek, hogy gyorsan bekapjanak valamit világosság előtt. Ennyit a nagy vallásukról, meg Allah tiszteléséről. Amúgy iszonyat baromság ez a böjtölés. Azért nem esznek, hogy együtt érezzenek azokkal, akik nem jutnak elegendő kajához, így segítve őket. Hát rohadtul ki vannak segítve. Kb. olyan, mint hogy az ENSZ mobiltelefonokat küld az etiópoknak, ezzel is segítve őket. El tudom képzelni, ahogy a kis 20 kilós etióp gyerek felhívja a barátját: -Te is éhes vagy? Én is. Nem baj, legalább van ez a király telónk.

Noh, de mind1. Most én is böjtölök, ugyanis múlt évben, mikor még nem tudtam, hogy mi ez az egész, lazán bementem órára kajával, eszegettem, mindenki mérgesen nézett rám, miközben a nyál kifolyt a szájukból. Aztán le lettem teremtve, hogy lehetne bennem annyi érzés, hogy nem eszek a böjtölők előtt. Ja mondom, hopá... Most meg jelen pillanatban 5 muszlimmal élek egy fedél alatt (Andyo 3 barátja nálunk tölti a hetet), így pofátlanság lenne itt előttük ennem, kajáldába meg lusta vagyok elmenni, így valszeg az lesz, hogy a szobámban csapok össze valamit.

Amúgy sűrűn nem írok most, hisz olyan nagyon sok izgalmas dolog nem történik így a suliban. Van ugye a keleti civilizációk tantárgyam, aminek első óráján érdekes módon a nyugati civilizációkról tanultunk. Tanár beszélt nekünk Európáról és olyan dolgokon álmélkodtak el az emberek, ami nekünk soha fel sem tűnne, ők meg kérdezgettek, hogy jaj Lev, tényleg így van? Juj de izgi! Legjobban az tetszett nekik, hogy nálunk egy csomó múzeum és galéria van. Mivel a malájok gyakorlatilag 40-50 éve "jöttek ki a dzsungelból", így nekik nincsenek több száz éves festményeik, épületeik, mint nekünk, így múzeum sincs sok, hisz nem nagyon lenne mivel megtölteni. Voltam én is anno a Maláj Nemzeti Múzeumban, de tényleg csak egy pár szobából álló épület, benne pár kaviccsal, meg fegyverrel.

A PR órám elég uncsi, ugyanis szinte semmit nem értek abból amit a tanár mond. Pakkogva beszél, vagyis minden második szónak a vége egy "pak". Nagyjából ilyen, hogy My(pak) name is Ms. Deliza(pak). Rémisztő.

A hétvégén megyünk Genting Highlandre, ami Malajzia vidámparkja, és egyedül itt megengedett a kaszinó. Van itt minden, még egy szoba is, amiben egy kisebb telet dobtak össze, így lehet hógolyózni, meg ilyenek. Kicsit bizarr ugyan, hogy 2 év után először egy trópusi országban fogok havat látni, de jobb, mint a semmi.

Novemberben pedig meglátogatom Yudhát Indonéziában, valószínűleg "átugrunk" Balira is. Vicces, hogy otthonról több százezer forint egy ilyen egzotikus nyaralás, én meg pár ezerből kijövök. Szingapúrig busszal megyünk, onnan pedig hajóval ingyen, ugyanis Yudha apjáé a kikötő, lakni meg náluk fogok. (Most idejött Navid viccelősködni, és tök humorosnak tartja, hogy beleír a blogomba, közben meg iránul hablatyol valamit. Na mindegy.)

Közben találtunk még egy magyart (vagyis ő talált minket iwiwen), akivel remélhetőleg sok közös csudás pillanatban lesz majd részünk. Eddig úgy volt, hogy most szombaton találkozunk, de elmegy Langkawira, így ha csak nem szaladok utána, valószínűleg halasztjuk.

Nos, nem igazán van sztorizgatni valóm, nem keveredtem verekedésbe, nem robbantották fel a sulit, de még csak idióta taxi sofőrrel sem futottam össze. Navidról lehetne írni, de az már uncsi, de azt azért elmondom, hogy nagyon gyorsan tud futni még fájós lábbal is. Ezt ő mindenkinek elmeséli, gondoltam nektek is tudnotok kell.

Akkor további szép napot, én elbújok és eszem valamit.

Ángkásá kondomínium blák É, 25/8

2007-09-08T10:12:00.000-07:00

Régóta igérgettem én már fűnek-fának, hogy megmutatom hol is lakok és úgy tűnik végre eljött a nagy pillanat. Lehet nagyon izgulni, bár fölösleges.

Ja, még mielőtt nagyon belemennénk gyorsan leírom, hogy voltam ma Mega diplomaosztóján, ami nekünk annyiból állt, hogy mivel minket nem engedtek be az ünnepségre, ezért utána a lépcsőn fotózkodtunk egyet. Másfél órán keresztül... Közben megbeszélték, hogy akkor fotózás után elmegyünk valahova kajálni. Fél óra után elindultunk a városközpontba (KLCC), hogy majd ott kerítünk valamit. Mire leértünk a lépcsőről (kb. 15 fok) addigra elfelejtették, hogy hova is indultak. Állunk már egy ideje, mondom rákérdezek, hogy mi van. Kérdezem Andyot, hogy akkor megyünk-e végre. Ő meg csak les rám, hogy miről beszélek. Mondom KLCC-be. Erre várjak, majd megbeszéli a többiekkel. ÁÁÁ!!! Végülis arra jutottak, hogy mindenki fáradt, ezért maradunk itthon, én meg gyorsan leléptem Naviddal mire ezt is elfelejtik.

Na ennyit erről, most már jöhetnek a képek a kéjlakról. Előre szólok, hogy a szobákból nem sok minden fog látszani, mert nem fértek bele a képbe, pedig én megpróbáltam.

Ez itten a svimmingpúlunk, mögötte a block B és C parkolói, majd felette a lakások.

Ugyanez a griffmadár szemével

A nappali. Kicsit rendetlen, de mentségünkre legyen, hogy most költöztünk és hogy fiúk vagyunk, tehát nem is gáz.

Tegnap itt sütöttem hamburgert. Sőt! Sajtburgert. Fincsi volt, csak odaégett.

Itt szoktam magam reggelente frissé és üdévé varázsolni. Amúgy szorozzátok be kettővel, mert van egy másik ugyanilyen.

Hát ennyi fért a képbe a szobámból. Rend nincs, ne is keressetek. Helyette van macis takaró.

Yudha alszik fent, Navid lent. Édes, hogy a kőkemény, egyfolytában fuckolós iráni veszedelemnek, aki mindenkinél keményebb, rózsaszín ágyneműje van.

Másztörbedrúm. Rihandi és Andyo elméletileg itt alszik. Gyakorlatilag meg ahol az álom éri őket. Ide tartozik a másik fürdőszoba.

Őt meg csak azért, hogy ne aludjatok jól. Amúgy ő a medence mellett található kisboltban dolgozik, ahova vásárolni járunk. Ő teszi az én életemet oly olcsóvá és gazdaságossá, ugyanis mikor lemegyek kajálni és ő ezzel a csodás mosolyával és 28 anyajegy szőrszálával üdvözöl, egyből elmegy az étvágyam és inkább nem is veszek semmit.

Első nap

2007-09-06T04:50:00.000-07:00

Huh... Hát nem egyszerű visszatérni a suliba így 4 hónap után. Összesen 13x fordultam meg az irodákban, mire sikerült elintézni a vízumomat, meg a tantárgyfelvételt. Örömmel jelenthetem, hogy iskolámnak az elkövetkező hónapokban nem lesznek anyagi gondjai, hisz összesen több mint 40.000ft büntetést vágtam hozzám.

Kezdve ott, hogy én "illegálisan" jöttem be az országba. Mivel tanuló vagyok, ezért én csak és kizárólag tanulói vízummal jöhetek be, vagy otthon a maláj nagykövetségen kapok egy különleges belépésre jogosító vízumot, de az amit én csináltam, hogy social vízummal jöttem be, az törvénytelen. Ez rögtön 500RM büntetés. Utána 40RM, mert már amúgy is lejárt a vízumom, és 68RM a munkadíj. Sírtam-ríttam, hogy ez nem az én hibám, és büntessék meg azt aki beengedett, de ők kegyetlenül átnyújtották nekem a csekket. Szemetek.

A másik 100RM büntetést azért kaptam, mert későn csináltam meg a tantárgyfelvételt. Na igen, Magyarországról kicsit nehéz lett volna, ugyanis nem tudom a kódomat és ők sem tudják megmondani. Elméletileg az útlevél számom lenne az, de az nem működik. A nyáron írtam is nekik egy levelet, hogy ugyan mi tévő legyek. Azt mondták menjek be holnap a Records Officeba. Jól van mondom, majd beugrok, veszem is a repjegyet...

Ez eltartott jó darabig, délután negyed 6-kor sikerült megreggeliznem. Amúgy már megint csak 2 tantárgyat vehettem fel, mert rövid szemeszter és 15 heti anyagot veszünk át 6 és fél alatt. A keleti civilizációk és a PR rejtelmeibe fogok belemerülni. Aztán lesz majd még 5 hetem, ami alatt anyum szerint dolgozni fogok, én még nem tudom.

Ennyit a sulirol. Este összefutottam rég nem látott pótanyámmal, Zsófiannával, valamint OJ-vel, aki itt dolgozott, ám hazament, de most megint eljött 3 napra egy haverjával. Zsófi épp halálra keresi magát, a blogja már csak arról szól, hogy hétvégén melyik szigeten volt nyaralni. Lehet elveszem feleségül. De tök rossz, mert ő is elmegy decemberben, azt teljesen magyarok nélkül maradok. Hüp...

Nem unatkozok 4. rész

2007-09-04T09:10:00.000-07:00

Tudom, hogy felettébb sikeres eme cikksorozatom, ám tök őszintén bevallom, annyira nem örülök neki, hogy az első nap ilyennel kell kezdenem.

Tehát ott tartottunk, hogy Yudhat kirabolta Yoni és lelépett Kenyába. Ez egy kis csalódottsággal töltött el, mert még ő vele lehetett a legjobban dumálni. Tök "európaias" volt. Noh, de ez van, majd este kisírom magam az ágyban, és holnaptól minden más lesz.

A haza úton próbáltam faggatni szobatársam, hogy ugyan mi van még amit el akar mondani, de azt mondta majd otthon. Otthon meg már én is láttam. 4 napja betörtek hozzánk, a szobám ajtaját berúgták, néhány bútort összetörtek, ésatöbbi. Valamint nagyon úgy tűnt nekem, hogy mióta elmentem, nem volt takarítás a lakásban. Ki is fakadtam, hogy a tököm ki van az egésszel, 31 órát utazok, éhes vagyok, fáradt vagyok, büdös vagyok, és akkor ez vár. Hívtam is anyumat, hogy én ide többet a büdös életbe vissza nem jövök, elegem van, hogy mindig van valami szívás.

Végülis úgy döntöttünk, hogy elköltözünk. Navid úgyis lép le 2 hét múlva, ketten nem akarjuk fizetni a lakbért, így beköltözünk két indonéz haverunkhoz, Andyohoz és Riandihoz a szembe lévő epületbe. Igazándiból sokkal jobb így sem lesz, de legalább annyiból más, hogy míg a mi épületünk kb. 80%-ban nigériaiakból áll, addig a mostani csak úgy 10%-ban. Hátha jobb lesz... Tehát fürdés, elmentem egy welcome vacsorára, majd este 11-kor el kezdtünk költözni. Annyibol jó volt, hogy én speciel már össze voltam pakolva, viszont Yudhanak a nyolc hónap alatt annyi kacatot sikerült felhalmoznia, hogy 12-en is csak két forduóval tudtuk áthozni. Holnap folytatjuk.

Az új lakás kellemes. Van tévénk, nyomtatónk, és TISZTA! Végre elmegy Navid, azt akkor már büdös sem lesz. Amúgy komolyan mondom, egész megváltozott. Mintha normális lenne. Bár még most is rájön a tök értelmetlen dolgokról való dumálhatnék, de eddig sikeresen hárítottam. És már csak két hét, és megszabadulok életem legidegesítőbb emberétől. Bár lehet hiányozni fog.

Lakásról ennyit. A másik probléma, hogy közelebbi ismerőseim fele lelépett másik suliba, vagy országba tanulni, mert megunták ezt a sok nigériait, meg a sulit. A következő fél évben még vagy 8-an elmennek Ausztráliába, Melakaba, Indonéziába, stb.

Nah, mára meguntam a blogolást. Csóközön mindenkinek, gondolom holnap is írok, hogy hogyan sikerült kimagyaráznom, hogy nem újítottam meg a vízumom, az imigrációs és a lakcímigazoló kártyám, valamint, hogy hogyan sikerült már megint elfelejteni a jelszavamat, amivel a tantárgyakat tudtam volna felvenni...

u.i.: Ja, igen, ami kimaradt, hogy elfelejtettem a bankkártyám PIN kódját, de szerencsére anyum nem tétovázott a fejemhez vágni, hogy ő bizony megmondta... Amúgy aztán eszembe jutott. A számokat tudtam, csak a sorrendet nem.

Még mindig meleg van

2007-09-04T08:17:00.000-07:00

Nos, hát elnézést, hogy ilyen baromi lusta gyerek vagyok, de otthonról nem jön úgy az ihlet, meg amúgy is én tipikusan az a gyerek vagyok aki az "amit ma megtehetsz halaszd holnapra, hátha akkor már nem fontos és nem kell megcsinálni" elv alapján működök. Noh, de most 31 óra utazás után (háztól házig értve) ismét itt vagyok, hogy a szerintem vicces szövegemmel mosolyt csaljak mindenki orcájára.

Harmadikán indultam a Budapest-Frankfurt-Bahrain-Kuala Lumpur kalandomra. Hát én úgy emlékeztem, hogy 5.50-kor indul a gép, tehát fél 3-kor keltünk és 5-re már Pesten is voltunk ahol aztán hoppá... "Látod Levente, ezért mondtam, hogy ne hagyj mindig mindent az utolsó pillanatra!!!" Két órácskával elnéztem az indulást, így 7.50-ig a kocsiban aludhattunk. De még mindig jobb, hogy két órával később indult a gép, mintha előbb (hopp, most tört alattam össze a szék, na de folytassuk) indult volna. Ezt meg sem köszönték anyumék...

Na, de gépre fel Schmitt Pál bácsival előttem, gépről le, 2 óra várakozás, gépre fel, mogorva bácsi mellé beülés, gépről le, 7 óra várakozás, majd még 1 mert késik a gép, gépre fel, kellemesen elnyújtózkodva alvás, gépről le, Yudha vár, irány haza.

A Frankfuurt-Bahrain-Kuala Lumpur útvonalat most egy másik légitársasággal, a Gulf Airrel tettem meg. A Frankfurt-Bahrain gép borzalmas volt. Néha olyanokat kattant, hogy aszittem a szárny esett le. Ezekkel a tévékkel is mindig megszívom. Múltkor igaz én rontottam el, most viszont már alapba nem működött.

A bahraini reptér elég össze-vissza. Viszont most láttam először aranytömb árusító boltot, ráadásul duty free boltban. Gondoltam meglepem magam vele, de aztán bevillant előttem anyukám arca, mikor megkapja az sms-t, hogy sikeres vásárlás 3800 dollár értékben, így dobtam az ötletet. Volt 7 órám, gondoltam addig netezek. Megyek információs pulthoz, kérdezem wireless van-e. Óóó... Hát hogy a viharba ne?! A reptér egész területén. Király mondom, akkor veszek egy átalakítót, hogy tudjam tölteni a notebookom. 22$ kicsengetése, gép összedugása, próbálkozás. Nem talál hálózatot. Visszamegyek reklamálni, de úgy tűnt, hogy a "miért nem jó a net" megmagyarázása az információs srác nyelvi nehézségeibe ütközött, de egy jó fej barátja elárulta, hogy csak a 17-es kapu előtt működik. De nem. Egy másik szerint csak a 16-os előtt. De nem. Ja, mer hogy a 16-os kapu 2 szintes, csak a lentin működik. Ott sem, így kerestem egy netkávézót, ahol 1100 forintos óradíjér lehetett netezni. Fantasztikus, akkor legyen egy fél óra...

Amúgy nagyon pofátlanok ezek az arabok. A semmiért olyan összegeket elkérnek, hogy hihetetlen. Mert ha még aranypohárban kapnám, akkor megértem, hogy a sima fél literes víz (nem ásványvíz, csak sime víz, amiben nincsenek európai ember számára ártalmas cuccok) 900 forint. Így a 8 óra alatt fél liter vizen éltem, mert hogy ugyan mégse belőlem fedezzék már aranytömb vásárlási igényüket. Szal majd a repülőn. Az de jó volt... Életemben nem repültem még ilyen jót. A 249 férőhelyes gépen 45-50-en voltunk. 4 széken elterpeszkedve aludtam. Szerintem az első osztályon utazóknak nem volt ilyen nagy helyük. Pikk-pakk el is ment a 8 óra, leszállok KL-ben, ahol jött az útlevél kezelés. És igen! Megint nem sikerült bejutnom normálisan... A nénit megzavarta, hogy két útlevelem van, és aszitte valami gonosz bácsi vagyok, így irány az immigration office, ahova belépve múlt évi kedves barátaimat már messziről üdvözöltem. A fő probléma az volt, hogy hiába volt vízumom, diákigazolványom, imigrációs kártyám, "lakcímigazoló" kártyám, az összes le volt járva, mer ugye nem voltam itt, hogy megújítsam. Azt mondták most utoljára beengednek special vízummal, vagy mivel. Hát nagyon remélem is, hogy utoljára, és többet nem szórakoznak velem.

Kint várakozás a csomagra, megjött épségben, Yudha, Navid, meg egy most elsős indonéz srác, David várt rám, hogy Yudha újonnan vásárolt kocsijával haza vigyenek. Yudha már nyáron is, mikor MSN-eztünk mondta, hogy van jó pár dolog amit meg kéne beszélnünk, így már nagyon izgatott voltam, hogy ugyan mi lehet az. Gondoltam majd biztos az, hogy ki lakjon velünk miután Navid elment. De nem. Van pár probléma. Egyik az, hogy Yoni, aki egyik közös aranyspanunk volt, fogta magát, meg Yudha telefonját és pénzét, majd szépen lelépett Kenyába. De még ez a legkevesebb, a java egy új postot érdemel.

Itthon

2007-04-22T10:58:00.000-07:00

Na igen... Épségben hazaértem, majd lesz post is, csak most még próbáolok hozzászokni az új helyzethez, és nem igazán van időm. Majd a héten valamikor csinálok vagy 2-3 postot.

Majd otthonról...

2007-04-20T04:42:00.000-07:00

Majd otthonról vasárnap, vagy majd még most a reptérről írok uccsó postokat, csak olyan rohadt késésben vagyok, hogy ááá!!! Szal megyek is... Csak gondoltam szólok, hogy senki se aggódjon, lesz még post a négy hónapos szünet előtt. Na csocsi!

Lake Gardens

2007-04-17T02:56:00.000-07:00

Nem írok csúnyán, mert kb. 10 perc múlva úgyis jönne az e-mail, hogy "már megint hogy fogalmazol??!!", de azért úgy olvassátok, hogy nagyon dühös vagyok.

Kikukucskálok reggel az ablakon, no és mit látok? Süt a nap, kellemes kis felhőcskék az égen, minden szép és jó. No de hisz mondom, akkor irány Lake Gardens! Összeszedem magam, be az első taxiba. Nagy nehezen elmutagatom térkép alapján a taxisnak, hogy mi az a Lake Gardens és hol van (végül is egy taxisnak nem kell tudnia Kuala Lumpur látványosságairól, még akkor sem, ha a világ legnagyobb madár parkja van itt). Na, de végül is eszébe jutott, hogy hol is van, mehetünk is! Megyünk-megyünk már egy órája lassan, mondom is magamban, hogy térképen mintha közelebbnek tűnt volna... Az isten háta mögött vagyunk épp valami autópályán, mikor is el kezdtem gyanakodni, hogy talán mégsem a legrövidebb úton megyünk, ugyanis a Petronast meg a KL Towert lehetett látni, és akkor óriás fejszámolással rájöttem, hogyha ilyen szögből látom őket, akkor bizony rohadtul a másik irányban vagyunk. Előkapom a térképet, mondom neki, hogy komám, te bizony át akarsz engemet vágni! De nem, nem... Ez a legrövidebb út. Há' mondom kb. 10 percre van Lake Garden Cherastól (ahol lakok), nehogy azt mondd már nekem, hogy több mint egy óra alatt nem értünk még oda! Erre csak kussol. Közben beértünk a központba (térképen zöld nyíl), na mondom velem nem szórakozol, felhívtam a taxi reklamációs vonalat, amit akkor kell hívni, ha úgy érzed, hogy a taxis nem egészen fair dolgot művel. Nosza, nagy nehezen találtak is valakit, aki beszél angolul. Mondom kézcsók, Cherasból indultam Lake Gardensbe, egy órája ülök már a taxiban és most épp a Petronas tornyoknál vagyunk, ami rohadtul a másik irányban van. Tényleg ez lenne a legrövidebb út oda? - Hát ők azt nem tudják. - Hát mondom talán derítsétek ki. - Nagy nehezen rájöttek, hogy ez így valóban nem logikus, és kérdezték, hogy mit akarok csinálni. Mondom bazzeg, azé hívtalak, hogy megmondjátok mit csináljak! - Azt csinálok amit akarok... Köszi mondom, mégis a lehetőségek? Hát, kifizethetem neki amennyit mond, az a legegyszerűbb. Ha ez nem, akkor beszéljem meg vele mennyit akarok fizetni, vagy esetleg menjünk be a rendőrségre. Hát mondom ki vagyok segítve. Mondtam a taxisnak, hogy nagyon fainul lelepleztem turpisságát, ő mit gondol, mi legyen? Mondja így nekem, hogy jó van, adjak neki csak 15 ringgitet. Hehe, na ja! Majd max anyád uzsonnára! Épp dugóban álltunk, én meg kiszálltam és kerestem magamnak egy másik taxist. Ő szépen el is vitt 5 perc alatt a megbeszélt helyre, épp fizetek neki, mikor az előző kis Vérpistike kinyitja az ajtót, azt elkezd ütögetni (nem olyan erősen), meg ordibálni, hogy te rohadt szemétláda, fizess! Először csak kacagtam mókás fején, de csak nem hagyta abba az ütögetést, így én is biza összehúztem a szemöldököm. Felhívtam ismét azt a taxi reklamációs számot, hogy ez a hülye gyerek csak nem hagy békén. (Közbe már kezdett beborulni az ég is) Beszélt velük a taxisofőr is (malájul), aztán meg azt mondták nekem, hogy adjak neki 15 ringgitet, vagy menjünk be a rendőrségre. Mondom nem értem mér kéne neki pénzt adnom, elcseszte egy csomó időmet, én nem fizetek ezért. Akkor bizony egyetlen megoldás a rendőrség. Na, az még jó lett volna... Mire találunk rendőröket az egy fél óra, aztán ez a köcsög úgyis azt mond nekik malájul amit akar, aztán még a végén kifizettetik velem a 40-50 ringgites utat. Tehát beláttam, hogy én nagyon jól ebből nem jöhetek ki, odadobtam neki a földre egy 10ringgitest, azt isten áldja.

Eztán még kb. fél óra volt mire megtaláltam a tavat. A vicces az volt, hogy az útjelző táblák totál másfelé mutattak, így szépen bejártam az egész parkot mire megleltem tök véletlenül. A legjobb az volt, hogy a tó mellett közvetlenül is volt egy tábla, ami azt mutatta, hogy a tó (ami mellett álltam) még 500 méterre van a másik irányba. Hát nem az erősségük ez a térkép dolog, no!

Azokat a helyeket, amiket ilyen könyvekben, meg neten láttam, nem sikerült megtalálnom, pedig azok tényleg jól néztek ki. Aztán eleredt az eső, én meg hazajöttem. Rettenetesen tartalmasan telt a délutánom...

Egy jó kép sem lett, mert időm sem volt csinálni, meg a fények is ilyen semmilyenek voltak. Fehér ég, satöbbi... Tehát csak tájékoztatás jellegűen mutatom. Ja igen! És haza a taxis 9 ringgitért hozott...

Majd lesz...

2007-04-15T08:11:00.000-07:00

Majd lesz új és értelmes post is, csak valahogy nem jön össze. Akartam menni egy csomó helyre, csak nem tom mi az isten van, de állandóan esik. Lake Gardenbe azért nem tudtam menni, mert ha nem is esik, akkor is ilyen nagy szürke az ég, meg hasonlók, semmi fény, aztán a képek úgyis ratyik lettek volna. Kuala Selangorba csak akkor érdemes menni, ha előző nap nem esett az eső, most meg napi több órát zuhog. Viszont elmentem elintézni szívből utált ruhavásárlási procedúrámat, és kínomban megint vettem egy csomó olyan ruhát, amit soha nem fogok felvenni, csak úgy voltam vele, hogy legyünk már túl rajta... De még holnap is megyek cipőt keresni. Pfejj...

Naszóval, majd még lesz kép, csak várom, hogy eláljon az eső. Most is esik épp. Amúgy sok izgalmas dolog nem volt a hét folyamán, tengtem-lengtem. Tegnap voltam táncikálni az eddigi legjobb helyen, csak a biztonságiak leszedtek a színpadról. Rohadtak. Elméletileg csak csajok ugrabugrálhatnak ott fent, én meg pont nem vagyok az. Amúgy hihetetlen, hogy ekkora városban képes vagyok tök véletlenül összefutni emberekkel, leginkább taxisokkal. Két taxissal vagyok úgy viszonylag jóban, hogy tudom a nevüket, meg néha ki szoktam őket hívni, de azért mégis érdekes amikor az isten háta mögött pont ő vesz fel. És nem először történik. Lehet követnek. Majd mostantól figyelek...

Ki vagy, mi vagy?

2007-04-10T02:26:00.000-07:00

Kíváncsivá tett, hogy kik nézhetik a blogomat, tehát ha nem nagy érvágás, akkor megkérném minden olvasómat, hogy a kommentekbe írja le a nevét, hogy honnan van, meg hogy hogy talált ide.

A hozzászólás úgy működik, hogy a post alatt van egy olyan hogy "x COMMENTS". Arra rákattintassz, megnyílik egy új ablak. Néha felugrik egy másik ablak is, ami vmit kérdez, tök mind1 mire kattintassz. Aztán oda a négyzetbe beírod amit kértem, majd ha nincs Google felhasználói neved, akkor kiválasztod, hogy "OTHER" és oda beírod a neved. Ha végeztél, akkor a narancssárga "PUBLISH YOUR COMMENT"-re kell kattintani.

Na, előre is köszi

Szerk.: Noh, hát ez a project csúfosan megbukott. A 100 valahány látogatóból hárman írták ide nevüket. Bár az is lehet, hogy ez a három ember kattintott rám 100x és akkor nem is szóltam. Mindenesetre dél-kóreai olvasóm elárulta, hogy hogy lehet megnézni kik olvasnak, vagyis honnan. Hát ez tök jó! Kíváncsi lennék ki olvas Ausztráliából, Törökországból, Németországból, Romániából, Sarawakról (ami Malajzia egyik megyéje, vagy mije és Borneón van), meg az amerikai Idahoból.

Tervek a jövőmről

2007-04-09T09:30:00.000-07:00

Tehát a tervek az elkövetkezendő 10 napról amit még itt töltök. Annyi mindenhez támadt most kedvem így nagy hirtelen az utolsó pillanatban, hogy több is, mint sok. Leginkább agyonfotózás van a terveim hátterében. Terveztem egy Szingapúri kirándulást, de mivel senki sem akar/tud eljönni velem, így kihúzva. Meg elméletileg nem más, csak egy bazi nagy bevásárlóközpont. Tehát eme kis kiruccanás kihúzva, de lesz itt sok móka és kacagás ezen kívül is:

Régóta tervezem már, hogy fogom magam, meg egy szimpatikus fényképezőt, elmegyek este 10-kor a központba és haza sem jövök az első napsugarakig, addig meg kattintgatok, mer szvsz felettébb pofás ez a hely éjszaka. Mondjuk ehhez nem ártana egy állvány. Az enyémet még anno sikeresen széttörtem Robbyn. Erről nem kívánnék beszélni...

Aztán valószínűleg már holnap megyek Lake Gardenbe, ami itt van KL "külrészében" és hát ez ilyen tó meg kert. Gondolom. Tippelek a nevéből.

Aztán most éppen Zsófiannát fűzöm, hogy jöjjön el velem Kuala Selangorba ami azé is nagyon jó, mert éjszakánként több százezer (!) szentjánosbogár lepi el az ottani mangrove erdőt. Biztos tetszetős látványt nyújthat. Engem már-már túlontúl felcsigázott.

Emellé még pár felettébb érdekes post a blogomra. Ha nagyon unatkozok majd csinálok egyet pajtásaim lakhelyéről, hogy hol is élnek, melyik nagyvárosban, vagy éppen kis faluban. Már gyűjtöm hozzá a képeket.

Na tehát, eme pár izgalmat megpróbálom beleszőni elkövetkezendő 262 órámba, és persze mindezt megbolondítom még egy kis tanulással, ami ha minden jól megy ez egy felettébb tartalmas 10 napot fog eredményezni. Úgy legyen.

Erről ennyit. Aztán Zsófi visszatért legutóbbi világkörüli útjáról, hozott sok szép képet meg élményt. 11 (!) cetcápával úszkált a Fülöp-szigeteken, ami miatt megkérnék mindenkit, hogy most kollektívan utálja egy kicsit. De végül is elmentünk vacsorázni egy olasz étterembe, ami ahh... Rohadt jól nézett ki. Amúgy amit imádok Malájföldben, hogy az összes kicsit is "felsőbb kategóriás" hely eszméletlenül egyedi és hangulatos és szép és kreatív. Mindegyik más, mindegyik jó, mindegyik egy óriás vizuális élmény. Nem az a megvesszük a legdrágább bútorokat, meg ilyenek, azt akkor ez már jó hely, nem. Teljesen egyedi és ötletes és minden. Ja igen, ebből adódva még azt is elterveztem, hogy amíg itt vagyok a szórakozóhelyeket is úgy amennyire tudom végigjárom. Pénteken a Luna bárban kezdünk, ami egy felhőkarcoló tetején van medencével, meg hasonlókkal, aztán onnan majd átmegyünk valahova, ahol jól berúgunk azt összehányunk mindent. Hehe, dehogyis:) Na mind1, majd erről az étteremről ahol voltunk majd lesz fénykép is, csak a gépem úgy gondolta, hogy Levi bácsi most nem fogja átmásolni a képeket a telefonjáról, én meg fél óra próbálgatás után duzzogva, de beletörődtem.

Szóval ennyi.

Csocsi

Matthew, videó, ének

2007-04-08T04:27:00.000-07:00

Rájöttem, hogy én is ugyanúgy viselkedek a fehér emberekkel, mint az ázsiaiak. Ha jön velem szembe az utcán, megbámulom, ha együtt vagyunk a liftben, megkérdezem honnan jött, mit csinál, mért pont itt...

Még januárban épp a Mekiben eszegettem, mikor egy közeli asztalhoz leült egy fehérbőrű srác. Ilyenkor mindig azon filózok, hogy mi van, ha pont magyar, azt akkor mekkora poén lenne már, de mindig kell egy kis erőt gyűjtenem, hogy meg merjem szólítani. Szóval csak ott ültünk, neki is feltűntem, szerintem ő is ugyanezen gondolkozott, hogy beszélgetésbe kéne elegyednünk. "Szemeztünk" vagy egy 10 percig, aztán csak megszólított. Nem nyert, nem Magyarországról jött, hanem Amerikából, Orlandoból. Noh, de annyi baj legyen, kedves srácnak tűnt, el is kezdtünk diskurálni szokásos dolgokról, ki vagy, mi vagy, honnan vagy, miért pont itt?! Aztán eljött a könnyes búcsú ideje, de nem volt nálam a telóm, így ő nem tudta megadni az ő számát, én meg nem tudtam a sajátomat fejből, szóval annyiban maradtunk, hogy majd összefutunk.

Március végén szó szerint egymásba botlottunk. A suli ahol dolgozik szervezett vmi húsvéti ünnepséget és neki az volt a feladata, hogy különböző helyekről jött embereket meginterjúvoljon, hogy ott hogy ünneplik a húsvétot, milyen a kereszténység, ésatöbbi. Persze rögtön megkérdezte, hogy nem akarnék-e szerepelni a videóban. Ahh... mondom, má megint?! Mindig betalálnak az ilyen videósok. Na, de olyan hirtelen jött a kérdés, hogy rögtön rávágtam, hogy hát hogy a viharba ne?! Tehát kerestünk egy szimpatikus osztálytermet, aztán uzsgyi neki!

Feltett két kérdést kb. a húsvétról, aztán a kereszténységről faggatott, ami rettenetesen jó volt, mert kb. annyira áll hozzám közel a téma, mint ide Irak. De nagyon rendes volt, ha nem is tudtam semmit, akkor is mindig bátorított, de a végén már majdnem kiröhögtem. Így zajlott:

- Na és Lebentem (ez a nevem lenne), mit gondolsz, mit szimbolizálhatott maga a kereszt abban az időben, mikor Jézust keresztre feszítették?

- ...

- Hát... Nem tudom...

- Ühüm, nagyon jó!

- ???

- És mit gondolsz még erről?

- Hát, tényleg semmi ötletem.

- Aha, végül is ez is egy nézőpont!

- ???

Tehát sok új információval nem bővítettem tudományát, de legalább ezen is túlvoltam. Utána meghívott egy kis húsvéti dínom-dánomra egy templomba, ami tegnap volt. Sok kedvem nem volt menni, de megígértem, meg elméletileg lesz ingyen kaja, tehát simán.

Na, hát odatalálni se volt egy egyszerű dolog. Tipikus eset: a malájok nem tudják hol vannak... Már azon kiakadtam egy kicsit, hogy a taxis nem tudott odatalálni térkép segítségével (!). Tehát megkérdeztünk pár helyit és kb. a 10. ember tudta, hogy hol a templom. De nem is az a probléma, hogy nem tudták hol van, hanem, hogy rohadt biztosan mutatták a másik irányt. Komolyan kérdezem, ezek az emberek még hogy vannak életben?! Hogy találnak haza suli / munka után? Ha kórházba kell menni, ötletük sincs, hogy merre induljanak... Vagy ami rosszabb, hogy van ötletük, de akkor meg tuti, hogy a dzsungel közepén kötnek ki... Na mind1... kb. 1 km-re volt a templom a lakásunktól, de majdnem egy óra volt odatalálni.

Megint egy ilyen Vidám Vasárnap szerűségbe csöppentem, a színpadon együttes, a többiek meg énekelnek. Amúgy lehet, velem van baj, de én olyan mulatságosnak tartom ezeket az embereket, ahogy ott teljesen átszellemülve ordibálnak, meg sírnak, ugrálnak... De ezek mondjuk most nem is voltak kemények, múltkor a Keresztény Indonézek Hitgyülekezetén sokkal durvábbat levágtak.

Aztán Matthew mondott egy beszédet, hogy most, hogy mindenki kidalolászta magát, nézzünk meg egy videót arról, hogy a világ más pontjain élő emberek mit is gondolnak a húsvétról, meg a kereszténységről! - Ettől féltem...

A kis szemét operatőr már majdnem szuperplánban vett fel, így az értelem minden kis sugara látszódott az arcomon...

Na, de ezen túlvoltunk, kis eszem-iszom utána, lepacsizás mindenkivel... Kb. 15x mesélhettem el, hogy honnan jöttem, miért pont Malajzia, milyennek tartom Malajziát... Ezek azok a kérdések, amit minden taxisofőr is feltesz és már kívülről tudom a őket. Tehát még be sem fejezik, én már válaszoltam rá. Uncsi, de ez van.

Na és mostan megyek enni, mer már olyan éhes vagyok, hogy netovább!

Csocsi

Szombat esti láz

2007-04-01T04:05:00.000-07:00

Ismét túl vagyok egy hepajkodáson, amiben ha nem lett volna semmi extra, akkor most nem írnék róla postot. Viszont mivel írok, így el lehet kezdeni izgulni, hogy már megint mi történhetett.

Olyan éjfél körül ruccantunk le a Loftba, aminek a főnöke, vagy ilyen üzletvezető szerűsége egy magyar srác. Operation Manager, hogyha pontos akarok lenni. Magában a buliban sok extra dolog nem volt. Viszont most is megfigyelhettem, hogy nagyon agresszívak itt a kínaiak. Ugye ilyen nagy hering-party az egész, mozdulni alig lehet, és amikor mentem WC-re, akkor véletlenül egy ici-picit meglöktem egy srácot, de tényleg, semmi különös nem volt. Erre az a kis buzi el kezd lökdösni, meg kurvaanyázni, hogy mit képzelek. Először meg voltam szeppenve, bocsánatot kértem, sajnálom, ésatöbbi... Ám utána belegondoltam, hogy végül is mit sajnálkozok itt, nem is történt semmi, engem ne lökdössön... Úgyhogy fogtam magam, és teljes erőből belevágtam a könyököm a hátába. Hát... Khm... Ez nem tetszett neki. Hirtelen nagyon sok barátja lett. Úgyhogy lökdösődés megint, anyázás, de bátor voltam és nem futottam el. Az egyik haverja vitt arrébb egy idő után, hogy jobb lesz ez így... Aztán ezt még eljátszottuk vagy kétszer az este folyamán.

No, de 3-kor záróra, megyünk is hazafele, még beugrottunk kajálni valahova, kb. fél 5-re keveredtünk haza, amikor is Robbynak az a fantasztikus ötlete támadt, hogy miért is nem megyünk el Genting Highlandre. Há' mondom hülye vagy? Az több órás út, meg mivel mennénk? Hát, elkérjük Aviv-tól a kocsiját. Egyszer élünk elven felbuzdulva, fel is rángattuk a srácot. Hát, rettenetesen örült nekünk, főleg amikor megtudta, hogy egy sofőrre is lenne szükségünk, mert mi ugye már ittunk. Kis nyaggatás, meg, hogy fél óra az egész, és végül belement. Remek. Én még felszaladtam a fényképezőmért, aztán be a kocsiba és irány Genting. Na ja, de tudja valaki az utat? Jött egy öt perces veszekedés, hogy "Azt hittem te tudod!" meg "Ezé keltettetek fel?!" és hasonlók, szóval végül is Genting aznap estére kimaradt az életünkből, inkább elmentünk Putrajayara, ami KL-től kicsit délre van, és egyszer ez lesz elméletileg az új főváros.

Úton semmi különös, már majdnem ott vagyunk, mikor is mondtam, hogy akkor én most kiszállok fényképezni. És ki is szálltam, ám Aviv nem hallotta, hogy mit tervezek, így egy rohadt nagy taknyolás lett a vége az autópálya közepén. Ok, azért nem mentünk 130-cal, mert már amúgy is épp lassított, mert meg akartunk állni, és én úgy gondoltam, hogy mire kiteszem az egyik lábam, már meg is állunk, ám az utolsó pillanatban Aviv még rá is taposott a gázra, tehát egy olyan 30-40-nél "szálltam ki". Én persze a fényképezőt mentettem, így a testemet nem védtem, szal gyönyörűen néz ki most a karom, a lábam, meg a fenekem. Tudtátok amúgy, hogy a vér piszok nehezen jön ki a ruhából? Sőt, egyáltalán nem... Na, de összekapartak, és végül is csak egy tök szép hídra mentünk, ahol fotóckodtam egyet, és mentünk is haza.

Hmm... így utólag átolvasva, nem is volt semmi különös, de ha már leírtam, akkor had lássa ország, világ.

Na üdv!

Pulau Ketam

2007-03-30T08:58:00.000-07:00

Nem ma volt, de hogy pörögjön a blog, elmondom.

November 4-én mentem ide egyedül, mert a többiek nem tudtak felkelni 6-kor. Ez egy sziget Kuala Lumpurtól egy olyan 50-60 km-re. KL Sentralból (pályaudvar) indult a vonatom, ha jól emlékszem, egy olyan 10 ringgit lehetett a jegy. Az úton sok minden nem történt, csak egyszer egy gyanús külsejű srác megkérdezte, hogy hova megyek, meg hogy egyedül vagyok-e. Kicsit beparáztam, hogy ki akarnak fosztani, így azt mondtam, hogy a haverjaim várnak a végállomáson. Aztán az útikönyv rosszul írta, hogy hol kell leszállni, így miután rájöttem, hogy ez bizony nem a kikötő, egy jó fél órás várakozással mentem tovább a következő vonattal. Viszont tök hangulatos kis városban álltam meg, lehet ide még egyszer visszamegyek fotóckodni.

Na, de végül is megérkeztem Pelabuhan Kelangba, ahonnan hajóval mentem volna a szigetre. Erre kellett várnom kb. egy órát, addig is a kikötő skizofrén bolondja szórakoztatott.

A hajóút kb. egy óráig tartott, közben néztük a helyi nagy kedvenc pankrátor showt, meg egy eszméletlenül idióta kínai sorozatot. Lényeg az, hogy mindenki ilyen nagy kártyamester benne, és az egész arról szól, hogy kártyáznak. De olyanok vannak benne, hogy a hapsi úgy keveri meg a kártyát, hogy így a teste körül repkednek, meg hasonlók. Aztán ha vmelyik szereplőnek úgy adódik, hogy kijön a négy Ász, akkor valami ellenfelével elteleportálódnak az űrbe, ahol szintén kártyákat kell gyűjteni. Eszméletlenül beteg egy sorozat, majd próbálok keresni pár részt YouTubeon, és csinálok neki egy postot.Na, de megjöttem Pulau Ketamra. Magyarul rák szigetet jelent. Legfőképp kínaiak lakják, és halászatból, meg csempészésből élnek. Az útikönyv szerint 2 óra ide eljutni, nekem négy és fél órába tellett, de megérte.

A szigeten semmi nincs. Tényleg, csak egy óriási lepukkant sziget, de valami eszméletlenül hangulatos. Nincs egy darab turista sem, nincs kiépítve az idegenforgalom, semmi. Igazi kis ázsiai lepukkant sziget. Átlagember megunná szerintem egy fél óra alatt, de aki fényképezni akar, főleg portrékat, annak kötelező darab.

Az emberek kedvesek (mint mindenhol), kicsit még jobban megbámulnak, mint bárhol máshol, de mosolyognak és pózolnak a kamerának. Volt egy bácsi, akit megkérdeztem, hogy lefényképezhetem-e. Mondta, hogy persze, majd a végén még fizetni is akart érte. De rendes voltam, nem fogadtam el.
Meg is ebédeltem itt. Mondtam a csajnak, hogy hozzon valami helyi specialitást, erre kihozott nekem egy négyszemélyes ráktálat. Hát, amennyit tudtam megettem, de ezt nem tudom, hogy ő is, hogy gondolta. A higiénia itt sem az erősségük.

A képeken látszik, hogy teljesen le van pukkanva, ám akármelyik ilyen kis viskóba benéztem, a legújabb nagyképernyős HD TV-k, házimozi, minden befigyelt...
Az utolsó hajóval mentem haza, pedig tudtam volna még maradni. Ez a sziget az ázsiaiaknak nem nagy érdekesség, akármelyik helyi haveromnak mutattam, mindegyik unalmasnak találta, meg hogy egy csomó ilyen van az ő országában is. Viszont, ha te ne adj isten pont magyar lennél, akkor nagy-nagy lelkesedéssel ajánlom a sziget meglátogatását.

Az összes képért KATT RÁM.

Aprócska post

2007-03-28T02:21:00.000-07:00

Jaj! Múltkor el is felejtettem mondani!

Éppen a suli ilyen mindenes boltjában vettem borítékot, állok a pénztárnál, nézem az újságokat. Egyszer csak megakad a szemem az egyiken, hogy ejj, de ismerős ez a hely. Gondolkoztam, hogy hol is láthattam. Talán Franciaországban? Neeem... Mondom akkor tuti Bécs. Áh, de az sem, ez nagyon ismerős. Ja, basszus! Ez a Hősök tere:D Mentségemre legyen, hogy nem a megszokott perspektívából volt fotózva, hanem felülről, ugyanis a háború ellen tüntetők fáklyákkal a kezükben egy Peace szimbólumot formáltak.

El is frenkiztem rögtön a haveroknak, hogy Malajzia egyik legnagyobb napilapjának címlapján Magyarország van.

Azért örülök, hogy nem a március 15-ei balhékról volt kép a címlapon. Így is megkérdezte az egyik tanár, hogy mi volt az ott tegnap Magyarországon?! Áhh mondom, nem tudom miről tetszik beszélni...

Megölöm (trágár beszéddel teli)

2007-03-25T11:31:00.000-07:00

Ez most már tuti. Én ezt már nem bírom idegileg. Nincs még egy ilyen idegesítő ember az ismerettségi körömben, mint ez a Navid. Miért pont őt sikerült kiválasztanunk lakótársnak? Tudnám honnan jött Yudhának is az ötlet...

Azon kívül, hogy nem fürdik, nem takarít, és egyszerűen csak undorító amit csinál, ráadásul még hülye is. Tök hülye. Egyszerűen olyan baromságokról tud dumálni állandóan, hogy az őrületbe kerget. Bárhol, bármikor. Képes az éjszaka közepén bejönni a szobámba, kényelembe helyezni magát és csak mondani és mondani... Ki a franc kérdezte, hogy milyen ember az iráni nagykövet? Mit érdekel engem, hogy a múltkor beszélt vele és magas és barna haja van? Mit bánom én... Az éjszaka közepén... A kedvencem, hogy minden mondatát úgy kezdi, hogy: "Irán sokkal jobb, mert..." Mondjuk a sok dumájából egy csomó mindent megtudtam. Pl. ti tudtátok azt, hogy Irán a világ legeslegjobb országa, és minden más országnál nagyobb hatalma van és mindenki milliomos és boldog? Tehát mocskosul hazudik a média.

Ráadásul beképzelt. Nagyon. Állandóan arról pofázik nekem, hogy az apjának mekkora hatalma van. Ja, mert ő valami kis városban polgármester. Az anyja meg az apja titkárnője. És így már félig ők irányítják az országot. Mindent tudnak, mindent előbb tudnak, mindent jobban tudnak. Múltkor azt magyarázta nekem, hogy Irán biztosan nem fejleszt atombombát, mert az anyja egyszer már látta az elnököt 120 méterről, szóval ez tuti infó. A szülei tudnának róla.

A másik, hogy belém erőszakolja az iráni kultúrát. Minden kaját amit főz meg kell ennem és ha nem ízlik én vagyok a hülye. Ja és a zenéjük sem tetszett. Azt mondta, akkor hallgassam csak azt hülye Petula Clarkot. Azóta is hallgatom. Sőt! Tegnap szereztem Debbie Reynoldsot. Szerinte velem nincs minden rendben. Kár...

Na meg néha megőrül. Múltkor éppen előadásomat írom a nappaliban, mikor hazajön, kinyitja az ablakot és 2 percen keresztül ordibálta ki, hogy kurva Malajzia! Kurva malájok! Basszátok meg! Ésatöbbi... És szeret énekelni is. Szokott ilyen Scootert, rappet, meg hasonló zenéket hallgatni és végig halandzsázza. Torka szakadtából képes hajnali négykor "énekelni".

Mindemellé még nagyon kemény srác is. Az igaz, hogy egy épkézláb mondatot nem tud angolul megfogalmazni, de káromkodni azt már nagyon tud. Vagyis azt hiszi. Minden mondatában benne van a FUCK szó és mindig miután kimondta, röhög egyet, hogy milyet beszót má'! Egy példa: Megyünk valahova (néha muszáj közösen mennünk), találkozik egy haverjával, valamit elmotyognak irániul, elválnak, oda jön hozzám és megsúgja: "Fuckin asshole. Hahahahaha..." Kis Humor Herold.

Szellemileg valahol 5-6 éves kornál lemaradt. Vagy legalábbis a humorérzéke. Olyanokon képes nevetni, sőt! Megszakadni a röhögéstől, a szó legnemesebb értelmében, hogy ha nem látjátok nem hiszitek el! Anyja szokott neki SMS-t küldeni amibe néha tesz egy smileit. De a Siemens telefon beépítettjei közül válogat. Van egy olyan, ami nem egy sima smilei, hanem egy kígyó mosolyog. Semmi különös, nem is vicces, annyi amennyinek látszik. Egy mosolygó kígyó. Fekete-fehérben. Navid sírt a röhögéstől 5 percig, hogy mekkora poén már, és minden létező embernek megmutatta. Minden létező emberen ugyanazt "na-most-ez-mi-a-szar?" arckifejezést láttam. De neki tetszett. Ez végül is nem is baj, ha ő boldog én is az vagyok, bár nem érdekel. Navid nagy-nagy bódoccságára ennek a kígyónak több változata is van.

Helyes srác is. Nem tom mikor kaparintja meg a fényképezőmet, a telefonomat, meg más képalkotásra alkalmas cuccaimat, de minden 2. nap találok a fényképezőmben képeket róla. Nem győzöm törölgetni. Múltkor a gépemen, az asztalon találtam egy rakat képet. Áttöltötte nekem, hogy ne én vesződjek vele. De így is vesződtem három másodpercet, hogy kitöröljem.

Egy barom. Mindig nyavajgok neki, hogy a konyhából a szemetet vigye már ki, mert már a bogarak mászkálnak ki-be. Általában mindig visszaszól, hogy ő nem is szokta használni, mért ő vigye ki? Hmm... Nem szokta használni. Kinyitom a szemetest, tele van kaja maradékkal, meg főzés után maradt cuccokkal. Mondom neki, hogy te figyu má Navid! Hármunk közül csak te szoktál főzni, nem? Szóval valszeg te nyomtad tele mindenféle moslékkal a szemetest, szóval ezt te fogod megfogni és kivinni. Erre odajött, megfogta a szemetest és kiöntötta az ablakon. A 24. emeletről. Seggfej. Azóta már a szemetest sem használja, csak egyből ki az ablakon.

A mottója: "Ami az enyém az a tiéd" Vagyis az ő szemszögéből nézve: "Ami a tiéd, az az enyém". Legalább megkérdezné mielőtt megeszi a kajámat amit másnap reggelre vettem, hogy legyen mit reggelizni. De ő majd vesz másikat. Hát ki vagyok segítve, most ugyanúgy el kell mennem suli előtt kaját venni és ugyanúgy elkések. Vagy nem megyek el reggelit venni és akkor legközelebb majd fél egykor lesz rá időm.

Nyugodt ember vagyok. Nem nagyon szoktam magam felhúzni. Fél évente egyszer lehetek kb. anyázós kedvemben. Ez pont ma volt. Eddig bírtam. Eddig elviseltem, hogy más kultúra, más szokások. Maximum megkértem, hogy legközelebb mégsem. Sosem fogta fel. Igaz, amit ma csinált eltörpül az eddigiek mellett, de pont rosszkor talált be. Hajnali kettőkor írom a prezentációmat holnapra, tököm kivan az egésszel. Ez az 539. prezentáció ebben a szemeszterben. Idejön nekem, hogy rájött hogy lehet az internetet felgyorsítani. Már tudtam, hogy megint valami baromságot talált ki, ami csak az ő kis álomvilágában működik, de rendes vagyok, nem ordítok rá, hogy: "HÜLYE VAGY!" Azt mondja csatlakozzak úgy a netre, mintha a modemmel össze lenne dugva a gép (amúgy Wirelesst használva netezünk, tehát nem kell semilyen kábel). Tudtam, hogy hülyeség, hisz a gépbe nincs semmi bedugva, tök felesleges ilyen kábeles módszerrel csatlakozni, de mondom oké, örüljé, tessék, csatlakoztam. "Na ugye mennyivel gyorsabb?" - Húzza ki magát nagy büszkén, hogy mekkora király gyerek. Mondom, szerintem semmivel sem lett gyorsabb, hisz ha nincsen kábel bedugva, adat semmiképp sem fog jönni. De, de! Ez így sokkal jobb, ő megcsinálta, és azóta már filmeket tölt le. Hát mondom, lehet, hogy felgyorsult a neted valami csoda folytán, de biztosan nem azért mert így is rácsatlakoztál a netre. "Bízz bennem, így sokkal jobb lesz. Hidd el, hogy a net mostantól gyorsabb lesz, mert..." - "BxSZD KI!!! HAJNALI KÉT ÓRA VAN!!! A KxRVA PREZENTÁCIÓMAT PRÓBÁLNÁM MEGÍRNI HOLNAPRA, HAGYJÁL MÁR A FxSZSÁGAIDDAL BÉKÉN!!!" Duzzogva visszament a szobájába. Remélem ezt most jelnek vette. Mostantól remélem tudni fogja, hogy engem jobb ha békén hagy az elméleteivel.

Kicsit dühös voltam, nem tudtam tovább Hang Tuah életére tovább koncentrálni amíg ezt le nem írom. Most már jobb is. Huh... Na akkor be is fejezem és szundítok. Fél négy. Jó éjt!

U.i.: Tudja valaki hány évet lehet kapni Malajziában hirtelen felindulásból elkövetett, különös kegyetlenségű emberölésért?

Képek

2007-03-24T04:54:00.000-07:00

Thaiföldi képek (52 db) feltöltve a fotóalbumok közé. Majd jönnek a Thaipusamos, meg Melakás képek is. Amúgy semmi különös, csak turista fotók...

www.malajzia.kepeim.hu

Kész

2007-03-23T09:16:00.000-07:00

Na, hát ez az apróbb változtatás cirka 3 óráig tartott, de sikerült és most már ezt is tudom. Sok változás nem történt. Fentre, a cím helyére bekerült a kép, valamint jobb oldalról eltűnt a Petronasos kép. Mivel sok eszemmel úgy csináltam meg, hogy az összes postot egy oldalon jelenítse meg, így ezen is változtattam (vagyis most fogok). Mostantól havi nézetben lehet majd csodálni az oldalt. A régebbi postok eléréséért vagy jobb oldalon válaszd ki az évet/hónapot, vagy a lap alján tudsz előre hátra mászkálni a hónapokban. Ennyi. Nem nagy update, de engem idegesített jobb oldalt az a kép.

SZERK.: Már ha tudnám hogy kell beállítani, hogy havonta mutassa. Na, majd csak kifundálom valahogy. Ha nem menne, akkor 20 post/oldal-ra lesz beállítva.

SZERK.: Csak tudnám hová tűnt az óra... Az előbb még itt volt...

FELHÚZOTT!!!

2007-03-23T07:36:00.000-07:00

HÁT EZ HÜLYE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Olyanokat csinál, amiket én neki egy betűvel sem írtam, hogy csinálja. Átírtam a címet, erre mit csinált? Levágott még a képből....
SZERK.: Keresem azt a csodálatos embert, aki képes megtalálni nekem az oldal HTML nézetében, hogy hol kell beállítani a magasságot, de szvsz nincs benne... mail címet várok ide: ne_kuldj_levelet@hotmail.com és válaszban küldöm.
köszi
SZERK.: Ok, méretet megoldottam, most már csak a címmel kéne valamit kezdenem, de asszem azt már tudom hogy kell.

Átalakítás

2007-03-23T05:40:00.000-07:00

Most egy kicsit megdizájnolom (tényleg csak egy nagyon kicsit) a blogot, bár amit akarok csinálni elég macerás, szóval ha ide tévednél a felújítás alatt és azt veszed észre, hogy éppen minden a feje tetején áll, és nincs egy értelmes mondat az egész blogon akkor gyere vissza később.

SZERK.: Elcsesztem... Amúgy nem az én hibám, bolond ez a blogspot. Ugye fentre akartam betenni cím helyett egy képet, az meg is van, ám a bolondja csinált neki egy keretet amivel levágott a képből. HTML nézetben már kitöröltem, hogy egyáltalán legyen neki keret, vagy bármi ilyesmi, de csak nem akarja eltüntetni, utána dühömben kitöröltem minden címmel kapcsolatos kódot, viszont úgy se lett semmi változás. Mivel a blog már eléggé le lett amortizálva, gondoltam előlről kezdem, be is állítottam, hogy rakjon mindent eredetire, de a képet nem tüntette el, viszont a beírt kódot igen. Most mi a rákot csináljak, hogy az is eltűnjön?

Ezt írtam be:

/* Blog Header----------------------------------------------- */

#header-wrapper {

background: transparent;

margin:0px 0 0 0;

padding:0px 0 0 0;

color:$titleTextColor;

}

#header {

background:url("http://www.sg.hu/galeria/978864980/9788649801174657718.jpg")

no-repeat left bottom;

padding:0 0px 0px;

}

Nem unatkozom 3. rész

2007-03-22T00:19:00.000-07:00

A nagy érdeklődésre való tekintettel továbbra is csak keresem a bajt, hogy népszerű sorozatomat frissíthessem. Ez vasárnap történt.

Bőszen eszegetek (persze rizst) egy étteremben olyan éjszaka 1 körül, mikor is hirtelen óriási csörömpölést hallok kintről. Először nem igazán érdekelt, gondoltam csak leejtettek egy pár tányért, aztán még egy csomó csörömpölés, még mindig nem érdekel, gondoltam valaki csak simán nagyon béna, aztán utána jöttek a kurvaanyázások. Erre már kimentem megnézni mi is folyik odakint, amikor is látom hogy a másik étterem terasza már így félig romokban hever, és vagy 15-20 bazi nagy nigériai lökdösi egymást, meg ordibál. Nah, mondom de jó kis műsor, amúgyis vihar volt, és elment a TV-ben az adás, mondom lesz legalább mit nézni. Kihoztam szépen a kajámat, eszegettem, közben néztem, ahogy el kezdték egymást ütögetni, csak aztán valahogy kevésnek bizonyult a másik étterem terasza és egyre inkább felém tolódtak, amit már annyira nem díjaztam. Aztán előkerült 1-2 kés is, meg széttört sörös üvegek. Ekkor már kellemetlenül kezdtem magam érezni, főleg, hogy az egyik menekülőre fogta és pont felém futott el, a többi meg dobálta utána a sörös üvegeket, amiből az egyik sikeresen engem talált el, szerencsére csak a lábamon. Fel is dühítettek rendesen, de erőt vettem magamon és úgy döntöttem megkegyelmezek nekik, és egyiknek sem harapom át a nyaki ütőerét. Aztán mikor már asztalokat dobáltak rá a kocsikra, meg mindenfele gondoltam bemegyek még mielőtt az egyik rámköt, hogy mit nézel, kisköcsög, azt DIRR! Viszont olyan fantasztikus srác voltam, hogy telót nem vittem magammal, elvégre csak ide megyek le az étterembe, 1-kor úgysem hív senki sem. Szóval nincs videó, pedig mekkora királyság lehetett volna. De elméletileg ezt hetente eljátszák, szóval most már mindig magammal fogom vinni.

Amúgy ezekkel a nigériaiakkal sok gond van errefele. Állandóan verekednek, meg törnek-zúznak, ők a helyi keménymag. Van egy csomó pénzük és minden nap satu részegre isszák magukat. A suliba most jött pluszba még 6-700 feka, akik mind a Angkasa Condoban (ahol én is vagyok) laknak. Itt több az afrikai már, mint a fehér/sárga. El is nevezték Blackasa Condonak, meg Little Nigerianak. Szóval zajlik itt az élet. Bandaháborúk, drog-business, már csajokat is megerőszakoltak... Komolyan mondom, mire hazamegyek olyan kemény srác leszek, mintha a Harlemben nőttem volna fel...

Internet

2007-03-21T22:22:00.000-07:00

Na mije van Levi bácsinak? Naaa? Hát persze, hogy internete! Két és fél hónap után végre sikerült beköttetni. Hát nem mondom, ha valaki azt mondja nekem januárban, mikor megjöttem, hogy 70 nap alatt lehet elintézni a netet, tuti kiröhögöm.

Kellett kb. 1 hónap, hogy bekössék a telefonvonalat. Ez volt 30.000ft. Utána egy hónap volt, mire minden papír ki lett töltve, és még vagy másfél hét, mire a szerelő méltóztatott kijönni. Közben akadtak komplikációk, hogy ebbe az épületbe már túl sok vonal van bekötve, így nekünk már nem lehet, így szolgáltatót váltottunk. Annak is túl sok vonala volt már itt, de mivel puszipajtás vagyok az egyik alkalmazottal, így mégiscsak bekötötték. Szerelő kijött múlt csütörtökön, de valami baj volt a szerverrel, így nem tudta megcsinálni, és aznap már olyan rettenetesen késő volt (du. 4 óra), hogy a szervert már csak másnap tudták megbütykölni. Persze tudtam, hogy úgy sem fogják, és igazam is lett, így hétfőn jött ki megint a srác, összekötötte, működik, mindenki boldog. Ugye akartunk csinálni Wirelesst a lakásban, amihez router kell. Kérdeztem a srácot, hogy milyet vegyek, mondta, hogy tök mind1, csak mondjam azt a boltban, hogy router kell. Ok, el is mentünk megvenni. Otthon viszont az istenért sem sikerült munkára bírni, már a fél épület a mi routerünkkel szórakozott, de nem. Másnap srác kijön, mutatom neki a routert, erre el kezd sírni, hogy jajj, mért ilyet vettünk, ezt a legnehezebb beállítani. Hát te fütyi! Direkt megkérdeztem milyet vegyünk, azt mondtad mindegy. Na, de lényeg, hogy beállította, működik, és öröm és bódoccság van.

Amúgy van pár dolog amit nem értek ebben a Malájföldben. Papíron tök fejlett az ország, ám a valóságban... Főleg internet-, meg telefonhálózat terén nagyon el van maradva. Kezdve ott, hogy átlag user számára a csúcs az a másfél megás net (mármint a legnépszerűbb szolgáltatónál, a többit nem tudom). Viszont azért már elég kemény összeget elkérnek, olyan 10.000ft-ot. Nekünk 1 megás van, 5.500-ért. Ebből otthon már simán kijön egy 4 Mbit. Belépési díj is van (4-5000ft). Plusz ugye a telefonvonal 30.000-ért, ami alapban 60.000 lenne, csak volt egy jóakarónk. Szóval helyi fizetésekkel a net az luxus itt.

Noh, de ennyi baj legyen. Most szépen átírom ékezetesre az eddigi postokat, aztán utána talán majd valami fergetegesről is dumálhatunk. Jön például a "Nem unatkozok" következő része.

Szerk.: Most mégsem írom át őket, mert rohadt sok. Az ember nem is gondolná milyen sok ékezetes szavunk van...

Meg sem álok a milliókig

2007-03-19T06:41:00.000-07:00

Szöveg nagyjából ugyanaz mint itt, de azért mégiscsak egy fotós oldal!

Ehun e!

Nem unatkozom 2. rész

2007-03-15T09:39:00.000-07:00

Úgy tűnik ebből a "nem unatkozok"-ból sorozat lesz. Először a bomba a benzinkúton, ma meg...

Épp jól megérdemelt reggelimet készültem elfogyasztani délután 3-kor otthon. Első falatot bekapom, csámcsogok, mikor megszólal a tűzjelző... Először nem érdekelt, gondoltam téves riasztás, majd kikapcsolják egy fél perc múlva. Aztán fél perc múlva nem lett kikapcsolva, így gondoltam kimegyek már a folyosóra megnézni mi van.

Pöppet meglepődtem, mikor az alattunk lévő szintről már ömlött ki a füst, egyel felettünk pedig valaki épp a poroltóval szórakozott. Ejj mondom, ennek a fele sem tréfa, felkeltem Yudhát, hogy esetleg kimehetnénk a házból. Ő azt mondta inkább alszik, szerinte csak szórakoznak. Győzködtem egy darabig, de csak nem akart jönni, pedig már az ajtón is jött be a füst. Azt mondta, hogy szerinte csak a szúnyogokat irtják. Aztán belegondoltam, hogy mióta itt vagyok láttam kb. 4 szúnyogot, azok miatt csak nem füstölnek ki egy egész házat. Bár az is lehet, hogy pont azért láttam csak 4-et, mert kifüstölik az egész házat...

Na mind1, mondtam Yudhának, hogy akkor viszlát, egy élmény volt, én azért mégis csak kimegyek. Útlevél, készpénz zsebbe, majd irány a vészkijárat. A folyosón már levegőt nem kaptam, a lépcső is teljes füstben volt, úgyhogy kerítenem kellett egy másik kijáratot, ám mindenhol ugyanez volt a helyzet, így végülis tok mindegy volt, hol battyogok le. Hát azért 26 emeletet lefutni éhgyomorral füstben nem volt egy fantasztikus élmény, de végülis mindent ki kell próbálni...

Hogy pontosan mi is volt ez a füstös dolog nem tudom, mert rohantam vissza mielőtt kihűl a pizzám, utána meg aludtam, így nem volt még alkalmam senkit sem meginterjúvolni...
A képek sajnos bénák lettek, szégyenlem is magam. Állandóan ilyen katasztrófákat akarok fényképezni, erre egy kis füst is kifog rajtam. És így akarok en Pestre menni randalírozást fotózni... Nyomi Levi... Bár mentségemre legyen, hogy nem nagyon kaptam levegőt, és nem igazán tudtam "művészkedni"... Majd legközelebb.

Shin-nichi

2007-03-14T02:54:00.000-07:00

Kb. egy honapja hivott meg egyik baratosnem (csak ilyen barat) valentin napi vacsorara egy elmeletileg nagyon jo japan etterembe, a Shin-nichibe. Persze nem kettesben mentunk, hanem az SSLA (social sience and liberal arts) csoportbol egy paran. 52 ringgit, aztan annyit eszel amennyi beled fer. Ezen felbuzdulva semmit nem ettem este 6-ig, mer mondom ha mar egyszer ennyit kifizettem, akkor majd ott agyon eszem magam.

Suliban tali, onnan kocsival...

Ismet csak jott a "malajok elnek a nagyvilagba, de fogalmuk sincs rola" szituacio, ugyanis hiaba voltak mar ott tobben tobbszor is, fogalmuk sem volt rola, hogy hol van. En ekkor mar csak szenvedtem a kocsi hatso ulesen az ehsegtol, de vegulis olyan fel 8-ra odaertunk. Nagy boldogan rohantam is az asztalokhoz, ahol az elso sokk ert. Ezek a japanok tenyleg mindent nyersen esznek, vagyis ugy a kajak 90%-at. Szokasos "mindent ki kell probalni" alapon mindenbol vettem egy kicsit. Nyers osztriga, nyers garnela, nyers halfilek, nyers polip, nyers mindenfeleseg...

Kezdtem a polip salataval, de nem tudtam megenni, ugyanis nem ilyen darabokra felszeletelt polipot lehetett enni, mint amihez hozza vagyok szokva es szeretem is, hanem egy ilyen kis fiatal, kb. 4-5 cm nagysagu egyedet. Forgattam, nezegettem, es olyan kis aranyos volt szegenyke, hogy nem volt szivem megenni es ugy sajnaltam. Aztan egyet azert megiscsak bekaptam, szopogattam, mert nem volt lelkierom osszeragni a kicsit, aztan reccs... Csak azert is osszeragtam, de tobbet nem ettem belole.

Utana jottek a sushik. Hat hogy ez milyen undorito egy kaja! Ebbol is csak egyet sikerult megennem, de tulzas nelkul mondom, hogy a hanyinger kerulgetett, ahogy a nyers hal lecsusszant a torkomon. A tobbi fajtat mar ki sem probaltam. A kis garnelahoz szinten nem volt szivem, az osztrigat Irorszag ota utalom, szoval nem is tudom minek tettem a tanyeromra. Igy maradtak a kis rizs falatkak. Ezek ugy neztek ki (mint ahogy a kepen is latszik), hogy hinarba bele van gyomoszolve egy kis rizs a tetejen meg kulonfele cuccok. Kaviar, kukorica, masfajta rizs (Malajzia elott azt hittem, hogy rizsbol csak egyetlen fajta van), meg hasonlok... Nem is lett volna olyan rossz, csak az a hinar nem kellett volna hozza.

Ezek utan morcosan felalltam, mondom ha mar normalis kaja nincs, akkor legalabb jol befagyizok. Orias talban hoztam vagy 10-15 gombocot, mindenfelebol egy kicsit. Nagy orulve neki latok, aztan pfejj! Meg fagyibol sincs normalis! Ilyenek voltak, hogy kukorica, uborka, krumpli... Lehet, hogy csak en vagyok egy kis hulye finnyas, de nagyon duzzogtam a vacsora vegere.

Valentin nap alkalmabol volt egy kis jatek is. Mindenki kapott egy kis papirt, amire ra kellett irni, hogy szerinte ki lenne a legszebb par a megjelentek kozul es akik a legtobb szavazatot kapjak azok nyernek egy ajandekot HA! elotte meg "kiss"-elik egymast. (direktbe irtam angolul a kiss-t, ami amugy csokot, puszit, meg hasonlokat jelent). Igazat megvallva izgultam, hogy ne en legyek az egyik szerencses nyertes, mert 1 csaj volt akivel meg ugy ahogy smaroltam volna, a tobbi felejtos volt. Vegul Esther meg Wai King nyert, nagy siras rivas kozepette, hogy ok nem akarjak "kiss"-elni egymast felalltak. Mindenki keszitette a fenykepezot, hogy hu de lefenykepezik majd oket. Meg fel oraig gyujtottek az erot a feladathoz, aztan megtortent. Wai King megpuszilta Esther arcat... ??? !!! ??? Hat mondom ez mi ez bazzeg??!! Ezert sirtatok?! Egy puszi miatt?! Megszeppenesembol felocsudva korulneztem, mindenki vihogott, meg fenykepezett ossze meg vissza. Hat mondom ezt nem hiszem el... muszlim orszag meg minden, de azert ez mar nevetseges. De ez meg mind semmi. Masnap lehoztak a suliujsagban a fotot, hogy jezusom, egy puszi!!!

Utana mondtam Esthernek, hogy aze ezt magyarazza mar meg, mert ez igy nagyon meredek nekem. Mint kiderult itt puszit csak azok adnak egymasnak, akik mar jarnak, de azt sem az elso nap, es itt nagyon nagy dolognak szamit. Ezen amugy kicsit megkonnyebultem, mert amikor visszajottem es eloszor talalkoztam vele masfel honap utan en is ugy inditottam, hogy akkor most CUPP! de elhuzta a fejet. En meg teljesen azt hittem, hogy budos a szam, vagy valami (de kimentem WC-re es megszagoltam es nem volt az!).

Nagyjabol ennyi volt. Hazafele meg beugrottam a Mekibe kajalni.

Szoba kilatassal

2007-03-13T07:17:00.000-07:00

Különösebben semmi blogolni valóm nem akadt, de hogy addig is legyen valami újdonság feltöltök pár képet a lakásunk kilátásáról mint érdekesség féleség.

Ezt látom mikor éjszaka kikukucskálok

Ezt meg ha zimankósra fordul az idő, vagy napok óta nem esett és nagy a por meg a szmog. Persze valamennyire színesben

Bal oldalon egy átlagos nap látható, jobb oldalon ha esik az eső. Igencsak keményen szokott cseperegni

Mese kepekkel

2007-03-11T09:37:00.000-07:00

Levi bácsi eszméletlenül rendes kedvében van ma, ezért kaptok egy második postot is, amiben az oly régóta halasztgatott képekkel illusztrált mesélés lesz.

A képektől nem kell semmi egetrengetőt várni, csak elmutogatom, hogy akkor ezt ettem, itt aludtam, ezt láttam. Biztos akad legalább egy valaki aki majd a végén elégedetten sóhajt egyet, hogy ejj Levikém, ez biza jó kis bejegyzésre sikeredett! Nos akkor lássuk. Vannak itt nekem Thaiföldös, Thaipusamos, meg Melakás képeim. Kezdjük Thaipusammal, abból csak kettő van.

Még anno Gábor kért meg Taiwanrol, hogy ugyan egy kicsit brutálisabb képet igazán feltölthetnék. Ezt csak neki. Guszta.

Na erről a srácról volt szó, ez a kis köcsög rugdosott meg. Valószinűleg épp ez az incidenst kiváltó kép. Éppen valami olyasmit ordibál, hogy "Kamu sara turnami inkab yato", ami biztos valami olyasmit jelent, hogy "takarodjál innen a fényképeződdel", de sajnos pont nem értettem...

Ennyit a Thaipusamról, nézzünk meg 1-2 Melakás képet.

Épp a helyi állatvilággal barátkozok. Ez a képem fent van iwiwen, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy ismerősei között tudhat, így gondoltam ide is felteszem. Amúgy lepisilt... Érdemes megfigyelni a nem mindennapi orrsövényferdülésemet. Ahogy Szati mondaná: ez a kemény nem a Man in Black... Annyira gáz duma, hogy már jó:D

Ezt a gépszörnyet béreltük ki, egy olyan sacperkábé 12000ft-ért egy napra. Heten kellemesen elfértünk benne. Sajnos műszaki adatokkal nem tudok szolgálni.

Tuti hülyeséget mondok, de ez lenne a sárkánygyík, nem? Vagy legalábbis hasonló. Noh, mindegy, lényeg, hogy ilyenek úszkáltak ott a folyóban, meg mint a képen is látszik a járda melletti csatornában is szívesen múlatják az időt.

Ez pedig egy igazi hagyományörző fodrászszalon. Hangulatos egy helyiség.

Na, de ezzel a 4 képpel be is fejeztük a Melakában töltött eszméletlen 6 órám ecsetelését, ugorjunk Thaiföldre.

Tele volt a város ilyen kis festő boltokkal, vagy mikkel, ahol rohadt jó képeket lehetett venni, ám én azon filóztam, hogy én mondjuk egy ekkora (de volt még ennél is nagyobb) képet hogyan vinnék haza Magyarországra... Mindenesetre vitték mint a cukrot.

Ebben a szobában szundítottunk, mikor álmosak voltunk. Én aludtam a kiságyon perszehogyne...

Ez lenne az ominózus buzi-szálló étterme, ahol reggeli közben ilyen fantasztikus képekben gyönyörködhettünk. Hát kinek nem támadna kedve rögtön egy két tojásos rántottához kolbásszal?

Thaiföldi kuriózum (thailandicum) a mindenfelé szétszórt kicsi szentélyek. Ezt pl. teljesen véletlenül találtam egy híd alatt.

Modern korok szentélye. Hol vannak már azok az idők, mikor egy jól kifejlett bikát, vagy esetleg egy 16 éves szűz lányt áldoznak fel?! Régen még tudták mi kell az isteneknek. Manapság már csak ezek a cukrozott vackok mennek mindenkinek...

Ezt pusztán csak a Zsófi iránt érzett elkötelezett szerelmem zálogaként tettem fel. Bár nagyobban jobban látszik milyen hülye fejet is vágunk, remélem üzenetem így is célba ér.

Ismét csak egy iwiwes kép. Itt éppen humorosak vagyunk Zsófival. Én ilyen felettébb mókás Michael Flatley-s beállást próbáltam produkálni, Zsófi meg szerintem saját formációval igyekezett lenyűgözni a közönséget. Utazótársam épp a fehér homok, a türkizkék tenger és a cirógató napsütés közös hármasát élvezi.

Ezt önfeledt motorozgatásom közepette találtam. Gondoltam én is kipróbálom, de le lettem szúrva, hogy ez állatkínzás és én is gonosz leszek, ha felülök rá. Így megszeppenve magamba zárkóztam, és beletörődtem, hogy Levi ma nem fog elefántolni...

Utolsó este ezt ettem. Mindent ki kell próbálni alapon úgy döntöttem, hogy rábökök az étlapra, azt megeszem akármi legyen is az. Utólag belegondolva, lehet jobb lett volna egyel fölé, vagy alá bökni. Végülis rossz nem volt, de egyszer bőven elég. A barna amit látni lehet, az száraz levestészta, és ennek a kis építménynek a belsejében voltak ilyen húsgombócok. Megettem.

És itt a fantasztikus négyes. Baloldalon Zsófi, mellette Lee, majd Joy, jómagam alul. Amúgy már párszor a fejemhez lett vágva, hogy minden képen hülye fejet vágok. Ez amúgy direkt van, mert alapban hülye fejem van, ám ha emellé idióta képet vágok, akkor tudom arra fogni, hogy én amúgy egy rettenetesen helyes srác vagyok, csak most pont idiótán vigyorgok. És elhiszik.

Mindig meglepődök Ászia szélsőségein. Full fejlett térség, de a benzinkút az meg ilyen. Még csak egy digitális számláló sincs. Van ott az a tartály amire kézzel rá vannak húzva a vonalak, hogy hol hány liter. Meglepődnek, ha nem lenne benne turpisság.

Ez meg itt a vége. Malajziába visszafele a repülőről. Ez itten bizony már Sandokán hazája.

Na, véget ért a móka mára, zárul Móka Miki móka tára!

Utobbi egy het

2007-03-11T03:58:00.000-07:00

Gyulolok internetkavezobol (egybe kell irni?) irni, de anyum megzsarolt, hogy addig nem kuld penzt, mig nem irok. Szoval most irok, meg ha duzzogva is...

Mult heten volt nonap Malajziaban, meg igy jobban belegondolva nagyjabol mindenhol, viszont itt a suliban 4 napos volt, tehat itt valamifele nonapok voltak. Alapjaban nem igazan tisztelik itt a noket. Ha en mar valakinek kinyitom az ajtot, akkor mar leesik az alluk, vagy tuti valami perverz allatnak tartanak, aki erotikatol tulfutott estere vagyik. Szegeny lanyok mindenfele megbecsules nelkul elik itt mindennapjaikat, bar ha belegondolunk ez igy is van rendjen:D Hehe, csak vicc volt, dehogyis...:D

Na lenyeg, hogy minden nap betalaltak a suliban az arusok. Elso nap sutit lehetett venni, es akkor azt a valasztott holgyemenynek kikuldik. Jol van, rendes leszek, vettem par csajnak, mer ha meg nem, akkor meg en vagyok a szemet. Masodik nap is betalaltak, akkor valami bizsu ekszereket kuldozgettem a noknek. Harmadik nap egy fel tucat rozsaval lettek gazdagabbak a szerencsesek. Negyedik nap kerulovel, a parkolon keresztul mentem az oramra, mert mondom az anyatokra soztok ra megint valamit...

Ez volt hetkozben. Tegnap meg Zsofi nagylany lett, igy elmentunk vacsorazni, meg utana tancikalni. Kozben megismerkedtem Janossal, aki szinten itt dolgozik. Vicces egy szemelyiseg, mar-mar verekedesbe fajult az este annyira vicces. Nem fertunk el a szinpadon, o meg ugy gondolta, hogy tok veletlenul lelokdos par embert, aztan a kis kinai nem tartotta tulontul humorosnak... Este vegere eleg szepen neztunk ki, Zsofi be is pasizott:D De aztan mindenki eltunt 2 korul, en meg ott egyedul tancikaltam egy darabig, mig par csaj oda nem jott, hogy akkor most fenykepezgessunk. Amennyire tudtam, probaltam kedvesen mosolyogni, bar a sok folyadektol mar kicsit furcsan bambultam, es a mosoly is inkabb vigyorgas volt. Na lenyeg, hogy orias baratsag szovodott koztem es a lanyok kozott, minek oromere 3 utan (itt ekkor van a zarora) elmentunk kajalni, meg iszogatni meg egy poppet, aztan meg hazavittek ugy 5 korul. Legalabb taxira nem kellett koltenem.

Nagyjabol igy telt a het. Ja, meg a legfontosabb! Haldokoltam. Szegeny Levi bacsinak fajt a tudeje, a gyomra, a veseje, a maja, lazas volt es nathas... Mar-mar azon filoztam, hogy orvoshoz is elmegyek, pedig oda tenyleg csak legutolso esetben mennek. Aztan lusta voltam, es ugy dontottem, hogy majd kikuralom en magam. Mar annyira nem is rossz. Viszont mivel ez a sok kellemetlenseg Malajzia miatt vagyon, vagyis a kaja, meg a pia, meg ugy az eletmod miatt, igy jobbnak tunik, ha felhagyok Malajziai tanulmanyaimmal, es valahol mashol folytatom. Mar meg is van a kovetkezo sulim. Finnorszag, University of Helsinki. Bar a szemetek nem akarnak valaszolni a levelemre, hogy most akkor atvesznek-e, vagy mi... Ugyanaz, mint anno a skociai suli. Azoknak is irtam, hogy mennyi a tandij, meg ilyenek. Valaszt nem kaptam, csak egy boldog karacsonyos udvozlo lapot...

Nos tehat akkor aprilis 20-an valszinuleg megyek is haza meregteleniteni, meg visszaszedni az elhagyott tizen egynehany kilomat. Eddig se voltam egy tul vastag srac, na de most... Viszont olyan hasam van! Tok vicces. Marmint eleinte vicces, aztan inkabb mar-mar undorito. Lehet kene csinalnom par felulest. Majd meg meglatom.

Nos, ennyi volt a heten, jovoheten mar nagyon talan lehet, hogy lesz netem "otthon" es akkor annyit irok ide, hogy netovabb... Addig is 1000x olel szereto blogolotok, Lev.

Helosziaszevasz

Moka es kacagas szombat estere

2007-03-04T04:13:00.000-08:00

Na, vegre kiprobaltam mar milyen is itt az ejszakai elet. Eddig nem mentem, mert mindenki mondta, hogy milyen draga, meg valaki meg azt is elhitette velem, hogy 10-15000 forintnak megfelelo ringgit a belepo, ami rohadt nagy tulzas, nem tudom ki talalta ki ezt a baromsagot, no de mindegy. Kepek eleg ratyi minoseguek, de csak ilyet talaltam.

Tehat elmentunk 4-en fiuk, 3 indonez, meg en. Eloszor a Poppy Garden nevu barba tertunk be, mert Yudhaek voltak ott par hete es eltetettek a piat amit akkor nem ittak meg. Itt ugyanis ugy megy, hogy nem egy felest, vagy vodkanarancsot vesztek (bar ugy is lehet, de ugy meg az alapba draga bulizasbol ultra draga bulizast csinal), hanem altalaban egy uveg whiskeyt, vagy valami hasonlot kernek, meg melle egy kancso kolat, aztan mindenki kevergetheti ahogy akarja. Tehat vart rank egy fel uveg whiskey. Ki is kertuk, melle egy kancso kolat, azt szurcsoltunk. Helyi viszonylatban keson, 11-kor mentunk, asztal mar sehol sem volt, igy allva elveztuk a remek vizezett kola, es a whiskey zamatat. Amugy valami undorito modon vizezik itt a piakat. Kb. 1:10 aranyban lehetett a kolaban kola. Szemetek. Jol van mondom, veszek inkabb egy sort, azt majd azt elkortyolgatom. Kisuveges Carlsberg 1800ft korul lehetett...

Aztan mivel hely nem volt, zene nem egeszen az en vilagom, igy atmentunk a varos egyik legnagyobb (magyar helyekhez viszonyitva meg igy is nagyon kicsi) clubjaba, a Beach Clubba. Na most ez felettebb erdekes egy hely, ugyanis kb. 11-tol 1-ig rock koncert van es utana meg ilyen diszko szeruseg. Nem igazan vagtam, hogy ki is lehetne a celkozonseg. Kb. mintha otthon egy fergeteges Tankcsapda hajrazas utan Naksi kevergetne. A masik erdekesseg, amit mar Tajfoldon is megfigyeltem, hogy a sok 60-70 eves oreg europai bacsika ilyen 25-30 eves azsiai leanyzokat olelget. Okok, persze mer penze van, de azon gondolkoztam, hogy most ezeket berelni lehet egy estere, vagy csak siman ott ismerkedtek ossze. Majd egyszer megkerdem. Zsofi lehordta a helyet, de nekem egeszen bejott. A rock koncert is, meg utana a tuc-tuc resz. Persze Levi bacsi szokasahoz hiven az este vegere a szinpad legtetejen kotott ki, elvegre ugy sem ismer senki sem. A diszlet igen kellemes. A barpult felett pl. az akvariumban capak uszkalnak, meg hasonlo aprosagok. Egy csomo mindenkivel megismerkedtem. Egy malaj csoport 1-2 tagja az este vegen, mikor bucsuzkodtunk ossze-vissza olelgetett, hogy jaj de jo, hogy megismerhetett. Hat mondom, valtottunk kb. ket szot, de reszemrol a szerencse. Humoros, hogy annak ellenere, hogy ejszaka van minden 2. emberen napszemuveg van. Nem tom, biztos retinagyulladasuk van, aztan bantja a szemuket a stroboszkop...

Amugy vegre megtalaltam hol bujkalnak a jo nok. Eddig nem igazan lattam egyet sem, ezek a helyek viszont dugig voltak. Egyik be is talalt, probalt vmi izgi tancot lejteni ott rajtam tobb kevesebb sikerrel, de legalabb megprobalta. Akkor jott oda egy masik srac a csajhoz, el kezd ott vele szorakozni. Na mondom lehet innen huzni, en talaltam. Erre elkezd engem tapizni a buzija...

Aztan 3-kor zarora. Kicsit erdekes, hisz otthon kb. 1-2 korul megyunk ilyen diszko felesegekbe, itt meg 3-kor zar minden. Legkozelebb korabban megyunk.

Visual Communication, Project 2

2007-02-27T04:20:00.000-08:00

Legutobbi otthon kidolgozando vizualis muveszkedes a kovetkezo volt: Tanar megadott 4 szot (korforgas, kozelseg, folytonossag, egyszeruseg) es ezekkel kellett valamifele vizualis (rajz/foto/festmeny/stb.) szeruseget beadni egy 13*13cm-es lapon.

Szo szerint utolso utani napra hagytam elkesziteset, mar egy nappal tul voltam a leadasi hataridon, igy valamit mindenkepp ossze kellett dobnom.

A kozelsegben, meg az egyszerusegben semmi kulonos nem volt, teljesen snassz dolgot alkottam, am a korforgasra valami igazan beteg dolog jutott az eszembe, amit eloszor meg sem akartam csinalni, de mivel tobb ora toprenges utan sem sikerult mast kitalalnom, igy kenytelen voltam ezt elkesziteni.

Biztos sokan lattatok az Oroszlankiraly (nagy kedvenc) meset. Abban az eleje fele mesel Mufasza (igy kell irni?) Szimbanak az elet korforgasarol. Remeltem, hogy a tanar nem latta es nem fog egybol kicsufolni, hogy "Utanozos majom, maszik a falon...!", igy batorkodtam lekoppintani az otletet.

Ez abbol all (Mufasza szerint), hogy az oroszlan megeszi a gazellat, majd az oroszlan meghal, testebol fu nol ki, amit viszont a gazella eszik meg. Ez az elet korforgasa.

Ez mind szep es jo, orultem is magamnak, hogy ilyen muvelt vagyok rajzfilmek teren, az egyetlen problema az volt, hogy nekem a rajztudasom az megallt ovodas szinten. 5 szogletu haziko, baranyfelhok, valamint M alaku madarak a levegoben. Nos, ilyen "szakmai hatterrel" lattam hozza a project kivitelezesehez.

Harom kepbol allt. Elson az oroszlan leteriti a gazellat. Masodikon az oroszlan halott. Harmadikon kino a testebol a fu es a gazella azt eszi.

Elso kep. Na most probaltam ugy lerajzolni az esetet, hogy a gazellara hatulrol raveti magat az oroszlan. Elso korben sikerult rajzolnom ket lora hasonlito allatot. Ezutan gyorsan rajzoltam a hatul levo "lora" egy orias sorenyt, jelezven, hogy itt azer megis csak az allatok kiralyarol lenne szo. Az elso az megmaradt lonak, de ennyi meg belefer. Utana akcio kivitelezese: all elol egy negylabu valami, majd hatulrol a melso ket labat az elotte levo allatra teve all az oroszlan. Mivel ez egy kisse felreertheto szituacio, nem egeszen a taplalekszerzesre asszocial belole az ember, ezert a hatul levo oroszlannak rajzoltam orias karmokat, ezzel is mintegy jelezve, hogy ez igazandibol egy felettebb veszelyes szituacio a gazellara nezve es nem holmi erotikus mokarol van szo.

Madosik kep. Ezen egy doglott oroszlant kellett volna valahogy abrazolnom. Ez kb. ugy nezett ki, mint egy alvo kutya, akinek a hatan orias mertekben felall a szor (soreny). Na mind1, ezt "halott oroszlan" neven betettem az elozo kep utan.

Harmadik kep. Fantaziam szarnyalt. A szavannai forrosag nem igazan tett jot az oroszlan tetemnek, ezert szepen lebomlott (meg amugy is) es mar csak a csontvaza maradt. Ekkor elgondolkoztam azon, hogy vajon volt-e mar valaha barki is, aki oroszlan csontvazat rajzolt volna... Mivel nem tudtam hogy nez ki egy ilyen csontkollekcio, ezert a fantaziamra biztam magam. Utana rajzoltam a csontok kore suru fuvet, amit egy immar leginkabb kutyara hasonlito allatt legelt. Vegulis ugy nezett ki, mintha a kutya marcangolta volna szet a bekesen szunyokalo oroszlant, ezert gondolkodtam azon, hogy oda irom melle, hogy a lebomlo oroszlantetemnek koszonhetoen a talaj humusztartalma megnott, ami elosegitette a suru novenyzet letrejottet, amit egy GAZELLA legel eppen. De a kacifantos mondat utan elvetettem az otletet, majd mindenki odakepzel amit akar.

Mikor ezt a harom kepet igy szepen elhelyeztem egy korben (mar amennyire harom kepbol ez lehetseges volt) attekintettem muvemet. Hat... Neztem, neztem... Aztan raneztem az orara, hajnali harom, es hat mondom ez marad ilyen, mert en megegszer neki nem latok az biztos.

Ma elmentem tanar irodajaba bemutatni muvemet. Odaadom neki ezt a korforgasos alkotast... Hat azt a kepet, amit vagott, azt latni kellett volna. 25 eve tanit, de egyszeruen palyafutasa alatt meg nem talalkozott olyan muveszeti aggal, ami akar csak nyomokban, de megkozelitette volna az en stilusomat. Hosszasan nezte fapofaval, orias csond az irodaban, csak a legkondi zug. Egy perc mulva vegul kibokte: "Ez mi?" Hat itt aszittem, hogy belerohogok a kepebe, de aztan vegulis el kezdtem magyarazni, hogy en minek is gondoltam. Hat mondom a lenyeg az, hogy vannak ugye ezek az oroszlanok, akik gazellakat esznek, am egyszer mindenki meghal es... Na idaig jutottam, mikor a tanar "felkialtott". "Ja! Ertem mar! Levente ez nagyon jo! Szoval te az evolucion keresztul probaltad abrazolni a korforgast, hogy a termeszet sosem all meg a fejlodesben, es egyszer talan majd a novenyevo gazellabol is ragadozo lesz, es akkor o eszi majd meg az oroszlant!" O mondom! Szoval sikerult jol lerajzolnom?! Ennek orulok. A tanar vegul majdnem maximalis pontot adott ra. Viszont azt hozzatette, hogy legkozelebb, ha van ra lehetoseg mellozzem a rajzolast:D Ezt imadom ezekben a muveszetekben. Barmibe barmit bele lehet magyarazni:D

Ezutan meg bemutattam a folytonossagrol szolo munkat, amit igen egyszeruen oldottam meg. Rairtam a lap mind a ket oldalara, hogy "fordits meg!".

Elzartak a vizet

2007-02-23T07:55:00.000-08:00

Fu de duhos vagyok... Nem kuldik ki a szamlat a vizdijrol, azt akkor meg vannak lepodve, hogy nem fizetjuk be. Szal most nincs vizunk. De mikor maskor zarnak el, ha nem pentek este... Gondolom szombat-vasarnap nem sok mindent lehet tenni. Szoval a hetvegen viz nelkul leszunk. De hisz ez pompas! Mar csak azt varom, hogy az aramot is kikapcsoljak, ugyanis arrol sem kaptunk csekket. Remelem meg ma este...
Felreertesek elkerulese vegett, nem csak siman csotores van, ugyanis mindenhol mashol van viz, csak nalunk nem...
Egyetlen vizunk jelenleg egy vodornyi felmosoviz, ami 1 hete ott van a nappali kozepen, mert lustak voltunk (vagyis inkabb Navid) kionteni. Hatha jo lesz meg valamire...

新年快樂 - BUEK!

2007-02-17T06:27:00.001-08:00

Elerkeztunk az ev utolso napjahoz. Nem is volt eszemben igazan, csak amikor kimentem az utcara kajalni, es a boltok 99%-a be volt zarva, akkor jottem ra, hogy na ja... Ehen is maradtam. Igaz, hogy csak holnaptol kezdodik az uj ev, de valoszinuleg egesz nap a varosban fogok maszkalni, es agyon fotozom magam, ezert is kivanok most boldog uj evet. Boldog uj diszno evet, vagy nem tudom, hogy hogyan is megy itt a jokivansagoskodas.

Sajnos itt csak a hetfot es keddet adtak ki szunetnek, Kinaban bezzeg az elso het nap.

A helyiek ilyenkor meglatogatjak csaladjukat, igy delrol a fovarosbol megindul par millio kinai, hogy tavoli rokonaikat meglatogassak. Altalaban ilyenkor tobb szazan meghalnak az utakon, mert full dugo van, de nyomjak neki. Teli is van az ujsag a miniszterelnok meg a kozlekedesugyi miniszter intelmeivel, hogy csak ne olyan hevesen! Remeljuk en tulelem.

Gondolom most egy paran meg mindig huzzak a szemoldokuket, hogy mirol beszel itt Levi bacsi februar kozepen... Nekik megsugom, hogy kinai ujev jon. A diszno eve.

Par jotanacs a "kezdoknek", ha el akarjak kerulni a balszerencset az evre:

-Ne vegyel se cipot, se nadragot

-Ne vagasd le a hajad, mert azzal a boldogsagot es a joletet vagod el magadtol

-Meg a legvegso esetben se soporjel a hazban, mert ezzel a szerencset soprod el (ezt a szokast egesz evben is el tudnam viselni)

-Halalrol ne beszelgess, mert meg a vegen megmurderelsz

-Konyvet se vegyel, mert elvesztessz dolgokat
Ha ezeket elkerulod egy normalis eved lehet. Am ha maximalista vagy es meg sok szerencset is akarsz, akkor mindenkepp tartsd nyitva az ajtokat es az ablakokat, hogy a szerencse bejohessen. Nyugi! Csak ket hetig tart az ujev, addig ki lehet birni az 5-6 fokot a lakasban. Ha emelle meg a lampakat is egve hagyod estenkent, a szellemeket is meggyozheted, hogy koltozzenek. Lampa felkcsapolgatas kozben pedig ne felejts el nyalokat szopogatni, hogy bebiztositsd magadnak az edes evet. Ja! Es persze mindezt piros ruhaban.

Nos, hat akkor mindenkinek sun nin fai lok!

Alku

2007-02-14T07:28:00.000-08:00

Semmi kulonos post, am nagyon jol prezentelja EZ a video, hogy hogyan is mukodik itt az alkudozas a kinaiakkal:D Szinte szo szerint igy megy. Foleg ez a "You look handsome boy" minden alkalommal elhangzik. Na meg az "I give you best price"...
Humoros kis video, am angolul van.

Melaka

2007-02-11T05:39:00.000-08:00

Tegnap leugrottunk Melakaba, mert Junaid meg akart nezni valami iskolat, aztan, hogy ne menjen egyedul elkisertunk. Bereltunk egy Toyota nem tudom milyen tipusu, 8 szemelyes kocsit, azt hajra.

Hajnali 4-kor keltem, mert elmeletileg 5-kor indultunk volna. 5-re kesz is lettem, am a sofor cseszett felkelni, igy ot meg negyed 6-kor keltettuk. Felhuztam magam...Utana meglattuk a kocsit. Valaki hozzavagott valamit a szelvedohoz az este folyaman, es eleg kemenyen megrepedt. Mindenki felhuzta magat...

Noh, de sebaj, 6 korul kb elindultunk, 8-9 korul oda is ertunk, sulibol semmit nem neztunk meg, csak igy kivulrol, nem ertem, hogy akkor tulajdonkeppen mit is akart Junaid, na de mindegy.

Utana varosnezes. Melaka egyik kedvenc malaj varosom lett. Olyan jo volt KL utan odamenni. Semmi ember, tok ures utcak, nem bamulnak meg, orias kiralysag.

Elneztunk allatkertbe is. Szep-szep, de semmi kulonos.

Igazandibol semmi kedvem most sztorizgatni, de kellett vmit irnom, mert anyum a lelkemre kototte. Majd egyszer talan irok rola, de most nem.

Udv...

Nem unatkozom

2007-02-08T01:51:00.000-08:00

Komolyan mondom, ebben az orszagban nincs egy nyugodt perce az embernek. Ma is felkelek reggel, szokas szerint kesesben voltam, igy nem volt idom elmenni reggelizni, igy az elso ora utan ugy fel 12-kor halal ehesen elmentem a benzinkuthoz venni valami finomsagot.

Egy perce sem vagyok meg bent, epp azon vacilalok, hogy a Chan Mie Fu-val, vagy a Hai Sam Teno-val toltott szendvicset vegyem, mikor is a hangszorobol halalos nyugalommal megszolal a penztaros csaj:

-Holgyeim es Uraim! Megkernenk onoket, hogy hagyjak el a benzinkut teruletet, ugyanis bombat talaltak. Koszonom.

Ezt olyan nyugodtan mondta, hogy szinte majd elaludt kozben. En speciel egybol bepanikoltam, hogy "JEZUSOM MIND MEGHALUNK!", de a malajok meg bekaptak az utolso falatot, meg bekotottek a cipofuzojuket, satobbi...

Na, hat a lenyeg, hogy a "ki-er-ki-elsokent-a-benzinkutbol" jatekot sikeresen megnyertem.

Kint lezartak a fel kornyeket, jottek tuzoltok, rendorok, tuzszereszek (mentok nem), majd olyan kis robottal, mint a filmekben vmi kis izet megbuzeraltak a foldon, ami pukkant egyet, es vege is volt a shownak. En speciel mar keszitettem a telomat, hogy felvegyem videora, ahogy felrobban a fel benzinkut, kocsik repulnek mindenfele, azt kozben meg ennyi... Egy pukk... De aze megijedtem...

Fejlodik a UCSI

2007-02-04T21:12:00.000-08:00

Nahat, micsoda fejlesztesek vannak itt az egyetemen! Kovetkezo szemesztertol indul divat szak. Most mar barkibol lehet diplomas modell, vagy sminkes.

Ennek oromere volt egy kis megnyito penteken (asszem) a suliban. Egy ilyen divatbemutatos valami. Meg volt hivva egy csomo divatmagazin (egybe, vagy kulon?) ujsagiroja, modellek, meg divattervezok. Hat, kar volt. A musor ultra gaz volt, szegeny Peternek (az igazgatonak) csak egett a feje. Igaz, zart koru rendezveny volt, de hogy-hogy nem, en mehettem:) Bar igy visszagondolva massal is eluthettem volna az idot...

Kezdve ott, hogy majd fel oras kesessel indult a bemutato, majd rossz zeneket jatszottak, igy a tancosok csak lestek...

Aztan a modellek... Hat nem is tudom... Tenyleg ennyire keves jo no lenne Malajziaban? Hat csaj probalt ugy tenni, mintha modell lenne, de koreografia itt sem volt, ott a szinpadon dontottek el, hogy akkor most ki is menjen ki oda elore, kozben a hatul levok beszelgettek, egy csaj folyamatosan vakarta az orrat...

Egyedul a smink bemutato volt erdekes. En azt hittem, hogy az ilyen durva sminkeket mindig szamitogepekkel csinaljak meg a filmeken:D De nem, es ezek szerint akar en is kepes lennek ra:) Egyetlen problema ezzel a resszel, hogy a csajok kisminkelese tartott vagy fel oraig, es addig mindenki csak ult es lesett, bar a celkozonseg biztos elvezte, telefonalas, "egymast-fenykepezzuk-le-mokasan" csinalasa kozben...

Utana meg megjott Miss Malaysia 2005, mondott par okossagot. Vagyis mondott volna, ha mukodik a mikrofon, de nem...

Hat errol ennyit. De legalabb mar ilyenunk is van. Talan vonz majd ide par jo not ez a szak...

Thaipusam

2007-02-01T00:19:00.000-08:00

Ezek a helyiek... Ezek csak elnek itt a nagyvilagba, de semmit nem tudnak rola. Tegnap kerdeztem egy taxisofort, hogyha menni akarok a Thaipusam fesztivalra, akkor mikor induljak. Azt mondta, hogy a legjobb lenne, ha mar ma este kimennek, es ott aludnek a templom elott, mert holnap annyira zsufolt lesz, hogy nem tudok mar menni. Erre kicsit megijedtem, de gondoltam azert megsem alszok a szabad eg alatt, hanem majd felkelek 5-kor es kimegyek amikor meg nincsenek sokan...

Nos, ebbol a kelesbol az lett, hogy felriadtam ugyan 5-kor, de elhitettem magammal, hogy ugyan maaar... biztos tok uncsi lesz, a helyiek is azt mondtak, hogy semmi kulonos... Igy inkabb aludtam.

9-kor felkeltem, gondoltam azert beprobalkozok, hatha megis sikerul eljutni, es ha nem is lesz jo, legalabb elmondhatom, hogy ezt is lattam. Fel 10-re elkeszultem, be a taxiba. Kaptam szokasos dumat, hogy nagyon zsufolt, nagyon nagyok a dugok, biztos akarok-e menni. Ha' mondom hogy a viharba ne! Na most ebbol a nagyon zsofult, dugos utbol az volt, hogy felig kihalva a varos (a megszokotthoz kepest), ugyanis munkaszuneti nap leven senki nem megy reggel munkaba. Tehat nem tudom mit beszeltek a taxisok, mintha legalabbis most lenne az elso Thaipusam fesztival kb. olyan tajekozottak voltak. Meg jo, hogy nem aludtam ott.

En igazandibol azt hittem, hogy majd lesz 1-2 ember aki ezt bevallalja, azt ennyi, es majd ugy kell verekednem, ha akarok a hosokrol csinalni egy kepet. Ezzel szemben tobb szaz vallakozo kedvu fiatal/oreg volt.

Amugy ma Shiva fianak szulinapjat unneplik, meg ekkor adott Parvati Murugannak egy lancot amivel legyozheti a gonoszt. Murugan amugy a fiuk. Hogy ez mit is jelent, azt nem tudom. Ennyit sikerult kihamoznom Wikipediabol.

Viszont Wikin arrol nincs szo, hogy minek hordozgatnak magukra lancolva mindenfele dolgokat. Gondolom viszik az oltarhoz felaldozni.

Amugy tok rendesek voltak. A fotosokat tokre "patyolgattak". Lattak, hogy fenykepezni akarok, csak kicsit szerencsetlenkedek ott a heringpartiban, erre odajottek, szetvalasztottak a tomeget, aztan fotozhattam amennyit akartam:)

Ezek nagyon lightos kepek. Ennel sokkal durvabb dolgok is voltak. Nem vagyok egy "jezusom ver, mindjart elajulok!" tipusu gyerek, de volt, hogy majdnem elhanytam magam. Legjobb amikor a szajukbol folyik ki ilyen veres massza. Pfejj...

Volt egy kissebb incidensem is, mint mindig. Fotozgattam nagy boszen, mikor is egy ereje teljeben levo sracot gondoltam lekapni. O is tele volt akasztgatva ilyen kampokkal, meg folyt a ver a szajabol, gondoltam remek kep lesz. Elkezdem megkomponalni a kepet, erre a gyerek elkezd ordibalni, meg hirtelen mozdulatokat tenni. Azt hittem csak produkalja magat, nem igazan torodtem vele. Aztan hirtelen nekem jott:) Elkezdett rugdosni, meg utogetni, mar ahogy a lancoktol birt. Hat nem mondom, poppet megijedtem, mikor egy kampokkal telituzdelt csavo, veres szajjal nekem ugrott. Engem ugy vittek arrebb, a csavot meg 3-an fogtak le:) Micsoda elmenyek...

1000 oldalletoltes

2007-01-30T19:23:00.000-08:00

Igen, eljutottunk idaig is. Buszken jelentem, hogy a blogom cimet mar 1000x irtak be a cimsorba es nyomtak entert utana.

Valoszinuleg ebbol anyum volt 800, en 100, de akkor is...

Igaz, a Gyurcsany blog nepszeruseget meg nem sikerult megdontenem, de hihetetlen mervu fejlesztesek vannak kilatasban, amivel elsoprok minden mas blogot.

Majd 10000 latogatonal ismet irok. Ki tudja, talan mar jovo heten:)

Thaifold nagyvonalakban

2007-01-30T04:01:00.000-08:00

Csutortok delutan indult a gepem 3:20-kor. En eleinte egyedul mentem, majd masnap futottam volna ossze ott Zsofival, Lee-vel, aki amerikai, de Pragaban el, valamint Joy-jal, aki kanadai, de Szingapurban el.
Az Air Asianak kulon kis reptere van, igy csupa jora szamitottam a "vilag legujabb es legmodernebb" szlogennel hirdetett legitarsasagaval kapcsolatban.
3:20-kor indult volna papiron a gep, kb. fel negykor fel is engedtek a gepre. Ott aztan vartunk kb. 4:30-ig, mert valami bajuk volt. Kozben legkondi nem volt, igy a kb. 40 fokban ultunk osszezsufolodva. Mivel a legikiserok is tudtak, hogy poppet meleg van, igy azt tanacsoltak, hogy nyugodtan hasznaljuk az elottunk levo fiokban levo ujsagokat legyezonek. Koszi. Mondjuk legalabb egy ingyen hideg italt adhattak volna, de nem... Azt penzert kellett venni.
Mellem sikeresen beult egy anyuka a kb. 1 eves fiaval, aki vegig sikitozta az utat, de szerintem o maga sem tudta miert.

Kb. 1 es negyed oras kesessel megerkeztunk Phuketre. Itt vizumot kell intezni a kulfoldieknek, igy en is nekilattam. Kb. masfel ora alatt sikerult is mindent elintezniuk, igy mar csak a csomag felvetele maradt hatra, ahol is tudatosult bennem, hogy az en taskamat bizony valaki mar kinyitotta. Arik.

Kozben megismerkedtem egy orosz csapattal. Tudtatok, hogy az oroszok nem tudjak hol van Magyarorszag? Sot, meg ra is kerdeztek, hogy egyaltalan Europaban van-e?

Noh, ennyit a negativumokrol, innentol kezdve mar csupa boldogsag volt az ott toltott 3 nap.

Mivel a keses, meg a vizum miatti toketlenkedes miatt mar este ertem be a varosba, igy csak korbe rohantam, megneztem mi, merre, mennyi, aztan szunditottam egyet. Eleinte mondjuk nagyon nem tetszett, mert meg egyedul voltam, Zsofiek csak masnap jottek, es egyedul olyan elveszettnek ereztem magam. Meg nagyon forgalmas. Igazandibol nem ertem, hogy miert kell 100 meter miatt is robogora ulni, mindenesetre a szigeten szabalyosan dugok alakultak ki. A setalgatok meg szivtuk a kipufogogazt.

Az elso ejszakat egy altalam valasztott hotelben toltottem, am a masik ket ejszakara mar le volt foglalva a szallas (buzi-szallo), igy pentek reggel elindultam athurcolkodni. Viszont azon a rohadt terkepen teljesen mashol jelolik a szallodat. Kevesebb mint 100 meterre volt a ket hotel egymastol, am a terkep szerint kb. 1 km-re. Gondoltam fitt es fiatalos leszek, elbattyogok odaig. Aztan ott nem volt semmi. Kerdeztem az embereket, hogy merre van, altalaban ezt a valaszt kaptam: "a szallodat elmosta a cunami / a szalloda bezart / a szalloda elkoltozott nem tudom hova..." DE! "en tudok egy jobbat, gyere elviszlek / had ajanljak egy masikat...". Ok ugyanis gondolom valami jutalekot kapnak, ha engem elvisznek egy masik hotelbe. De en kitarto voltam, taxibol nem kertem (rohadt draga) es tovabb battyogtam, mig egy korulbelul 2 oras ut utan meg is talaltam.

Akkor meg nem tunt fel a huncutsag a hotel legkoreben, igy csak ledobtam cuccot, es mentem is pancsolni.

Vmi jo messzi strandot ajanlottak nekem, igy felpattantam egy motoros taxira, aki elvitt kb. 1200 forintert. A part szep volt, kevesen is voltak, viszonylag olcso is volt. A tenger elovilagan viszont latszott, hogy volt itt valami cunami feleseg. Igencsak kihalt volt, bar lattam par igen erdekes es ritka halat, mint pl. borondhal, sunhal, vitorlas, papagaj, meg egy par altalam nem ismert, de lenyegeben semmiizgi nem volt itt, csak szepen leegtem.

Delutan tortent az a bizonyos masszazsos eset, amit mar emlitettem. Elmentem fotozgatni, majd kaja es lefekudtem. Zsofiek fel egykor jottek meg. Zsofi mindenkepp akkor szerette volna elmeselni milyen is volt Bangkok, meg kerdezte en mit csinaltam. Akkor nem mondtam neki, de rohadtul idegesitett, hogy nem hagy aludni... (hehe, csak vicc volt, Zsofi!:D)

Masnap "hajnalban" keles, mentunk szigeteket nezegetni. Ket szigetet neztunk meg. Sajnos a hires Phi Phi-re mar nem volt hely, igy valami Kaiy szigetcsoportra mentunk. Az elsoben semmi kulonoset nem lattam, jobb lett volna inkabb a masodikon tobb idot eltolteni. Elfotozgattam, sznorkelezgettem a koralzatonyon es kozben egesz szepen leegtem, de erdekes modon nem hamlok. A turanak pikk-pakk vege lett, otthon aztan a "nagyok" bevagtak a szunyat, en viszont nyakamba vettem a szigetet. Bereltem egy motort, hogy en majd jol korbemotorozok, es agyonfenykepezem magam. Kerdezte a bacsi, hogy hol szallok meg, mondom itt szemben a Club One Sevenben, aztan hogy-hogy nem egy rozsaszin mocit kaptam. Egyetlen nehezseg annyi volt csupan, hogy eletemben eloszor vezettem motort "elesben", raadasul itt baloldali kozlekedes van. Mondanom sem kell, rogton azzal kezdtem, hogy a jardarol legordulve a megszokott savban foglaltam helyet, minek helytelensegere a velem szembe jovo, onfeledten dudalo motoros hivta fel a figyelmem. Aztan vegulis egy 20 perc alatt hozzaszoktam. Nem mondanam, hogy szaguldoztam, egy kellemes 30-40 km/oras sebesseggel haladtam, am bennem ez is olyan szintu adrenalint termelt, hogy netovabb... Viszont valamit tuti rosszul csinaltam, mert minden 2./3. mellettem elhalado motoros/autos dudalt, meg mutogatott valamit. De tuleltem. Viszont vicces volt, hogy az emberek nem tudjak hol laknak. Ugyanis mondanom sem kell, hogy egybol eltevedtem, de erre mondjuk szamitottam is. No nem baj, majd megkerdezunk egy helyit. Es a humorbonbon az egeszben, hogy egyik sem, SENKI sem tudta, hogy hol vagyok(unk) most eppen. Meg csak be sem tudtak hatarolni a terkepen, hogy merre lehetunk. Mutogattak valamit eszakon, de mondom az nem lehet, hat innen indultam, jottem kb. 10 kilometert, meg nem lehetnek itt akkor sem, ha a rossz iranyba megyek. Erre ok inkabb azt tanacsoltak, hogy kerdezzek meg valaki mast. Tehat a vilagitotoronyhoz nem sikerult eljutnom, benzinem fogytan volt, penz nem volt nalam, igy visszamentem ugyanazon az uton amin jottem, kozben "k*rva eletbe, hogy nem tudjatok megmondani hol vagyok" mondatocskat ismetelgettem magamban.
"Otthon" meg mindig / mar megint mindenki aludt, igy setalgattam egyet, aztan este egy kis bucsu vacsora egy jobb etteremben elozene mellett, egy rovidke italozgatas, majd szundi. Masnap meg egy kis pancsolas Surin beachen, majd repultunk haza Zsofival.

Nos, hat ez az a hely, ahova mindenkepp vissza kell mennem. Nagyon trefas kis orszag ez a Thaifold. Kezdve ott, hogy a fiuk vagy homik, vagy transzvesztitak... A legviccesebb, amikor egy nem igazan legies testalkatu fiu szenved identitas zavarban, es a kis dagi testere felhuz valami szoknyat, meg tapados felsot, kitomi a melltartot, magara ken vmi ruzst es riszalja a feneket. Viszont van tenyleg nehany mar-mar undoritoan jo transzvesztita. Teljesen noies alakkal, meg a lengobordaikat is szerintem kioperaltatjak, es ezaltal darazsderekuk lesz. Nem egyszer volt, hogy neztem hatulrol egy "csajt", mondtam is magamban, hogy milyen jo alakja van, formas feneke, aztan megfordult es csak akkor lehetett latni az arcan, hogy fiu. Pfejj... Viszont a lanyok is nagyon jok. Ennyi jo not, mint itt mar regen lattam egy helyen. Nem ertem Malajziaba mert nincs legalabb fele ennyi.
Azt, hogy Thaifold a mosoly orszaga igaz-e, nem tudom. A repteren kifejezetten bunkok voltak az emberek, es nem hogy nem mosolyogtak, szo szerint inkabb kirohogtek, hogy milyen jol athuztak, mikor lefoglaltam a szallast az elso ejszakara. Viszont a varosban mar tenyleg mosolygosak az emberek. Elmennek melletted es radmosolyognak. Bar lehet, hogy ezt csak a kulonleges kisugarzasomnak koszonheto:D

Az ejszakai elet eszmeletlenul hangulatos. Van mindenfele kocsma/bar/etterem/disco viszonylag olcson. Volt olyan hely, ahol akciosan 600 forint volt egy uveg Jack Daniels, de nem szeressuk igy nem vettem, meg amugy sem...

Ami nagyon nem tetszett az az, hogy szemetes, es nagyon sok a kocsi, meg a motor, ami miatt budos van, de ez is inkabb csak este, nap kozben a forrosag ellenere is kellemes a setalgatas.

Kovetkezo allomas: Tioman Island!

parappapara

2007-01-27T04:39:00.000-08:00

Vki, aki ismeri anyumat, felhivna, vagy kuldene neki egy sms-t, hogy meg elek, csak nem mukodik a malaj kartyam. Irogat, hogy mi van velem, de nem tudok valaszolni. Mar biztos tukon ul, hogy mi van velem...

koszi

Buzi-szallo

2007-01-26T06:56:00.000-08:00

ELORE LESZOGEZEM, HOGY NEM EN FOGLALTAM A SZALLAST!!!

Hat ezt mar tenyleg nem hiszem el! Mar az elejetol fogva voltak gyanus jelek, de aszittem csak a kornyezet mas es teljesen normalis a "ferfiak" viselkedese. A portas frissen mosott, fesult, vagott haja, cuki kis szemuvege nem volt annyira megdobbento, hisz az ilyenekhez mar hozza vagyok szokva Malajzia ota. Aztan mig a becsekkolas folyt leultem a kanapera, es az asztalon levo ujsagokat bongeszgettem. A "hova menjunk nyaralni, ha "forro" kikapcsolodasra vagyunk" magazin thaifoldi szama volt legfelul, aztan ferfi divatmagazinok. Hat, hallottam mar rola, hogy sok itt a meleg srac, igy ezen sem akadtam fenn. Voltam a konditeremben is, ahol pl. kigyurt ferfi fenekekrol voltak kepek. Ezen is csak kacagtam. De most mar 100%, hogy ez itt egy buzi-szallo. Lejottem lefoglalni a hajoutat holnapra. Es mig vartam, hogy a recepcios lefoglalja kicsit korulneztem. Es mit latok??!! Egy hot pucer hapsirol oriasplakatot az etteremben!!! VAAA!!! Hat hogy lehetet igy enni, hogy szinte belelog a farka a levesedbe???!!!

Most mar mindent ertek. Hogy amikor megerkeztem (akkor meg egyedul voltam) mert nezett mindenki (mind pasi) furan ram. Elvegre fiatal vagyok meg, mit buzulok?! Aztan miert kerdezte meg par srac, hogy egyedul jottem-e, es mit csinalok ma. Valamint a mellettem ulo gepnel levo bacsi is mar tul kedvesen mosolygott. Aztan meg is szolalt...

Olyan reszleteket latok most mar meg igy, hogy tudom hol vagyok. Pl. van itt a falon egy kep dedikalva, amit nem igazan ertek, de lenyeg, hogy sok csok, meg miegymas. Eloszor aszittem, hogy csak egy nagyon csunya csajrol van a kep, aztan most latom, hogy ez egy transzvesztita! Akkor meg lehet itt ilyen polot kapni, amire az van irva, hogy: "En nem vagyok buzi, csak a pasim", meg hogy: "Szeretem a pasimat". Jeeezusom...

Na mind1. Most visszamegyek a szobamba, bezarkozok, es senkit nem engedek be.

Thai masszazs

2007-01-26T04:40:00.000-08:00

Igaz, nem akartam blogolni, mig nyaralok, de ezt le kell irnom, mig friss az elmeny.

Tehat ugye elmentem masszazsra. Bemegyek, heloszia, kene egy kis olajmasszazs, mert eleg rendesen leegtem. Ok, elvezetnek a "fulkebe". Leveszem ingem, lefekszek. Mondja a csaj, hogy vegyem le a gatyamat is. Ooo mondom, ez a furdonacim, nincs alatta semmi. Semmi problema, ad egy torulkozot amit rateszunk a popomra. Mondom remek.

Kerdezte milyen masszazst kernek, melyek a problemas teruletek. Hat mondom tekintettel arra, hogy meg a labam is leegett, egy full masszazst kernek. Elkezd masszirozgatni, nagy finom, mindjart elalszok. A nyakamtol ment lefele. Mar a hatam aljat masszirozta, amikor egy hirtelen otlettol vezerelve lerantotta a torulkozomet es a hofeher fenekem meg csak ugy vilagitott a felhomalyban. Hat igen, ok a FULL masszazst szo szerint ertettek:D Az alom egybol kiszallt a szemembol, nagy hirtelen megszolalni sem tudtam... Maszirozgatja a fenekem jo alaposan, kozbe kerdezi hogy erzem magam. Hat a begdobbenestol hirtelen nem jutott eszembe hogy van angolul, hogy k*rva kellemetlenul, hat mondom "nice".

Akkora figyelmet forditott hatsom kenyesztetesere, hogy komolyan mondom mar csak egy beontes hianyzott volna.

Na, mindegy, fenek masszazs megvolt, aztan labam. Mar ekkor is hozza-hozza ert a kapitanyhoz, de mondom hat szegeny maskepp nem tudja mindenhol rendesen megmaszirozni a combom, igy ezt meg nyugodtan viseltem. Aztan forduljak a hatamra. Es kezdodott minden elolrol. Raul a labamra, torulkozo le, de meg csak a kigyurt felsotestemet nyomogatta:) Aztan egyre lejjebb, am mikor a FULL masszazs teljes ertelmet kapott volna mondtam, hogy koszi, de inkabb terjunk at az igazan kenyes helyekre, a leegett karomra. Amugy nem lett volna semmi gond ezzel a modszerrel, ha ezt a masszazst nem egy 50 eves, 120 kilos no vegzi. Hat mondom szivem, ha a lanyod csinalna, akkor teljes mertekben egyutt mukodnek, de ez igy nekem kicsit morbid... Ugyhogy visszatette a torulkozot, leszallt rolam vegre, megmaszirozta a karom es az arcom (a seggmasszazs utan), aztan vege.

Hat ilyen hulyen is reg ereztem mar magam. Mikor fizettem nem is mertem a szemebe nezni:D

Pedig amugy direkt azert mentem ide, mert amikor talpmasszazson voltam, akkor a fulkebol egy tok jo csaj jott ki es remeltem, hogy majd engem is o fog patyolgatni. Ezzel szembe meg... ez az orias asszony. Hat mikor a hatamat utogette aszittem kikopom a fogam...

Na, de ebbol is tanultam. Holnap mar en valasztom ki, hogy melyik leanyzotol is szeretnek full masszazst:)

Heloka

2007-01-26T03:12:00.000-08:00

Udv Thaifoldrol:)

Most nem allok neki blogolni, mert megyek "masszazsra". Sikerult mar az elso nap leegnem, es egy thai nenike azt mondta, hogy csinaltassak egy olajmasszazst. En meg hallgatok a tapasztaltakra:)

Holnap megyunk Phi Phi hajoturara, bar most Kaya Island jobban tetszik.

Eddig minden szep es jo, kiveve a repulouttal voltak problemaim, meg sikerult a thaifoldi repteren is szorakoznom 1-2 oraig mire bejutottam:) Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj. Na, mind1egy azert az Air Asiarol nem fogok szepeket irni...

Irani "kultura"

2007-01-21T09:40:00.000-08:00

Egyre jobban duhit irani lakotarsam, Navid. Nem akarok rasszista lenni, mert soha semmi bajom nem volt senkivel szarmazasa alapjan, de igazandibol masra nem is szamitottam, csak titkon remeltem, hogy maskepp lesz.

Szoval a problemam vele igen egyszeru: gusztustalan. Na nem a kulseje, hanem ahogy el. A szobajabol a tobb napi kajamaradvanyok buze aramlik ki, beteritve vele a nappalit es szep lassan beszivarog az en szobamba is. Ez meg annyira nem zavar, vettem ultrabrutal illatositot a szobamba, igy az elnyomja. Na de amit a WC-ben muvel! Komolyan mondom, szerintem szandekosan hugyozza korbe, de valszeg neki ugy tetszik, igy ugy is hagyja. De minden mas "tevekenysegenek" is nyoma van a ott. Es emelle total idiota. Probalom neki elmagyarazni, hogy ez igy rohadtul nem lesz jo, de mivel nem beszel angolul csak vihog rajtam, hogy milyen viccesen mutogatom el a "nem-hugyozzuk-korbe-es-kitakaritjuk-magunk-utan" cselekmenyt.

Noh mind1, hogy vmi jot is mondjak rola, legalabb foz. Nem rosszat, csak ugyanazt. Miota idekoltoztunk minden nap legalabb egyszer paradicsomszoszba kevert tonhalfilet eszunk kenyerrel es paradicsommal. Finom, finom, de kiprobalnek valami mast is...

Mas. A hetvegen epp nem volt mit tennem, igy gondoltam tanulok. Na nem am ilyen sulis tantargyra kell gondolni, akkorat azert nem fordult velem a vilag (de persze aze szoktam), hanem elkezdtem beleasni magam a magyar konyha tortenelmebe. Tesomektol kaptam ilyen konyvet es minden kajaval/piaval kapcsolatos dolog benne van. Paprikatol kezdve, halaszlen at, a palinkafozesig minden. Ki talalta ki, hogy csinaljak, legendak, esatobbi tok erdekesen. Komolyan mondom elso dolgom lesz elrakni 3 kilo barackbefottet ha hazamegyek. Mindenesetre addig is sutok holnap ket tucat palacsintat.

HOGY AZ ISTENBE` KELL MOSNI???!!!

2007-01-19T08:59:00.000-08:00

Mar kezd rohadtul felhuzni ez a mosas dolog. Egyszeruen nem ertem. Bedobom a ruhakat, szepen sotet/vilagos szerint szetvalogatva. Belenyomok egy kupak folyekony mosoport. Lecsukom. Beallitom kozepes homersekletre, aztan hogy mosas utan centrifugazza is ki, vegul pedig az anyag tipusat.

47 perc. Ok, letelik, kiveszem a ruhakat, tok finom "tavaszi varazs" illatuk van... DE! Mire megszaradnak olyan rohadt budosek lesznek, mintha legalabbis ezeket vennem fel 2 eve azokban edzenek. Ez mi az istentol van? Hisz mikor bedobom oket a mosogepbe meg tok kellemes Levi illatuk van, aztan "tavaszi varazs", de mikor vennem fel... Valaki segitsen mar, mert lassan elfogy az osszes ruham.

Nah mindegy. Aztan ezen felul netunk meg mindig nincsen. Dragalatos Ms. Tan cseszik megcsinalni az "appointment"-et a foberlovel. Minden nap bemegyek az irodajaba, hogy akkor most megis 'mi van?' o csak azt hajtogatja, hogy "tomorrow" ("2 molo", ahogy o szokta irni esemesben). Nem erti meg, hogy nagyon kene az "internet access", csak hajtogatja allandoan, hogy hozzam a "depositot", am ha azt beviszem, akkor meg mondja, hogy majd "2 molo", mikor jon az "owner". Ugy felidegesitett mar a kis kinai. Es raadasul emelle meg folyamatosan mosolyog is...

Ja! De viszont talalkoztam egy magyar csajjal, Zsofival. O is a blogon keresztul talalt meg es mar biztos tokre izgult, hogy mit fogok rola irni:) Ooo... Hat kedves, szep, okos, elozekeny, megerto, humoros, talpraesett, bubajos es meg minden mas pozitiv jelzo, de nem is ez a lenyeg. Kerdezte kedden, hogy nem-e lenne kedvem elmenni vele/veluk Thaifoldre. Levi bacsinak meg volt, igy jovo het csutortokon indulunk is Phuketre, onnan pedig Phi Phi-re. Lazitok itt egyet a kemeny 10 napos tanulas utan. Ugy erzem megerdemlem:D

Nos, majd ha lesz netem "otthon", akkor majd surubben irok, itt a kavezoban nincs ihlet, foleg hogy csodajara jarnak ennek a kulonos nyelvnek, es neha ide all mogem par kivancsiskodo es olvasgat.

IKEA-rol, "betororol", motoros tolvajrol

2007-01-12T08:42:00.000-08:00

Tegnap elmentunk Yudhaval IKEA-ba, hogy kicsit otthonosabba tegyuk lakasunkat. Gondoltam milyen frankon berendezem majd most a kejlakot. El is mentunk a varos masik vegebe, ahol aztan kiderult, hogy se penzt, se bankkartyat nem hoztam magammal, igy csak a nyalamat csorgattam. Aze 3 kepre meg osszekapartam a penzt, amit ma tok szep ferden fel is akasztottam.

Mas. Egyik este ulok otthon ugy hajnali 5-6 korul, epp vmi olajmagnassal valo interjut olvastam, amikor hallom, hogy zorog vki az ajtonknal. Az ajtonk olyan, hogy van egy zarhato kulso racsos ajto, meg egy sima. Szoval hallom, hogy vki csorog mar ott vagy 3-4 perce. Teljesen beparaztam, hogy 2 napja koltoztem ide, azt mar ki is akarnak rabolni. Gondoltam elebe megyek a dolgoknak. Odasettenkedtem az ajtohoz, hallgatoztam, meg mindig a raccsal szorakozott valaki. Azt hittem epp most feszitik fel. Na, nekem se kellett tobb, gondoltam hatarozottan fellepek, aztan majdcsak megijed a betoro. Fogtam a belso sima ajtot, felcsaptam, majd egy WHAT THE FUCK??!! orditas kisereteben kileptem a ket ajto koze. Akkor vettem csak eszre, hogy az elottunk levo lakasba probalt bejutni a kis reszeg kinai, am a sok kulcs gondolom megzavarta. Kialtasomra megfordult, csuklott egyet, majd bamban bamult ram. Vilagert sem szerettem volna beismerni, hogy ezt most en neztem be, igy csak osszehuztam a szemoldokom, megszivtam az orrom es becsaptam az ajtot...

Mar kezdtem tokre azt hinni, hogy ez egy biztonsagos orszag, es a sok pletykat a zsebtolvajokrol csak a kicsik ijesztgetesere hasznaljak, am ma kiraboltak Yudhat. Ment az utcan, epp irt egy sms-t, mikor egy motoros kivette a kezebol a telefont aztan lelepett. Most belegondoltam abba, hogy en hanyszor telefonalgattam mar utcan es milyen rohadt nagy mazlim volt eddig, hogy engem nem talaltak be. Aztan hallottam ma meg sok "erdekesseget" a kornyek biztonsagarol. Egy pakisztani gyereket pl. delutan 3-kor raboltak ki a suli elott. Csak tudnam, hogy az a 3-4 biztonsagior akkor minek van ott. Viszont Yudha tolvaja lehet meglesz. Ugyanis miutan ellopta a telefonjat, az az idiota a Yudha kartyajat hasznalva hivta fel az egyik boltot, hogy elpasszolja a telot. Viszont utana mi meg elmentunk a szolgaltatohoz, es kaptunk egy kartyat ugyanazzal a szammal. Yudha beteszi a regi telojaba a kartyat, lepunk 3-4-et, csorog a telefon. Felveszi, dumalnak vmit indonez/malajul. A csaj epp Denist kereste, hogy akkor mikor is tudna behozni a telefont. Megbeszeltek, hogy akkor majd amikor a srac beviszi a telot, akkor a csaj felhiv minket, hogy mehetunk erte, meg a sracert:)

Na hat ennyi tortent. Lenyeg, hogy mostantol orias vigyazas van.

Malajfoldon

2007-01-10T08:15:00.000-08:00

Jelen pillanatban net-kavezobol irok, mert meg nincs netem az uj alberletben, ezert nincs ekezetem.

Na szoval: Keddre volt tervezve az indulasom, de apum elnezte a repjegy vasarlast es vasarnap derult ki, hogy masnap indulok. Egesz jol felkeszultam mar, meg volt tervezve, hogy utolso napokban mit kell meg csinalnom, am ez egy poppet megkavarta a dolgokat.

Idefele nagyon jo utam volt. Se Nemetorszag fele, se onnan Kuala Lumpur fele nem ult mellettem senki sem, igy el tudtam terpeszkedni, meg vegigfekudni a szekeken es aludni. Most Malaysian Airlines-szal jottem, ami sokkal jobb es olcsobb mint az Austrian. Ugyanugy volt mindenkinek sajat kis teveje amin filmeket nezhetett, zenet hallgathatott, jatszhatott, csak ezen a gepen sokkal jobb minosegu a hang es a monitor. Viszont a valaszthato filmek nem tetszettek. Austrianon 1-2 honapos filmeket lehetett nezni, ezen meg regi es uncsi filmeket, mint pl Skorpiokiraly meg hasonlok.

A frankfurti repteren orias keszultseg volt, vagy en nem is tudom mi. Mindenkit kezzel vegigtapiztak. Mindenhol... Mondjuk konkretan nem markoltak ra, de aze megkocogtattak nem-e odarejtettem vmi huncutsagot...

Mikor megerkeztem ide, azt gondoltam, hogy semmi fennakadas nem lehet, hisz van vizumom, igy nem kell majd megint 9 orat ulnom a bevandorlasi irodaban. Hat, ha 9 orat nem is, de 1 oran keresztul megint cseszegettek. Csomo papirt kitoltettek velem. Erdekes, hogy a sima turistak hamarabb atjutnak, mint az akinek van vizuma.

Utana taxival mentem. A sofor mindenkepp beszelgetni akart velem, annak ellenere is, hogy nem tudott angolul.

Mostantol kezdve mar alberletben lakom. Egyetlen problema volt, hogy nem volt kulcsom, a malaj telefonkartyam nem mukodott, a magyarrol pedig nem tudtam felhivni lakotarsaimat, hogy nyissak ki az ajtot. Szerencsere csak fel orat kellett ulnom az ajto elott, mire kijott vki.

Hat elsore nagyon nem tetszett az alberlet. Egyaltalan nem ebben allapodtunk meg. Aztan megnyugtattak, hogy meg jonnek butorok.

Sajna mivel en erkeztem utoljara, igy en kaptam a legkisebb es legsotetebb szobat. Mind1, legalabb nem kell sokat takaritanom. Yudha szobaja akkora, hogy epp azon gondolkozik, hogy a ketagyas agya melle vesz meg egy emeleteset is, hogyha jon vmi baratja tudjon hol aludni. En orulok, ha egy iroasztalt be tudok meg zsufolni. Amugy annyira nem zavar, ugyis csak aludni jarok oda.

Elso napomat vegigaludtam, ma voltam bent angolon, aztan az egesz suliban elment az aram, igy az osszes ora el lett halasztva. Viszont ezt a rohadt nyilvanos beszed orat tuti leadom. Nem is tudok angolul, nem fogom magam leegetni.

Utana probaltam netet szervalni a lakasunkba, de mivel nem malaj vagyok, igy legalabb 60.000 forint csak a telefonvonal bekotese.

Nos, egyelore ennyi. Megyek "haza", mert sok lesz a szamla...

u.i.: Nyiri Petra nevezetu baratom nyavajgott, hogy nem emlitettem meg a blogomban. Most mar ez is megvolt.

Pusztuljanak a bejglik!

2006-12-25T05:35:00.000-08:00

Az idei fánk már a végre elkészült télikertben kapott helyet. Mikor apum nem nézett oda, még a kutyák is bejöhettek egy pillanatra

Itthon

2006-12-03T10:25:00.000-08:00

Na itthon vagyok. Mostantól januárig szünetelem a postolgatást, aztán majd folytatom.
Rettenetesen humoros srác voltam és senkinek sem mondtam el, hogy jövök, így aztán volt nagy meglepetés. Ha esetleg vki még nem tudná, akkor felejtse el amit most olvasott és lepődjön meg ő is mikor meglát.

Üdv

Honvágy

2006-11-29T09:55:00.000-08:00

Nagyon szeretem, mikor mondom valakinek, hogy fú de mennék már haza, erre ő leteremt azzal, hogy: jaj má, nekem semmi sem jó.

Azért rohadtul nem könnyű három és fél hónapot "egyedül" eltölteni valahol. Mindenki cseszeget, hogy még egy ilyen helyen sem tudom magam jól érezni. Már nem azért, de az ember lehet akármilyen trópusi országban, nem hiszem, hogy bármeddig kibírná ott családja, barátai nélkül. Így vagyok ezzel én is.

Az első 3-4 hétben még okés, hisz olyan mint egy picit hosszabb nyaralás, de utána már iszonyatosan el kezd hiányozni az otthoni élet, az emberek. Főleg azt sajnálom, hogy sok fontos dologból kimaradok, legfőképpen, hogy a Berzés szalagavatóra nem tudok elmenni. És rossz érzés, hogy azok az emberek, akiknek egy részét egész életemben ismertem, vagy csak pár éve, de közel kerültek hozzám, nem velem osztják meg minden bánatukat, vagy örömüket, mint eddig. Nem együtt bánkódunk egymás problémái miatt, vagy bulizunk, ha valami jó történt. Így az otthoni dolgokból kicsit kirekesztve érzem magam, ám itt Malajziában meg még nem vagyok annyira otthon, hogy hasonló "emberi" élményeket éljek át. Valahogy most sehova sem tartozok, és ez rossz.

Okés, tudom, hogy sokaknak meg egy ilyen lehetőség marad ki az életéből, de amíg valaki meg nem tapasztalja, hogy milyen érzés több mint három hónapra csak úgy otthagyni mindent, addig nagyon nem tud erről nyilatkozni. Ez a három hónap is már nagyon kemény volt nekem, és a januártól kezdődő tíz hónapot nem tudom hogy fogom átvészelni. A családot és a barátokat nem tudja semmilyen pálmafás, fehérhomokos tengerpart, semmilyen nyaralás, semmilyen egzotikus élmény pótolni. Semmi sem. És igenis mennék már haza, és vissza sem akarok addig jönni, amíg az otthoniakkal ki nem buliztam, ki nem lelkiztem magam...

Helyzetjelentés

2006-11-28T10:24:00.000-08:00

A mai nappal is 24 órával közelebb kerültem magyarhonhoz. Elmentem szuvenírt vásárolni rég nem látott pajtásaimnak, ám nem igazán jártam sikerrel. Egyszerűen nincs semmi olyan, amire azt mondanám, hogy fúúú... ezzel biztos mesés pillanatokat okozok majd neki. Vettem pár kajakülönlegességet, de konkrétan senkinek sem sikerült semmit sem vennem. Ezúton is üzenném azoknak akik számítanak meglepire, hogy lehet, hogy most nem viszek semmit sem, majd legközelebb. Előreláthatólag még párszor jövök ide. Egy napot még szánok a keresgélésnek, de utána már nem érdekel. Örüljetek, hogy hazamegyek, azt csönd!

Viszont sikerült vennem indonéz nyelvtankönyvet. Este már bele is merültem a múltidő tanulmányozásába. Ismét megtanultam pár olyan mondatot, aminek soha nem fogom hasznát venni, de legalább le tudom írni a blogomba és kitölteni vele pár sort, ha már amúgy semmi érdekfeszítő nem jut az eszembe. "Ini kamar tidur", "Ez a hálószoba". Amúgy felettébb mulatságos indonéz nyelvtankönyvet olvasni angol magyarázattal, mert a nyelvtannal kapcsolatos szavakat (főnév, melléknév, elöljáró szó, stb.) kb. annyira ismerem angolul, mint a hasadóanyag kiválasztásának folyamatát.

A kaja probléma már kezd kritikus szintre jutni. Alig várom már, hogy hazamenjek és teletömjem magam egy csomó zsíros, egészségtelen kajával. De ha mamám csak egyszer is rizst mer főzni, az holt biztos, hogy én Malajziáig szaladok...

Tengek-lengek

2006-11-27T06:32:00.000-08:00

Az utóbbi pár napban nem sok minden történt. Már készülődök a hazaútra. Monjduk igaz, hogy még másfél hét, de ez már pikk-pakk elmegy. Éppen azon filózok, hogy kinek mit vigyek. Fiúknak megvan, meg 1-2 lánynak, de amúgy semmi ötletem. Szerintem szokásomhoz híven vmi nagyon beteg dologgal fogom őket megörvendeztetni.

Ma pár fiúval átmentem a lányok leendő albérletébe összerakni nekik a bútorokat. Nem igazán vallanám magam egy nagy barkácsolósnak, fúrni a mai napig nem sikerült megtanulnom. Mindenesetre ezt ők még nem tudják, ezért nagy lelkesedéssel kértek meg. Voltam én ugye, mint magyar, meg három indonéz és egy kínai útmutatóval szerelt bútort próbáltunk összerakni. Én beadtam nekik, hogy kicsit beszélek kínaiul és mondtam mit hogy csináljanak. Igaz, hogy háromszor kellett teljesen darabjaira szedni és megint összerakni az egyik polcot, de megoldottuk.

Aris mondta, hogy a Samosa Cafe-ban lehet kapni Hungarian Gulash-t. Persze első dolgom volt, hogy elmenjek és leteszteljem, de vmilyen oknál kifolyólag ők ezt csak házhoz szállításra készítik el.

Megvolt az utolsó angolórám is, most már mindenki felkészül ahogy tud. Év közben elég sok pontot összeszedtem, így már elég csak a minimális 50%-ot elérnem a vizsgán és átmentem.

Mivel a múltkor említett Paul McCartney-s frizummal nem voltam kibékülve, így még vasárnap Mayur megnyirbált egy kicsit. Had ne részletezzem:) Nem is tudom, szerintem 3-4 éve nem volt ilyen rövid a hajam, mint most.

Pár gyerekre rájött a buzulhatnék, és kellemes netezgetésem közben bejöttek, hogy csináljak róluk képet, ahogy buzulnak. Ez abból ált, hogy Yudha és Robby letolta a gatyáját, és egy szál fecskében pózoltak. Szerencsétlenkedésüket nem bírtam nézni, és megmutattam nekik milyen is az, ha mi magyarok buzulunk egy képnek. Azt a képet inkább nem teszem fel:D
Emelett még gőzerővel tanulom az indonézt. Tök jó indonézul beszélgetni. Persze a beszélgetés abban merül ki, hogy ötször megkérdezik, hogy hogy hívnak, meg hol lakok, hány éves vagyok. De én élvezem. "Apakamu lapar?" Éhes vagy? "Sayu lapar." Én éhes vagyok. Tervezem egy angol-indonéz nyelvtankönyv beszerzését.

Tanuljunk indonézul

2006-11-26T01:06:00.000-08:00

Mint már említettem (vagyis nem, de következtetni lehetett), a baráti köröm nagyrészt indonéz. Ha egy indonéz csoporttal vagyok őket nem nagyon érdekli, hogy nem beszélek indonézül és előszeretettel beszélnek saját nyelvükön. Ezt megelégelve el kezdtem beásni magam az indonéz nyelv szépségeibe.

Bár még nem vagyok egy profi. Sőt! Csak az alap mondatokat tudom, de könnyűnek tűnik. Még az angolnál is egyszerűbb. Ragozás nem olyan bonyolult, mint a magyarban. Hasonló az angolhoz, csak egyszerűbb még egy kicsit. Ha például azt akarom mondani, hogy Leventének hívnak csak annyit kell mondanom, hogy: "Név Levente", tehát "Nama Levente". El tudom már mondani, hogy Magyarországon lakok: "Saya hidup di Hungary". Valamint, hogy 19 éves vagyok: "Umur saya 19 tahun". Meg még pár apróság...

Rettenetesen büszke vagyok magamra. Igaz, még közel sem mondanám, hogy beszélek, de azért iwiw-en már bejelöltem, mint beszélt nyelvet, hogy frenkizzek vele:)

További fejlődésemről majd mindig hírt adok és akár velem együtt tanulhattok. Hát nem hipercsúcsszupi?!

Angkasa Condominium

2006-11-25T22:04:00.000-08:00

Hétköznapi nevén egyszerűen csak Condo. Ez egy 3 (+1 még most épül), egyenként 26 emeletes óriáspanelház szerűség. Két medencével, tenisz, illetve kosárpályával. A Condo tulajai abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy januártól mi is ott fogunk lakni, ezzel is emelve a hely színvonalát.

Eleinte úgy volt, hogy Yudha, Mayur, Junaid és én költözünk, de aztán Yudhával volt egy kis incidensem (összeverekedtünk a suliban), és akkor én azt mondtam, hogy inkább mással költözök. Akkor lett volna az, hogy Yoni, én, meg még vki. Utána megbékéltünk Yudhával és ő is velünk akart lakni. Szóval egészen tegnapig úgy volt, hogy Yudha, Yoni és én. Ám mivel Yoni nagy ívben szarik az egészre, egyetlen egyszer sem (na jó, egyszer) jött intézni az ügyeket, a pénzt nem adta oda, nem lehetett elérni, ezért őt kiközösítettük (persze most már hirtelen nagyon érdekli az egész, de nem izgat), és tegnap befizettük a pénzt. Most már (remélem) biztos, hogy én Yudhával és Naviddal fogom megosztani a kéglit. Navid amúgy egy iráni srác, annyira mondjuk nem ismerem, de amíg fizet, felőlem lehet akármilyen.

A kéjlakot havi 1000 rm-ért béreljük, plusz a rezsi. A 23A emeleten fogunk lakni, ami kevésbé babonás helyeken 24.-nek felel meg. Itt ugyanis nincsen négyes szám, helyette van 3A. (1, 2, 3, 3A, 5, 6...)

Óriás apartman ez. Még mielőtt anyum leteremtene, hogy: "KISEBB NEM VOLT OLCSÓBBAN???" mondanám, hogy nem. Ez az egy alternatíva van a közelben. Mindenesetre van konyhánk, nappali, 2 egyágyas szoba, meg egy kétágyas, meg 2 fürdőszoba. Yudha feláldozta magát és bevállalta a nagy kétágyas szobát. Édes. Nekünk Naviddal már csak azt kell eldöntenünk, hogy melyikünk lakjon a sötét, és melyikünk a KL-re néző szobában. Pénzfeldobással fogjuk eldönteni, de majd megpróbálok csalni, hogy én nyerjek. De erről pssszt!
A kilátásunk jobb nem is lehetne. Rálátni egész KL-re; Twin Towers, KL Tower ésatöbbi... Ja, meg egy temetőre is.

A kép telóval készült, ezért ilyen ratyi minőség

Karácsonyi készülődés

2006-11-25T04:50:00.000-08:00

Kicsit korán, már 1-2 hete el kezdtek készülődni a karácsonyra a helyiek. Mindenhol égők, karácsonyfák, rendületlenül szól a Jingle Bells a Hi-Fikből.

Hát, nem is tudom. Nekem annyira azért nem tud itt átjönni a karácsonyi érzés (bár utóbbi években már Magyarországon sem). Mindenesetre így 30 fokban, fagyi nyalás közben, valahogy nem érzek elfojthatatlan vágyat mikor meghallom az I wish you a merry christmas örökzöldet, hogy azonnal elrohanjak és felvásároljak egy fél áruházat. El nem tudom képzelni milyen lehet itt a karácsony. Este, rövidgatyában ülni a fa alatt. Jajj... Ehhez az ünnephez szerintem hozzá tartozik a hideg és a hó.

Utcán is néhol látni feldíszített karácsonyfákat, de azért két pálmafa között látni őket nem az igazi. Azért örülök, hogy hazamegyek december 24-ére.

Van itt pár kép, minőségük nem a legjobb, telefonnal készültek.

Tour guide

2006-11-24T00:29:00.000-08:00

Nocsak! Micsoda lehetőség pottyant az ölembe 1-2 perce. Yudhának az ügynöke, vagy kicsodája küld pár tanulót Malajziába, és nekünk kéne őket pesztrálni. Elvinni érdekes helyekre, meg lehetőleg mindent megtenni, hogy életben maradjanak a hazautazás napjáig. Nekünk mindent fizetnek, plusz még mellé kapunk is fizetést. Ez nem hangzik rosszul, nincs is semmi dolgom, ám függ attól, hogy mikor. Én ugye nem sokára megyek haza, szóval jó lenne még előtte lebonyolítani. Bár erre sok esélyt nem látok, szerintem valamikor decemberben. Mindenesetre még ma felhívom a csajt. Vagyis küldök neki egy esemest, hogy hívjon fel engem:) Hiába no! Indonéziába drága a telefonálás.

Bevállaltam

2006-11-24T00:11:00.000-08:00

Igen, bevállaltam. Hosszas tanakodás és mérlegelés után végül rászántam magam, mikor már kezdett nagyon eldurvulni a helyzet, hogy külföldön menjek el fodrászhoz. Gyöngyösön egyetlen ember van aki úgy le tudja vágni a hajam ahogy én azt szeretem, és úgy látszik ő is marad az egyetlen.
Jelenlegi frizurámmal úgy érzem nyugodt szívvel indulhatnék egy old school Paul McCartney hasonmás versenyen a biztos győzelem tudatában.
De legalább a farkam eltűnt. Mármint a hajfarkam. Addig-addig növesztettem a hajam, míg hátul szép lassan már gumival is összefogható hosszúságú nőtt. Ennek vége. Első kérdése szobatársamnak, mikor visszajöttem: "Where's your tail?" Ő szomorúan konstantálta, hogy az eddig oly mulatságos motívumnak, amin olyan kellemesen elkacarászott minden hajmosásom után, vége. Alig várja már, hogy újból megnőjön a hajam. Én is.

Október 23. Malájföldön

2006-11-23T21:38:00.000-08:00

Hát, ez se ma volt, de azért elmesélem.
A magyar forradalomról én itt emlékeztem meg. A nagykövetség természetesen szervezett egy kis partyt a Regent Hotelben. A hotelről én nem sok mindent tudtam előtte, gondoltam vmi kis 3 csillagos vmi az egész. Ezzel szemben, mikor megérkeztem már akkor tudtam, hogy alulöltöztem. Sportcipő, farmer, póló, meg persze az ünnepre való tekintettel egy nyakkendőt is a nyakamköré csavartam. Bent teljesen eltévedtem, így kénytelen voltam egy jól öltözött dolgozót megkérni, hogy vezessen el a konferenciaterembe. Mivel hasonló alkatúak voltunk, gondoltam elkérem a ruháját az estére, de erről inkább lemondtam. Fent már javában ment a dínom-dánom mikor megérkeztem.
Kicsit elszomorított, hogy a kb. 200 vendégből mindösszesen 20 lehetett magyar. A többi a különböző nagykövetségről jött. Már alig vártam, hogy végre magyarul beszélhessek, de sok lehetőségem nem volt rá. Csak egy magyar mérnökkel, a magyar követekkel tudtam hazai nyelven cseverészni. Aztán mikor a társaságba bekeveredett egy idegen is, angolul folytattuk. Beszéltem egy amerikai házaspárral, akik itt tanítanak, a rendezvény maláj szervezőjével, a dél-koreai követtel, meg még ki tudja kivel.
Ami elszomorított, hogy még a nyitóbeszéd is angolul volt. Azért egy magyaroknak tartott rendezvényen szerintem a minimum az lett volna, ha a nagykövet magyarul beszél és esetleg csak egy szinkrontolmács mondja angolul. Aztán Himnusz, majd eszem-iszom. Magyar kaja sem volt, ugyanaz, amiket addig is ettem. Viszont ingyen volt. Gondoltam jól besörözök, de mivel még otthon sok tanulás várt rám, ezért inkább nem bódítottam magam. Annyira.
Kaja után elköszöntem az "ismerősöktől", majd leléptem, mert még be kellett fejeznem egy 3000 szavas kutatást másnapra. Vagyis inkább el kellett kezdenem, mert sehol sem voltam még vele.

Az angolosok drámái

2006-11-23T20:38:00.000-08:00

Ma reggel záróvizsga volt a level 1, 2, 3 angol csoportoknak. Én BE csoportban vagyok, nekünk rendes vizsga van évvégén.

Ellenben a fentebb említett három csoportnak előadást kellett tartani. Volt vagy 10 dráma, vegyes színvonalon. Legtöbben mesét adtak elő. Pinoccio, Sleeping Beauty (Asszem ez a Csipkerózsika lenne), meg Piroska és a farkast.

Én szokás szerint az operatőr, valamint a fotós szerepét kaptam meg, igaz csak telefonnal csináltam a videót. Azt nem áll szándékomban feltenni, mert úgy sem lehet rendesen hallani a beszédet, szóval fölösleges.

Az elején elég unalmas műsorok voltak, talán az Őrült kórház, az Őrült osztály, valamint a Csipkerózsikán lehetett nevetni.

Az általam ismert indonézok adták elő a Csipkerózsikát, Yudha kapta Csipkerózsi szerepét. Ugye történetet mindenki ismeri, kis különbség volt, hogy itt Tarzan, Superman, egy jól menő vállalkozó, egy rapper valamint a csúnya transzvesztita herceg és egy csöves versengett a hölgyért. Akinek csókjától felébred, viheti. A csúcspont természetesen a Rózsinak beöltözött Yudha volt. Na nem csak azért, mert az egyik melle fekvés közben a vállára, a másik pedig a köldökére vándorolt, hanem mert az élesszeműek kiszúrhatták, hogy szétterpesztett lábai között látható egy, a szoknya által "rejtett" érdekesség, aminek részletezésébe inkább nem mennék bele. Robby kapta Tarzan szerepét. Szegénykém hiányos nyelvtudásával igencsak érdekes új szavakat alkotott, de neki elnézzük.

Tarzan kicsit vad módon ráugrott Rózsikánkra, és heves nyelvcsapásokba bonyolódtak. A rapper kicsit megcsöcsörészte még előtte, Superman csak egy hirtelen puszira méltatta a szépséget, a csúnya herceg természetesen romantikus zene kíséretében igyekezett teljesíteni a feladatot. Evidens, hogy a hercegnek köszönhetően ébredt fel a királykisasszony, ám a gazdag vállalkozó gyémántgyűrűjének nem tudott ellenálni. Hercegünk kifakadt, sírásba kezdett a színpad közepén. Ekkor felcsendült a Titanic betétdala, a My heart will go on, erre persze mindenki megszeppent és Rózsi is inkább az igaz szerelmet választotta.

Lent látható Tarzan, Csipkerózsika, rózsaszín pólóban, már átöltözve, Superman, meg még egy csomó mindenki más drámákból

Miért nem szeretem, ha sokan vannak?

2006-11-22T22:17:00.000-08:00

Korábban már többször is írtam, hogy nem szeretem, ha valahol sokan vannak.

Hogy miért is? Egyszerű. Mivel én ugye "fehér" ember vagyok, így az ittenieknek érdekesség, különlegesség. Megyek az utcán és megbámulnak. Ez kicsit idegesít. Nem is lenne baj, ha diszkréten tennék, de az, hogy megyek az utcán, már 50 méterről kiszúrnak, aztán míg elmegyek mellettünk folyamatosan néznek... Nem is néznek, inkább végigmérnek tetőtől talpig. Van, hogy újjal mutogatnak rám, esetleg suttyomban lefényképeznek.

Gábor, aki Taiwanon él, élvezi. Én valahogy nem tudom. Főleg, mikor reggel tök csapzottan, kómás fejjel mászkálok, nem szeretem, ha kielemzik, hogy mennyire karikás a szemem, mennyire kócos a hajam. Az első napokban a koleszben is odajöttek páran, hogy fényképet csináljanak velem. Az nem baj, ha úgy fényképeznek, hogy tudok róla, ilyenkor én is bájosan mosolygok a kamerába, csak amikor "titokban" csinálják, az az idegesítő.

Érdekes, hogy a suliba 57 országból járnak, de én egyik nemzet diákjaira sem hasonlítok.

Szóval ezért nem szívesen járok a nagyon nagy bevásárlóközpontokba. Elmegyek egy étterembe, és egész kajálás alatt lesnek a másik asztaloktól.

Pontosítás: Gábor írta épp, hogy ő sem szereti, ha megbámulják, csak a kisgyerekek csodálkozó tekintetén szokott mosolyogni. Ezúton bocs a félreinformálásért.

Időeltolódás

2006-11-22T09:53:00.000-08:00

Az időeltolódás, plusz 6, vagy 7 óra, függően attól, hogy Mo-n milyen időszámítás van. Amúgy ha valakinek bármi ötlete van arról, hogy minek állítgatjuk az órát előre meg hátra az légyszi írja meg. Ez az a kérdés, ami már oly régóta foglalkoztat. Nem értem minek kell átállítani, de ha át is állítjuk, miért ilyen hülyén? Pont fordítva kéne. Télen mért egy órával korábban van? Pont az, hogy későbbnek kéne lennie, hisz amúgy is korábban sötétedik, így meg hogy még 1 órával korábban is van, már fél 5-kor sötét van. Mért nem 1 órával későbbre állítják, hogy fél 7kor sötétedjen? Örök rejtély. Mindenesetre itt nem szórakoznak ilyennel. Mikor kérdeztem pár helyitől, hogy ők mikor állítják át, csak lestek. Nem is értették eleinte, hogy minek állítgatjuk az órát, aminek megmagyarázásában én sem tudtam segítségükre lenni.

Mikor ideérkeztem, akkor első napokban olyan hajnali 2-3 körül kerültem ágyba. Gondoltam ez csak jobb lesz. Aztán megjött szobatársam is pár nappal később. Ő nem volt (van) egy korán fekvő gyerek. Ált inkább többször keveset alszik. Éjszaka 3 órát, napközben többször pár órát.

Ugye koleszben nem lehet olyan könnyen elaludni, mert kint mászkálnak, énekelnek, a szomszéd szobából szól a zene. Napról napra, akaratom ellenére is egyre később feküdtem le. Októberre már mindig olyan fél hétkor kerültem ágyba, mikor épp világosodni kezdett. Szerencsére nekem csak délután voltak óráim, így addig aludtam, bementem órára, néha ott folytattam, aztán óra után megint aludtam, majd felkeltem olyan este 8-9 körül, és fent voltam megint reggelig.

Mikor elkezdődött a vizsgaidőszakom, akkor durvult el igazán a helyzet. Volt, hogy reggel 11ig írtam az elemzéseket, kutatásokat, a legvégén volt egy kemény estém, mikor este fél 11től másnap délután 2ig fel sem keltem a gép elől, csak pötyögtem. Aztán szundi, 10-11 körül felkeltem és ismét éjszaka éltem. Olaj volt a tűzre, mikor elhatároztam egy ilyen kései (korai) lefekvés előtt, hogy akkor ma már nem alszok estig, majd rendes időben ágyba bújuk, és akkor legközelebb már normális időben kelek fel. Ebből az lett, hogy kb. délután 5-6ig bírtam ébren és akkor mentem aludni. Ebből következett, hogy még később keltem fel, másnap már ugyanúgy 5-6ig voltam fent alapban. Mostanra majdnem átfordultam, de ezalatt a hétvége alatt teljesen átálltam. Pénteken volt angolom reggel, így nem aludtam, aztán délután dolgom volt, így akkor is csak egy 2-3 órát. Utána, mivel másnap 6kor keltünk korán, 1-2 körül lefeküdtem. Aztán vasárnap meg 6kor felkeltem fotózni, és este már annyira fáradt voltam, hogy 10kor lefeküdtem. Hétfőn megint angolom reggel 8kor, és arra már magamtól keltem fel. És azóta is (igaz, mondjuk csak 2 nap telt el azóta), de magamtól felkelek 7-8 között.

Ez nem lenne rossz, ha nem pont 2 hét múlva mennék haza. Így mire hazaérek pont átálltam, és akkor meg otthon lesznek gondjaim a keléssel. Pedig mostanában már nem is zavart ez a hülye életmód, gondoltam legalább könnyebben átállok magyar időre. De most megszívtam. Most edzem is magam, ma csak azért sem megyek aludni 3ig és holnap délig alszok.

Volt egyszer egy elég húzos kb másfél-két hetem. Suli se volt már, semmi sem, ami miatt fel kellett volna kelnem napközben, és ezalatt a majd két hét alatt nem is láttam napot. Felkeltem 7 körül, mikor ment le a nap, és lefeküdtem 7-8 körül reggel. Kicsit nyomasztó volt.

Tudatmódosító szerek

2006-11-22T09:26:00.000-08:00

Talán kezdjük az alkohollal.

Mint említettem a sör az nagyon drága. Szórakozóhelyeken 550-600 minimum, ha 10-es csomagot veszünk. Általában mindenki Carlsberget iszik, szórakozóhelyeken is ez az alap. Áruházakban olyan 350ft körül mozog. Jóval olcsóbban, körülbelül 2-rm-ért lehet kapni Langkawin. Az egy sziget Malajzia észak-nyugati partvidékén. Ott adómentes.

Borok csak külföldiek vannak. A legközelebbi Ausztráliából van, a többi európai, vagy latin-amerikai jórészt. A legolcsóbb amit láttam az egy ausztrál bor volt 35-rm-ért, bár borokat annyira nem figyeltem.

Röviditalok hasonló árban vannak mint otthon. Van egy csomó másfajta, de nincs Jager, amit hiányolok.

Cigi

Azok, ha jól láttam olyan 5 rm és 10 rm között mozognak. A nagy meleg miatt mindenki inkább mentolosat szív. A Salem az a cigi amit Mo-n nem lehet kapni, és esetleg különlegesség lehet a magyaroknak. Ízre nem tudom megmondani milyen, nem élek vele.

Tobacco

Van itt az indiaiak nagy kedvence, a tobacco. Ez dohány, amit betesznek az ínyük és a foguk közé, bent hagyják egy 5 percig, majd kiveszik. Rágni, lenyelni nem szabad, mert rohadtul marja az ember torkát. Kipróbáltam. Nem mondom hogy jó érzés, de nem is rossz. Ilyen fejfájása lesz tőle az embernek, de a kellemesebb fajtából, kicsit kábulást okoz. Mikor szobatársam először próbálta teljesen kiütötte magát. Vagy fél óráig csak feküdt a földön és bambult maga elé. Kb. egy hétig én is "aktív" használója voltam, de mivel könnyen szájrákot kapni tőle, ezért nem használom. Rettenetesen marja az ember torkát, ha csak egy kis szem is odakerül. Ha lenyeled egy kis darabját is, akkor meg hasfájást okoz. Amúgy ezt csak este, mikor a koleszben voltam és már sehova sem mentem használtam, mert szó szerint szar szagú lesz tőle az ember szája.

Ma amúgy vettem egy új fajtát kipróbálásra. Ezt lehet rágni is, meg lenyelni, de mondjuk akkor sem fogom lenyelni. Amúgy olyan 60 cent körül mozog az áruk.

Kávé

A kávé is elméletileg tudatmódosító, így szentelek neki 1-2 mondatot. Én nem élek vele, nem szeretem, csak mikor nagyon álmos vagyok iszok. Nem jobb, mint az otthoni, ugyanolyan borzalmas számomra. A kávéfogyasztó ismerőseim szerint pocsék az itteni.

Drog

Drogokról nem tudok mit írni. Szingapúrban és Indonéziában amik elég közel vannak halállal büntetik, lehet itt is. Volt is mostanában nem egyszer belőle nagy vita, hogy külföldi drogcsempészeket halálraítéltek, vagy életfogytiglant kaptak. Ahogy a mai hírekből következtettem a fű az olcsó. Kb. 100-150 forint grammja.

Ennyit tudok ezekről írni. Inni nem iszok itt, mert csak a sört meg a Jagert szeretem. Sör az drága, Jager meg nincs. Cigizni nem cigizek, tobaccot kipróbáltam, drogozni sem drogozok.

Reklámfilm

2006-11-22T07:56:00.000-08:00

Kb. egy hónapja, október 30-án hajnalok hajnalán, reggel 8-kor ültem angol órán, mikor is megrezgett a telefonom. Egy számomra ismeretlen maláj szám hívott. Mivel rettenetesen kíváncsi vagyok, ezért nem akartam kinyomni, inkább felvettem. Pechemre. Vagy nem. Máig nem tudom.

Egy srác volt:

Helo, Mr. Lánggal beszélek? Lenne egy óriási kérésem. Egy reklámfilmet forgatunk az iskola 25. évi fennállásának alkalmából, és szükségünk lenne önre, hogy szerepeljen a filmünkben.

Áh, mondom szó sem lehet róla, én nem szeretek szerepelni, szégyenlős egy srác vagyok. De aztán addig nyaggatott, hogy belegyeztem. Azért megkérdeztem mit kell csinálnom, mert ha van beszédem is, akkor tuti nem vállalom el. Max háttérben statisztaként. Persze nincs szövegem, még az sem biztos, hogy szerepelnem kell. Mondom ok, hát legyen, rajtam ne múljon a kis filmetek.

Én kivételesen odaértem a megbeszélt időpontra, de rájuk még várnom kellett egy csomót. Mint kiderült egy olyan filmet forgatnak, amivel a sulit reklámozzák majd külföldön. Aztán persze jött az, amire legsötétebb álmaimban gondoltam. Van szövegem. Méghozzá nem is rövid, vagy 2 perces egyhuzamban. Lényeg az volt, hogy egy csomó országból hívtak pár embert, akiknek el kellett mondaniuk a véleményüket Malajziáról és a suliról. Persze mindenkinek meg volt adva, hogy mi a véleménye:) Nekem a tanárokról kellett beszélnem, hogy milyen édesek, meg segítőkészek. Ez persze igaz, de azért elég hülyén jött ki. Én maradtam utoljára. Egy csodás hátteret sikerült nekem varázsolni. Egy nagy fehér táblát az egyik teremben, ráadásul még az ablakon beszűrődő fény sem volt az igazi, nem igazán előnyös megvilágításba helyezett. Előtte még kicsit begyakoroltam a beszédemet, aztán mehetett. Persze rögtön nem emlékeztem semmire sem, így újra kezdtük. Próbáltam emlékezni arra ami a papíron volt, de csak ilyen foszlányok ugrottak be, igencsak ugráltam a témák között, a neveket összekevertem, mindegy. A kb. 2 perces szövegemet fél óra alatt vettük fel. Hogy ebből mit vágnak össze azt nem tudom. Egyetlen hasznos anyag talán az elején lévő bemutatkozásom. Szerintem elfrenkiznek vele, hogy van Európából is diákjuk, aztán többet engem nem látni, amit igazándiból nem is nagyon bánok. A zárómondatom egy igazi hálivúdba illő klisés mondat volt: Áj láv Máléjsia. Ic a bjutiful kántri!

Be lesz mutatva Taiwanon is. Gábor! Majd nézd a tévét! Talán Új-Zélandon is, bár az nem igazán a legpotenciálisabb "ügyfelük", de azért Csanádnak is felhívnám rá a figyelmét.

Újságok, napilapok

2006-11-22T04:19:00.002-08:00

Mostanában rákaptam a napilapok vásárlására, hisz buzgó malájság tudatomnál fogva (a magyarság tudatot próbáltam malájosítani, lehet nem ez a megfelelő szó) szükségesnek érzem, hogy legyen fogalmam róla, hogy mi is folyik itt az országban, mert jobb korán értesülni a kialakulóban lévő bajokról, mint az utolsó pillanatban a nagykövetség körlevelében olvasni, mikor már késő.

Kicsit érdekesnek, sőt mi több! Dühítőnek tartom, hogy egy nemzetközi iskolában, ahol mindenkinek kötelezően beszélnie kell angolul, a koleszbe csak kínai nyelvű lapok járnak. Ez minden további nélkül diszkrimináció. Mivel a kínai nyelvet még nem sikerült kellőképpen elsajátítanom, azon kívül, hogy (fonetikusan írva) vó szí ván ní, nem sokat tudok. Ez amúgy azt jelenti, hogy szép vagy, vagy szép a szemed. Valamelyik. Ha tévednék, akkor majd Gábor kijavít.

Szóval magyar újság nincs a koleszben, de angol sem, így kénytelen vagyok azt magam beszerezni, ami dühítő. Na nem mintha olyan borzalmas összeg lenne, 1 rm (57ft), de el kell másznom érte a Giantbe, mert az általam kedvelt The Malay Mail nevezetű lap csak ott kapható.

Szóval ez a The Malay Mail (továbbiakban TMM) nevezetű lap küllemére olyan, mint otthon a Blikk. Azt még egyelőre nem tudom, hogy írásai mennyire hitelt érdemlőek, remélem sikerült egy normális főszerkesztőt, valamint újságírókat alkalmazni a lapnál, és nem egy olyan szennylapot olvasok nap, mint nap, mint a fentebb említett magyar csoda. Örökre emlékeimbe véstem egy cikket eme magyar lapok egy büszkeségéből, amely egy balatoni vállalkozó meggyilkolásáról szólt. A cikk elején így írja a cikkíró: A balatoni vállalkozót meglőtték, aki a helyszínen elvérzett. Aztán a cikk közepe fele: A balatoni vállalkozót szitává lőtték. A cikk végén: Egy fejlövéssel leterítették. Na már most. Ekkora balf*sz hogy lehet egy újságíró? Tudom, hogy kell a szenzáció, de ez azért már gáz. Na, de térjünk át új szerzeményemre, a TMM mai számára.

Bulvár hírből itt sincs hiány, a kérdés csak az, mi igaz belőlük. Mindenesetre én most naív leszek és mindent elhiszek. Szemezgessünk:

Nem is tudom, hogy a mai nap fő híre megnyugtat-e, vagy inkább idegesítenie kéne? A cikk szerint egy fiú anyjára késsel támadt, miután az nem akart neki adni 1 rm-et. Tehát a hülye ember nem magyar találmány, ez jó hír. Rossz hír, hogy ezek szerint itt is vannak és nem vagyok biztonságban, bár hülye ember hülyére csak nem támad.

Tovább olvasva egy eleinte nem túl érdekes cikkre leltem, de végigolvasva érdekes információ birtokába jutottam. Unalmas hír, hogy elfogtak pár drogdílert Cyberjayan, ami mondjuk nincs is innen olyan messze. Ez nem is igazán érdekelne, ám alant olvashatjuk, hogy a 4 kilogrammnyi fű értéke 7200RM. Kis fejszámolással tehát megállapíthatjuk, hogy Malájzia tényleg nagyon olcsó ország. Míg itt egy gramm fű kevesebb mint két ringgitbe kerül, forintban 102, addig Magyarországon szemtelenül drága, 2500ft grammonként. Na nem kell semmi rosszra gondolni, nem vagyok én díler, vagy hasonló, csak tájékozott.

Persze itt is van naponta csodagyerek az újságban. A mai szerencsés kiválaszott Mohamad Syafiq Rosli. Van ez a Biggie nevezetű futóverseny amit ez az újság szervez, aztán ez a Mohamad akkora egy király gyerek, hogy habár ő nem is egy sprinter, nem is egy hosszútáv futó, de el akar indulni a versenyen. Persze a családja és barátai támogatják, és most fél Malajzia neki szurkol. Igazándiból nem értem miért olyan nagy szám ez, a cikk sem ír róla semmit sem.

Gondolom csak reklám az újságnak. Ugorjunk.

Található pár érdektelenebb információ az autóeladások csökkenéséről, valamint, hogy az Egyesült Arab Emirátusokból januártól heti 6 gépet indítanak KL-be. Csodás.

Az olvasói levelek között egy anyuka szomorúan panaszolja, hogy egyszerűen nem tudja gyermekét rászoktatni a WC használatára, és ehhez kér segítséget.

Aztán találtam egy számomra hasznos cikket, legalábbis eleinte még hasznosnak tűnt. A cikk kezdete, amire felcsillant a szemem:

If you have always dreamt of directing your own film but never had the opportunity to pursue it, get ready for your big break.

Magyarán, ha mindig is arról álmodtál, hogy egy saját filmet rendezz, ám nem volt meg hozzá a lehetőséged, készülj fel a nagy áttörésre.

Kíváncsian olvastam tovább a cikket, aztán csalódottan olvastam a cikk végét: ...through the eyes of Malaysians... Tehát ez nem nekem van. Majd legközelebb.

A mai lap nem látott el túl sok érdekes információval. Ismét megkaptam hozzá a kb. 40 oldalas apróhirdetés füzetecskét, de azt ki is dobtam. Nem veszünk semmit.

Miről és hogyan fogok írni

2006-11-22T02:24:00.000-08:00

Ezt a postot talán az eleje fele kellett volna megírnom, de még nem érzem úgy, hogy nagyon elkéstem.

Szóval miről fogok írni? Kicsit unom már ezt a "tourist guide" szerű blogolást, leginkább olyan, mintha egy utazó könyvből másolnám ki a dolgokat, saját élményekkel vegyítve. Még pár alap dolgot átveszek, aztán tényleg abbahagyom. Fogok majd írni a buzikról is. Igen, a buzikról és nem a homosexuálisokról. Ezt azért mondom, mert minap anyum figyelmembe ajánlotta, hogy szerinte néhol sértőn és nagyképűen fogalmaztam. Ez van. Ez a véleményem, a stílusom. Egy bunkó gyerek vagyok, ezt már sokan sokszor elmondták. Leginkább kifogásolni szokta, hogy a kajákról hogy beszélek. "...úgy nézett ki, mintha belehánytak volna a tányéromba...". Szerinte tisztelnem kéne mások kultúráját, amit persze meg is teszek, de ezt európaiaknak írom, vagyis leginkább magyaroknak. A helyieknek nyilván nem azt mondom, hogy "fúj b*zd meg, hogy tudod ezt megenni?!". Én így látom, így írom le. Ha elmegyek Afrikába, ahol szöcskét, meg lárvákat esznek, akkor se azt fogom mondani, hogy fű, de érdekes és ínycsiklandozó ez a sáska farhát, hanem leírom, hogy ez bizony rohadt undorító.

Tehát emelett az országot bemutató postok mellett a következő napokban leírom majd még eddigi kirándulásaimat pl. Pulau Ketamra, vagy Batu Cavesbe, aztán már csak napi/heti aktualitásokkal foglalkozok. A blog nem egy napló. Senki se arra számítson, hogy majd leírom, hogy ma az Albarkatban ettem grilled chicken lamb chopot, aztán taliztam Usmannal, és elmentünk bowlingozni. Nyilván ilyenekről is lesz szó, ha vmi különleges esemény övezte az amúgy mindennapi, és ebből kifolyólag unalmas eseményeket.

Angol

2006-11-22T01:15:00.000-08:00

Most eleinte sokat írok, hisz három hónap lemaradásban vagyok, de ez csak az első pár napban lesz így, aztán már csak naponta egy, vagy talán még kevesebb bejegyzést írok majd.

Szóval beszéljünk akkor az angolról.
Mielőtt kijöttem kicsit bajban éreztem magam, hisz kb. 2 és fél éve, mióta letettem a középszintű angol nyelvvizsgát (ráadásul az is, csak ilyen csicska TELC-es volt), nem beszéltem angolul. Sőt! Angolul soha nem is beszéltem, főleg nem külföldön. Maximum angol nyelvű oldalak, vagy zenék voltak amikkel "gyakoroltam". Mondjuk az igaz, hogy a Harry Potter 5. és 6. részét már angolul olvastam el, mert nem tudtam várni, de ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben értettem is.
Még nyáron voltam vagy 5-6x 1-1 órát beszélgetni egy angol tanárral, de ez volt az össz felkészülés. Ezzel szemben, magam is meglepődtem az elején, hogy milyen jól meg tudom magam értetni már a reptéren. Aztán itt az első napokban is csak csodálkoztam magamon, hogy mennyire simán beszélek, de akkor még nem esett le, hogy csak azért megy olyan jól, mert teljesen alap dolgokról beszélünk. Ilyen helósziaszevasz, ki vagy, hogy vagy, honnan vagy... Ezeket meg ugye kismilliószor begyakoroltam már mind suliban, mind pedig nyelvvizsga felkészítőn. Csak amikor már jobban megismertem pár embert, és nem teljesen alap dolgokról beszéltünk, hanem áttértünk komolyabb témákra is, mint vallás, országának gazdasági helyzete (igen-igen, én ilyenről is tudok beszélni, mégha nehéz is elképzelni rólam), valamint épp akkor volt ez a """forradalom""" (tripla idézőjelben) Pesten, arról is beszéltem velük, és akkor már elég keményen látszódtak a hiányosságok. Legfőképp a szókincsemmel van a baj. Valahogy a nyelvtan az simán jön belőlem, azon nem is gondolkozok, hogy épp a 24 féle múlt idő közül melyiket is használjam, ám a legalapvetőbb szavakat viszont nem tudom, így sokszor megy át Activitybe a beszélgetés. Rajzolok, mutogatok, de megértik, és szép lassan én is megtanulom végre a szavakat.
Mostanra már egész folyékonyan megy a társalgás, nem úgy kezdek minden mondatot, hogy őőő... well... őőő... actually... őőő..., ha álmomból felriasztanak vmi hülyeség miatt, akkor is tök lazán el tudom őket küldeni a francba...
A suliban én vagyok a legnehezebb helyzetben, az tuti. Én vagyok az egyetlen magyar, sőt az egyetlen európai is, így nem adatott meg nekem az a lehetőség, hogyha esetleg nem tudok valamit, akkor egy nálamnál sokkal okosabb magyar ember kisegítsen. De végülis ez szerintem jó, rá vagyok kényszerítve, hogy csak angolul beszéljek, és tanuljam a nyelvet és sokkal gyorsabban is fejlődök, mint pl. az indonéz haverjaim, akik az órákon kívül 80%-ban az anyanyelvükön beszélnek.
A fő probléma, hogy tudhatom én az összes nyelvtani szabályt, vagy az összes szót, de a suliba jelen pillanatban, ha jól tudom 57 országból járnak diákok. Ez LEGALÁBB 57 különböző akcentust jelent. A legnehezebb dolgom a kínaiakkal van. Néha azon kapom magam, hogy beszélgetés közben azon morfondírozok, hogy ez vajon most angolul, vagy kínaiul beszél hozzám? Velük inkább az MSN-t preferálom. Aztán vannak a profin beszélő kínaiak, akik már, mint az anyanyelvükben is, hadarnak. És ha ez a profival való beszélgetés ne adj isten telefonon zajlik, akkor esélytelen a helyzet. Általában mondom neki, hogy írja le esemesben, mert nem értem. Az egyik legkellemetlenebb dolog (volt), hogy a Film Studies tanárom kínai volt, így az órából szinte semmit nem értettem. Néha elég ciki volt, amikor kérdezett valamit, én meg csak mondtam, hogy yes, yes, yes... De valójában elképzelésem sincs mit kérdezett.
Számomra legjobban Junaid (ő egy maldív szigeteki srác, képem nincs róla) és Mayur angolját értem. Velük a legkönnyebb beszélgetni. Yoni kenyából pedig igazi néger módjára beszél. Dörmög, szlengesen beszél, de ő csomót segít nekem, mindig kijavít, ha vmit rosszul mondok, és a leghomályosabb célzásaimat is megérti.
Év elején kellett írnom egy angol felmérőt. Ez alapján döntötték el, hogy kezdhetem-e a rendes tanulást, vagy 1 szemeszterig csak angolt tanulok. Hál isten ez sikerült, így elkezdhettem a szemesztert, csak mellette azért még kell járnom angolra is. Külön büszkeséggel töltött el, mikor az első házi doga után odajött az angol tanár, és egyszerűen nem értette, hogy én mit keresek ebben az angol csoportban, és majd elintézi, hogy feljebb léphessek. Ebből nem kértem, hisz ez még év elején volt, alig volt ismerősöm, azok pedig mind az én csoportomban voltak.
Nem rég osztották ki a félévi (félszemeszteri) angolteszt eredményeit, amin egész jól szerepeltem. A 28 fős csoportból enyém lett a legjobb. Ugyan nem lett majdnem hibátlan, mint én azt először gondoltam, de legalább nem buktam meg.
Érdekes dolog úgy angolt tanulni, hogy nem magyar tanár tanítja. Míg Magyarországon tanultam, teszem azt, szavakat, addig mindig is tudtam, hogy melyik szó mit jelent magyarul. Ám itt, rengeteg olyan szó, bár inkább kifejezés van, amit ha hirtelen le kéne fordítanom magyarra, hát bizony gondolkozóba esnék. Ilyen volt pl. első napokban az orientation day. Nem tudtam mit jelent magyarul, csak körül tudtam volna írni, hogy hát olyan izé, amikor így bemutatják a dolgokat, bevezetnek az egyetemi életbe, ilyenek. Azóta persze megnéztem mit jelent, de már elfelejtettem. Vannak a kifejezések, pl. Let's go, before shit hits the fan, amit angolul tudom mikor mondunk, de magyar szinonímáját hirtelen nem is tudom. Tükörfordítva kb annyit tesz, hogy gyerünk, mielőtt szar kerül (nagyon tükörfordítva megüti) a ventilátorba. Magyarul talán úgy lehetne fordítani értelmesen (VIGYÁZAT! Csúnya beszéd jön!), hogy húzzunk innen a faszomba, amíg lehet. Eme gyönyörű kifejezést Mayur barátomnak köszönhetem.
Kicsit szomorúan konstantáltam (bár ezidáig is tudtam), hogy angolban nem lehet olyan szépen káromkodni, mint a magyarban. Ez nagyon hiányzik. Van a fuck, a bitch, a shit, az asshole, meg még pár szó, valamint ezek kombója, de ez rettenetesen unalmas.

Az érdekes, hogy minél többet beszéltem, annál rosszabul ment az elején. Így vagyok a sízéssel is. Első nap még (számomra) profin siklok, a hét végére viszont már a teljesen kezdők is ott hagynak.
Volt egy idő, amikor valahogy egyáltalán nem fogott az agyam az angolra. Az volt a holt pont. Egyszerűen nem jutottak eszembe a szavak, már bármit megadtam volna, ha csak egy pár percig is, de valakivel magyarul beszélhetnék. Anyumékkal általában csak MSN-ezünk, de nekem beszédre lett volna szükségem.
Ettől a folytonos angolul beszéléstől viszont kicsit elváltozott a hangom. Otthoniakkal max heti 5 percet beszélek telefonon, de még mindig ott van a hét másik 167 órája és 55 perce, ami viszont angolul zajlik. Nagy bánatomra viszont nem ilyen macsós akcentusom lett, hanem mint aki mindjárt sír. Mikor felhívtak otthonról, mindig kérdezték, hogy mi a baj, mért ilyen a hangod. Mondom semmi bajom basszus, csak ez a rohadt angol!

Summa summarum, haladok az angollal. Van pár magyar kifejezés, amit néha jó lenne megkérdezni vmi okos magyartól (tesómat, aki okos magyar, sajna nem mindig érem el, aztán mire dumálunk, általában már el is felejtettem mit nem tudtam). Nekem ami egyelőre kell, azt tudom; a hétköznapi életben való kommunikálást, a szakomon használt szakkifejezéseket, valamint pár hivatalos ügy (lakás vásárlás, banki ügyintézés) néhány szakszavát is elsajátítottam már. Mire a sulit befejezem, remélhetőleg tökélyre, vagy legalább is tökély közeli állapotra fejlesztem tudásom.

Cameron Highland

2006-11-21T21:41:00.002-08:00

Na, végre átvettem a jelentősebb dolgokat, most már sztorizgatok is.

Mint azt az előző postokban írtam, voltunk a hétvégén Cameron Highlanden. Ez északra található. Leginkább teaültetvényeiről, 18 lyukú golfpályájáról és eperfarmjairól híres.

Az odaúton semmi különös nem volt. Max annyi, hogy a busz agyonrázott és már a legelején pisilnem kellett, de még 4 óra volt előttünk. Szerencsére a szerpentines rész előtt megálltunk, pont akkor amikor már azon gondolkoztam hogyan is lehet egy flakonba észrevétlenül pisilni egy buszon.

A szerpentines részről a közlekedéses részben írtam, így arra nem térek ki. Remélem hű olvasója vagy blogomnak és tudod miről beszélek.

Először elfoglaltuk a szállást. 19-en voltunk és egy 6 személyes apartmant vettünk ki 270rm-ért, ami egész jó ár érte. Teljesen jól fel volt szerelve.

Utána indultunk első túránkra, ami az eperfarmra vezetett. Mivel nekünk régen volt otthon egy csomó eprünk, így nagyon nem hatott meg a dolog, ellenben a mellette lévő eper boltban jól elidőztem. Volt ott minden, eperfagyi, epershake, eperlé, epres nyalóka, eper mindenség.

Utána mentünk megnézni a teaültetvényeket. Ez szép volt, sajna a földön dolgozó emberekről nem tudtam képeket csinálni, mert nem volt idő. Már akkor kezdték a "Hey Lev! Take a picture about us!" (Héj Lev! Csinálj egy képet rólunk!) mondókájukat aminek később még jelentősége lesz. Nem nagyon hagyták kibontakozni művészi vénámat, aminek amúgy is híján vagyok.

Utána elmentünk egy teafű feldolgozóüzembe, semmi különös, viszont megragadtam az alkalmat és leléptem a csoporttól, hogy egyedül fotózgathassak. Volt ott még egy étterem elég kemény kilátással. Utána mentünk rózsakertbe, de igazándiból tök fonnyadtak voltak a rózsák, meg nem is votak érdekesek. Utána méhész farmra mentünk, ahol szakadt az eső, de bevállaltam és végigrohantam az egészen. Aztán egy kis vásárlás a piacon, majd következett a lepkepark, vmint ilyen rovarpark, vagy mi. Érdekessége volt, hogy bármilyen undorító állatot meg lehetett fogni, rápakolták az emberekre. Én az óriásszarvasbogarat, a teknőst, a botsáskát, óriás sáskát, meg a még nem túl sokkoló lepkéket vállaltam be. A skorpiót, meg az óriás százlábút ráhagytam az erősebb idegzetű barátaimra. Igazándiból azokat a rovarokat sem akartam megfogni, de miután lebuziztak, hogy nem merek hozzányúlni, kénytelen voltam legyűrni undoromat és mint akinek ez a legunalmasabb dolog a világon, fogdosni őket.

Utána kidobott minket a busz egy bazársornál, akkor már olyan este 7 volt, már mindenki fáradt volt, vmint kicsit le is hült a levegő olyan 20-25 fokra, de nekem még pont kellemes volt rövidgatyában meg pólóban, viszont az indonéz barátaimnak már minden bajuk volt sapkában, nagykabátban is. Utána még kajáltunk, én kihagytam a hely specialitásait, vhogy rossz volt még ránézni is. Ettem inkább csirke mellett gombamártásban. Utána elindultunk haza, ami kb 7 kilométerre volt. Egy darabig mentünk, de aztán már azt sem tudtuk merre tovább, így neki álltak stoppolni. Hiába mondtam nekik, hogy egy 19 fős társaságnak senki sem fog megállni az éjszaka közepén a hegyekben, de ők kitartóan próbálkoztak. Végül egy iskolabusz megállt, ami indiai munkásokat szállított. Az elvitt egy darabig, onnan már csak fél óra volt a szállás. Már kezdett baromi hideg lenni, már kicsit én is fáztam, de ezt persze nem mutattam ki, nehogy azt higyjék, hogy nem vagyok elég kemény. Nagyon fáradt voltam már, ezért vettem két sört az estére, hogy majd azt megiszom és könnyebben alszok. Itt ugyanis lehetek akármilyen fáradt, álmos, legalább 1 óra kell, hogy el tudjak aludni. Visszaérve a szállásra gondoltam el kezdem inni a sörömet, hogy mire eljutok a fürdőbe és elkészülök, kellemesen álmos legyek. Na, ebből az lett, hogy megittam a doboz sör felét, és úgy ahogy voltam ülve, elaludtam. 2 óra múlva felriadtam, még mindig nem végeztek, gondoltam kipróbálom a másik sörömet (ugyanis az előzőt vki megitta, miután úgy vélte nekem már nem kell). Ez egy kínai sör, Tiger. Nem olyan rossz, de sokra nem emlékszem, mert ennek még a feléig sem jutottam és ismét elaludtam ülve. 2 óra múlva megint felriadtam, megfürödtem, szereztem egy takarót és lefeküdtem a kanapéra aludni (persze a lányok kapták az ágyakat). Robby hódolt szenvedélyének, az éneklésnek, így nagyon nem tudtam álomba szenderülni. Utána jött Mayur, hogy nincs takarója. Én mondjuk takaróban is majd megfagytam, de ezt nem mutattam ki. Mondom én kemény magyar srác vagyok, nálunk van tél is, nem fázok, vigyed. Egész éjszaka remegtem rövidgatyában, mert mást nem is vittem.

Másnap felkeltem 6kor, hogy elmenjek egyedül fényképezni. Még tök sötét volt, a hőmérséklet már-már szibériát megszégyenítő volt, én meg rövidgatyában és papucsban indultam fényképezni a dzsungel fele. Aztán egyszer csak vmi furcsa hangokat hallottam. Teljesen beparáztam, hogy milyen állat lehet ez, meg sem mertem moccani amíg kicsit ki nem sütött a nap. Utána kimásztam egy kiszögelésre, ami el volt kerítve. Tök szép volt a táj, de még sötét volt, nem baj mondom, majd használok állványt, hogy ne mozduljanak be a képet. Venném elő az állványt, venném elő... erre azt meg a szálláson hagytam. Remek. Csináltam pár képet (amit fent is láthatsz), majd visszaindultam az állványért, bár addigra már teljesen kivilágosodott és nem is kellett volna. Még mindig aludtak, így lementem a városba reggelizni. Kb. másfél óra múlva értem vissza, még mindig csak készülődtek, így kimentem napozni, akkor már nem volt olyan hideg.

A vasárnapi nap dzsungeltúrával telt. Én szerettem volna megmászni a 2090 méteres csúcsot, de erre már nem volt időnk, meg mint később kiderült, még a kissebbet is alig bírtuk.

Aztán kezdődött megint amiről már írtam: "Hey Lev! Take a picture!". Ok, mondom csinálok rólatok egy képet, had örüljetek, bár volt nekik is gépük, nem tom mért kellett mindig engem zaklatni. És ez ment órákig, kb 3-4 percenként: "Hey Lev! Take a picture about us!" Már tököm kivolt, aztán egyszer miután csináltam róluk, 3-at léptem és ismét jött a kérés, akkor kifakadtam, és véletlenül teljes erőből rájuk ordítottam: "AGAIN???!!!". Szentem még a dzsungel másik végében is lehetett hallani. Akkor mindenki így ledöbbent, aztán motyogtak vmit indonézul, hogy hablatyhablatyhablaty camera hablatynablatyhablaty. Gondolom vmi olyasmit, hogy mi a fasznak van fényképezőm, ha nem fényképezek. Hát nem azért, hogy 300 képet csináljak róluk.

Utána végülis megbékéltek, én is csináltam még pár képet róluk magamtól, hogy oldjam a feszültséget.

A túra elég kemény volt. Tiszta mocsár. Egyszer a cipőim is benne maradtak, én meg zokniban lépkedtem tovább. Aztán már mindegy volt, nyakig sarasak lettünk.

Épp, hogy elértük a buszt hazafele, még kajálni se volt időm. Visszafele átaludtam az utat. Legalábbis az autópályás részét, mert a szerpentinen lefele ismét halálfélelemben volt részem. Nem bírt a lóerőkkel a sofőr.

A képeket megnézheted a fényképes oldalamon: www.malajzia.kepeim.hu. Cameron Highland, valamint Dzsungeltúra név alatt.

Közlekedés, tömegközlekedés

2006-11-21T21:21:00.000-08:00

Eleinte, mikor megjöttem még féltem, hogy a taxisok lehúznak, ha meglátják, hogy bule (itt így hívják a fehér embert) vagyok, így inkább csak tömegközlekedést használtam. Egész jól kiépített, bár érdekes, hogy a központba, a Petronas Twin Towersekhez szerintem kicsit macerás eljutni, többször is át kell szállni.

A helyi járatú buszok egységesen 1 rm-ért visznek el mindenhova. 57ft-ért nem is rossz. Itt a városban vonat van, meg monorail. Monorail az olyan mint a metró, csak a város felett megy. Mindkettő hihetetlenül tiszta. Naponta sokkal többen használják, mint a pesti metrókat, mégse láttam még sohasem koszosan.

Szóval eleinte buszoztam, vonatoztam, monoraileztem, de aztán rémesen magas intelligenciámnak köszönhetően feltűnt, hogyha megyünk vagy 2-3-an, akkor a taxi olcsóbb, és ha nincs dugó gyorsabb is, így mostanában már csak taxizok. Nevetségesen olcsó, pedig ez a főváros, és itt még elméletileg drágább is. Pl. egy Pest központjából (pl. Lánchídtól) Gödöllőre olyan 1500ft, és még az autópálya használatot is fizette a sofőr. Ezzel szemben, engem nyáron egy kisvárosban (Gyöngyösön) 7 km-es távolságra 3500ért vitt el egy taxis. Rohadt...

Mondjuk azt nem mondom, hogy tudnak vezetni. Egyszerűen a kocsit azt egyáltalán nem érzik. Állunk egy helyben, mert szerinte ő nem fér el az előtte lévő két kocsi között. Odanézek, azt kb. három csuklósbusz elfért volna...

A taxisofőrökkel kellemesen el lehet beszélgetni bármilyen témáról, be nem áll a szájuk. Ez már néha zavaró, mert mondjuk egy egész napos városnézés után rohadtul nincs kedvem dumálni, inkább csak lazítani.

Igazándiból nem jellemző rájuk, hogy lehúzzanak. Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy irreális összeget mondott a taxis, 250 rm-et, de miután megnyugtattuk, hogy nem hülye turisták vagyunk elvitt 25 rm-ért.

Két féle taxi van. Mindkettő Proton márkájú, az vmi ázsiai autómárka, nem tudom pontosan melyik országé, talán épp Malajziáé. Van ebből a csóróbb fapados, valamint az "exkluzív" bőrüléses, automata váltós változat, de az kétszer annyiba kerül.

2 rm az alapbér, ebből olyan 1 rm-et lekocsikázhatunk, majd ha jól számoltam, akkor 100 méterenként 6 ft, vagy vmi hasonló összeg.

A távolsági buszok sofőrjei állatok. Mint már korábban említettem, a hétvégén voltunk Cameron Highlanden, ami ilyen hegyes vidéken van, a 4 órás útból 2 szerpentinen megy. Annyi hely van, hogy a busz alig fér el, de ezek nyomják neki mint az őrült. Én speciel kis kocsival nem mennék annyival, de persze én nem is vagyok tökös srác.

Kolesz

2006-11-21T20:50:00.000-08:00

A sulim ugye 4 épületből áll: Block A, B, C, D. A kolesz a D-ben van sajnos. Sajnos, mert a négy épület egy domboldalon van, és a D van a legtetején, így akárhányszor elmegyek valahova, visszafele mindig meg kell másznom.

Ahogy a magyarországi koleszokat néztem, azok sokkal rosszabb állapotban vannak mint az enyém. Ha bemegyünk az ajtón, akkor ott van pár fotel, mikró, ingyen kávé, tea, valamint tv, meg a recepció. Egy kicsit hátrébb van a konyha, vagy büfé, vagy mi. Cafeteria angolul, vagy vmi ilyesmi.

A kolesz 5 szintes. Első két szinten a fiúk, a felső hármon a lányok laknak. Hehehe, nekik többet kell lépcsőzni. Minden szintre a diákigazolványunkkal lehet csak bemenni. Odatartjuk egy érzékelőhöz, és ha van jogosultságunk, akkor bemehetünk. Az egész suli területén ilyenek vannak. Nem mehetek be ám bármelyik terembe. Én a második emeleten lakok. Nem egy luxus lakosztály, de megteszi. 2 ágy, 2 asztal, 2 szekrény, meg egy cipős szekrény van. Van bent légkondi, ami csak délután 2-től hajnali 4ig működik. Meg van egy ventilátor, ami egész nap megy, máskülönben megpusztulnánk.

Hát nem állunk a helyzet magaslatán

A szobánk mindenféle állattal fel van szerelve. Nagy favorit itt a hangya, az mindenhol van, így itt is. Vígan szaladgálnak mindenfele. Ennek nagyon nem örülök, mert a sok kis nyüzsgő dolgoktól hányingerem lesz. Ezek pici hangyák, de néha betéved ide ilyen óriás dzsungelből szalajtott egyed is, amik akár másfél centisek is lehetnek. Szeretem az állatokat, még a legyet is inkább kihessegetem, mintsem, hogy leüssem, de sajnos ezekkel a hangyákkal nem tudok egy fedél alatt élni. Aztán néha betéved ide egy-egy gekkó, csótány is tiszteletét tette már nálunk, vmint egy hatalmas bogár, ami nem tudjuk mi lehetett, de a kenyai haverunkat hívtuk, hogy vigye ki, mert mi ugyan meg nem fogjuk.

A fürdő egész tűrhető. Van 4 zuhanyzókabin, 3 wc, amiből 1 európai, 2 ilyen ázsiai specialitás, a földön lévő lyuk, vagy mi.

A fürdés viszont nem megy olyan könnyen. Nem úgy van ám, hogy amikor akarok, akkor elmegyek tusolni. Vagyis lehet annak, aki bírja a szélsőséges vízhőmérsékletet. Körülbelül 0-10 óráig a víz jéghideg, 10-13-ig a víz kellemesen langyos, 13-16 óráig nincs hideg víz, így ilyenkor lehetetlenség fürdeni. 16-19 óráig kellemes, 19-24 óráig jéghideg.

Az, hogy nincs hideg víz, számomra vmi felfoghatatlan, de nekem még európai létemre szerencsém van. Nagyobb gondban vannak az ázsiaiak, akik a wc használata után nem papírt használnak, hanem van a wc-k mellett ilyen kis slag és azzal mossák tisztára amit kell. Na már most, oké, hogy 13-16 óra között nem végeznék nagy dolgokat, de van amikor a szükség nagy úr, és akkor nem ritkán hallani összeszorított fogak közül kisurranó szitkozódásokat a wc-k ajtajai mögül.

Emelett minden szinten van még egy tv-s szoba, valamint egy konyha. A konyhában a hűtő nagyon fain, szerintem a Siemens gyorshűtése kutyafüle ehhez képest. Beteszek vmit hűteni, és fél óra múlva egy bazi nagy jégdarabot veszek ki.

A szabályokról annyit, hogy élfélkor az ajtó nem nyílik ki a kártyánkat használva, így a biztonsági őrrel kell megbeszélnünk késedelmünk okát, bár már az első nap megtaláltuk hol lehet bemászni, így ez nem akadály. A fiúk a lányok, a lányok a fiúk szintjére nem mehetnek, de ez is megoldható. Háromra mindenkinek a szobájában kell lennie, bár ezt nem nagyon tartjuk be, és a biztonságiakat sem nagyon érdekli.

Csajok

2006-11-21T08:57:00.000-08:00

Fúú, mielőtt kijöttem de elterveztem, hogy milyen jó kis egzotikus csajaim lesznek, azt puff! Katasztrófa ez az ország a nők terén. Egyszerűen elképzelésem sincs, hogy azok a csajok, akiket a filmekben látni hol bujkálnak.

Itt ugyanis nincsenek csajok. Vannak férfiak, meg vannak a férfiakhoz kísértetiesen hasonlító egyedek, akik magukat nőknek nevezik. Na jó, az 5000 fős sulimban van 5-6 jó csaj. Vagyis én eddig csak 2-3-at láttam, de bízok benne, hogy nem láttam még az összeset.

A csajok itt nagyon igénytelenek. Elsőre igencsak érdekesnek tűnhet, hogy csak egy szemöldökük van (gy.k.: nem szedik a szemöldöküket és teljesen összenő némelyiknek).

Ha valaki jó csajt akar magának, akkor csak a kínai. Azok még vmivel igényesebbek, bár azok meg az extrém kategóriát képviselik. Néha már én pirulok bele, mikor meglátom hogy vannak felöltözve. Némelyik, mint ha épp most lépett volna ki egy mangapornóból. A baj a kínai csajokkal, hogy kínai csak kínaival barátkozik. Nagyon szóba sem állnak "idegenekkel". Mondjuk ezek a vérbeli kínaiak, mert van a Malájföldön született kínai, ők már aranyosak, velük lehet barátkozni, de most így hirtelen átgondolva, ha jól számolom összesen egy igazi kínai haverom van, az is fiú.

Ha vki itt csajozásra adja a fejét, annak még arra is fel kell készülnie, hogy az emberek fele muszlim. A muszlim csajok aztán meg nem arról híresek, hogy egy bulin matt részegre isszák magukat, majd az első szembejövő fiúval elmennek egy sötét szobára, hogy az anatómia házihoz anyagot gyűjtsenek. Bár, igazándiból van egy-két muszlim csaj haverom, akiket annyira nem érdekel ez az anti-alkoholizmus, de arról még nem hallottam, hogy bármelyik is egy nagy sexgép lenne.

Fú, a legviccesebb! Itt ilyen óriás koreltolódás van. Akire én mondjuk azt mondom, hogy milyen cuki kis 18 éves, az tuti, hogy olyan 26 körül van. Volt is már ebből egyszer egy kicsit kellemetlen helyzetem, mikor önbizalomtól túlcsordulva odamentem egy egész pofás kis kínaihoz, hogy eszméletlen angol dumámmal levegyem lábáról, elvégre nem sok magyar embert látott még szerintem. Gondoltam olyan 17-18 lehet, pont jó lesz itt az elején:) Két perc nem telt bele, megsemmisülve battyogtam vissza a koleszszobámba. A csaj 27 éves volt, gyereke és férje is van. Ja, és nem mellesleg a koleszom igazgatója, vagy micsodája. Akik meg tényleg 18 év körüliek, azok meg kb 13-14-nek néznek ki, de nekem meg a pedofilizmus nem kenyerem.

Kaja, pia

2006-11-21T07:56:00.000-08:00

Egy szóval: RETTENET!
Eddig sem voltam egy túl vastag gyerek, de a kajáknak köszönhetően leadtam még vagy 2-3 kilót. Egyszerűen nincs olyan amit megennék. Itt igazándiból két féle konyha van. Van az indiai, azt most fedeztem fel nem rég, nem is olyan rossz, és tök olcsó, meg van a kínai, táj, meg ezek a féle kaják, ezeket viszont utálom. Akármit rendelek az tuti, hogy vmi rizst kapok, vmi hússal, meg három kiló vegyessalátával. Ebből úgy nagyjából kiszemezgetem a húst, rendelek mégegyet, abból is kiszemezgetem, és így nagyjából jól lakok.
A másik kellemetlen téma, hogy ezek mindent csípősen esznek. Még a Mekiben a hambiba is chili szószt tesznek ketchup helyett, ha nem szólok.
Kínai étteremben nem szeretek enni. Eleve az, hogy nem látok semmi különbséget a Taiwan Mai Hao Wai, meg a Huan Pan Yee között (ezek csak hasraütés nevek). Szóval nem is tudom mire számíthatok. Néha amikor kikapom, hát... Volt már olyan ami teljesen úgy nézett ki, mintha vki belehányt volna a tányéromba. Nem akarok undorító lenni, de tényleg úgy nézett ki. Mondjuk érdekes módon az még egész ehető volt.
Ha már nagyon nem bírom a kajákat, akkor elmegyek a Pizza Hutba, vagy Mekibe enni, vmi nyugatit, esetleg van itt Secret Recipe, vagy vmi ilyesmi kajálda, ahol tényleg igazi nyugati kaját adnak, viszont szemtelenül drága. Míg az indiai kajáldában fullra eszem magam, finom eper shaket szürcsölve 6 ringgitből, addig itt 25rm-ből csak félig lakok jól.
A sok rizses ultraegészséges kaják már a könyökömön jönnek ki. Mostanra már fél karomat odaadnám egy rendes szál kolbászért, vagy egy oldal szalonnáért.

Nagyon különleges dolgokat nem tudok a piákról mondani, nagyjából ugyanaz, mint bárhol máshol. Általában 100%-os frissen facsart gyümölcslevelet iszok, az olcsó és finom. Ami először kicsit meglepett, hogyha itt ájsz tít kérek, akkor jeges teát kapok tejjel. Nem tudom, hogy ez a tej honnan jött, de a lényeg, hogy ájsz lemon tít kell kérnem, hogy azt kapjak amire gondolok. A másik amit nem tudtam, hogy malájul a kávé az a koffi, vagy vmi ilyesmi. Így mikor ájsz lemon koffit kértem én azt hittem, hogy limonádé, vmi koffival, ami biztos vmi kis gyümölcs. Aztán kaptam fekete kávét jéggel, meg citromdarabkákkal, de kemény gyerek lévén megittam.
Az alkohol téma kicsit neccesebb. Persze még az elején megnyugtatom anyukámat, hogy soha nem innék ilyen szentségtelen italt, csak fél füllel hallottam, hogy rohadt drága, bár most már találtak egy egész "olcsó" helyet ahol lehet kapni, de én akkor sem veszem. A forint hál isten erősödik, így mindennek megy le az ára, szal szórakozóhelyeken már 550-600 forintért lehet kapni 0,33-as dobozos sört, míg bevásárlóközpontban már majd a feléért. De még mindig sokkal drágább, mint Mo-n. A röviditalok tűrhető árban vannak. Igazándiból Malájziának nincs nagy borkultúrája, így nincs is maláj bor, legalábbis én még nem láttam.

Suli (University College Sedaya International)

2006-11-21T05:31:00.000-08:00

Igazándiból alig várom már, hogy vmi érdekesről is írjak, de kötelességemnek érzem először a történet hátterét bemutatni. Környék, kaják, emberek, és a sulim...
Sajnos az elhelyezkedése nem a legjobb, Cheras inkább a szegényebb negyedbe tartozik, elég sok "tucatház" van itt, meg koszos és néhol büdös.
A sulim az egyik legújabb Malajziában. Mindössze 25 éves és folyamatosan fejlesztik. Épp most fejeznek be egy teljesen új épületet, kb akkora mint aaa... nem is tudom mi. Gyöngyösieknek talán a Berzét tudnám viszonyítási alapként mondani. Valamint most épül még egy ugyanekkora épület a laboroknak. Jelenleg tehát 4 épületből áll, egyenként 5-6 emeletesek. Első épületben vannak a kajáldák, pár labor, az irodák, az igazgató irodája, ami egy fél emeletet elfoglal, vmint a tesi/konditerem. Az igazgató irodájára külön ki kell térnem. Mivel ugye "család barátja" párszor voltam már nála beszélgetni. Hát mikor beléptem enyhén leesett az állam. Az ajtóval szemben rögtön egy óriás HD TV, legújabb házimozi rendszer, minden nyalánkság. Mellé konyha, tárgyaló, meg még egy szoba, ahol még nem voltam.
A block B az amit épp most fejeznek be. Ott van a könyvtár egyelőre, meg a számítógép terem pár száz géppel.
A block C az én épületem. Ott van a szakom irodája, vmint a termeim. Előadó, "mozi", ésatöbbi. Vmint még pár sima terem. Ott szokott még lenni a szemeszter végi final exam is.
A block D a kolesz, vmint egy kisebb kajálda.

A suli maga nagyon jó, szeretem amit tanulok. Az itteni tömegkommunikáció szakon sokkal jobb dolgokat tanítanak, mint Mo-n ugyanezen a szakon. Eddig rövid szemeszterem volt, ezért csak 2 órám volt, mert egy szemeszteri anyagot fél szemeszter alatt vettünk át. Angolt tanultam, meg Film Studiesom volt, ami abból állt, hogy bementem a moziba, megnéztünk egy csomó filmet, amit utána elemeztünk. Második szemeszterben kicsit uncsi dolgokat fogok tanulni, de sajnos ezek kötelező tárgyak. Angol felsőfok, vagy vmi ilyesmi, nyilvános beszéd (ezzel problémáim lesznek, még magyarul se nagyon tudok beszélni), vizuális kommunikáció, ami az egyetlen ami érdekel is jelenleg, bevezetés a tömegkommunikációba, valamint study skills, ami nem tudom mit takar.
A jövőben aztán lesznek óráim, amiket már alig várok. Fotózás, fotóriport, video production, rendezés, vágás, vizuális effektek és még ilyen nyalánkságok.
Ezzel szemben a Műegyetemen ugyanezen a szakon ilyen órám lett volna, hogy a gömb. Na, gondolom tuti vmi agyon belemagyarázás lehet, amit utálok. Kb mint amikor irodalom órán egy 2 soros versbe belemagyarázzák, hogy a költő ezt a háborúról írta, közben még ír arról, hogy mennyire szereti feleségét, mekkora magyarság tudattal rendelkezik, vmint ez egy látomásos vers, amiben megjövendöli a közeli apokalipszist, és emelett persze saját halálát, és a jelenlegi gazdasági helyzetre is kitér. Aham, mindezt 2 sorban. Utáltam a verselemzéseket... (Bocsánat Makóiné tanárnő, de ez az igazság. Azért a tanárnőt nagyon szerettem:))

A rövid szemeszter azt jelenti, hogy szeptembertől október végéig van tanítás, aztán jön a nyári szünet. Ebből adódóan nekem nyáron is lesz suli, és nem mehetek majd haza, ami miatt enyhén ki vagyok akadva. Szóval, ha most visszajövök januárban, akkor novemberig haza sem mehetek. Egyelőre még nem tudom hogyan fogom átvészelni, mert ezt a 3 hónapot is alig bírom ki. Majd meglátjuk.

A sulitól távolabb

2006-11-21T04:36:00.000-08:00

A sulim Cherasban van. Ahogy én vettem észre itt nem számozva, hanem nevezve vannak a kerületek, mint pl. Cheras.
Ha taxival megyek és nincs nagy forgalom, akkor olyan 20-25 perc beérni a központba, taxi-vonat-monorail kombóval olyan 30-40 perc.
A központba nem sűrűn járok, mert messze van, nincs olyan amit közelebb ne kapnék meg és túl sokan vannak (nem öregszem, hogy már zavarjon a tömeg, majd később kifejtem mért nem szeretem).
KL a lányok paradicsoma, nekem meg a rémálmom ha csajokkal megyek. Ez a város nem más, mint egy óriás bevásárlóközpont. Minden sarkon van egy akkora kb. mint a West End. Kisvárosi gyerekként eleinte még élveztem, hogy fú mennyi minden van itt, de amikor már nem tudok úgy elmenni sehova, hogy ne kelljen vmelyik pláza 69. emeletére felmászni miatta, dühítő.
A legjelentősebb plázák a Suria KLCC, a Times Square, Low Yat, Sunghai Wan (ezt nem tom hogy kell leírni). A Suria KLCC az a Petronas Twin Towersben található. Ezt csak azért szeretem, mert van egy jó kis francia étterem a legalsó szinten A Times Square is ilyen igényesebb pláza. Külön érdekessége, hogy olyan óriási, hogy még egy vidámpark is elfért benne hullámvasúttal. Külön élmény, mikor eszek a mekiben, és elrobog felettem a vonat. Valamint itt van a világ legnagyobb vásznú 3D-s mozija. Kipróbáltuk, remek volt.
Low Yat, vagy Yard, nem is tudom egy óriás elektronikai pláza. Ugye a legfontosabból, a mobil boltból itt van több száz, így aki nagyon ráér megkeresheti a legolcsóbb árat. Emellett ugye van még, kb. 50 számítógép, meg minden ilyen elektronikai cuccokkal foglalkozó bolt.
Sunghai Wan: Tömény borzalom. Nem is tudom hogy keveredhettem ide többször is. Az egy dolog, hogy utálok vásárolni, az egy másik, hogy ruhát a legjobban, na de hogy több száz, talán ezer ruha butikocska egy plázába összesűrítve, átláthatatlanul, az már nekem is sok. Annyira kusza az egész, hogy egyszer Yudhával (szobatársam) úgy eltévedtünk, hogy fél óráig nem találtuk a kijáratot amit kerestünk. Broáf... azóta se voltam ott, és nem is szándékozok menni.
Ennyit a plázákról, nézzünk meg mást is. Pl rögtön az elején China Town-t. Ez egy nagyon lepukkant, és koszos negyede KL-nek, de szerintem jól áll neki. A főutcája egy óriási bazársor. Ott aztán lehet mindenféle hamisítványt kapni, amit csak el lehet képzelni. Viszont nem szabad összekeverni az itteni kínai hamisítványokat, a Magyarországra behozott hamisítványokkal. Egyszerűen felfogni nem tudom, hogy Mo-ra mért a szart hozzák be. Itt olyanok a hamisítványok, hogy simán bevettem, hogy eredeti. Egyszerűen 100%-ban ugyanaz. Kívülről mindenesetre. A Levi's pólónak még az árcéduláját is hamisítják, ugyanolyan papírra nyomtatnak, ugyanúgy néz ki. A cipőkhöz jár eredeti (-nek kinéző) doboz, az órákról, ha szétszeded sem állapítod meg, hogy nem eredeti. Ezzel szemben Magyarországon az utca túloldaláról megmondod, hogy vkin eredeti Adidas cipő van-e, vagy sem. Én is itt akartam venni, de az ázsiaiak nincsenek felkészülve az én lábméretemre. Vagyis de. Minden cipőből van egy 45-ös is az európaiaknak. Amúgy egy cipő ott kb. 2500-3000ft.
KL-ről nagyjából ennyit, jelen pillanatban semmi olyasmi nincs ami miatt kitűnne a többi nagyváros közül, így azokat nem fejtem ki. Külön post lesz majd a tömegközlekedésnek, meg hasonlóknak.

A várostól kicsit távolabb található más-más irányba Midvalley Megamall és Sunway Pyramid. Mi speciel Midvalleybe szoktunk járni, mert taxival közel van, és nincsenek olyan sokan. Van mozi, jófajta bowling pálya, vmint egy tök jó kisállatkereskedés, ahol tök jól el lehet mulatni az időt a rájákat nézve. Mert itt aztán nem kishörcsögöt, meg nyuszit kap az ember fia, hogy pátyolgassa. Itt rájával, cápával, rákkal, botsáskával, meg számomra teljesen ismeretlen dzsungellakókkal lephetjük meg gyermekünket.

Sunway Pyramid ha jól tudom Dél-Kelet Ázsia legnagyobb bevásárlóközpontja. Hát, hogy nagy az biztos. Ugye a nevéből is látszik, hogy ez egy piramisnak álcázott plázacica találkahely. Szépnek szép, tényleg hangulatos, de olyan óriási, és annyian vannak, na meg rohadt messze is van, hogy ide nem sűrűn járok. Egyszer érdemes megnézni. Van műjégpálya is. Nem vagyok egy nagy zsonglőr a jégen, de azért a malájokhoz képest, akik az italukban található jégkockán kívűl még nem nagyon láttak jeget, komolyan mondom egy műjégtáncos voltam. Mindenki csak ott lesett, hogy fúúú... ezek az európaiak hogy siklanak! Miután bezsebeltem az elismerő tekinteteket a nézőktől el is hagytam Sunwayt. Szerintem jó darabig nem megyek oda.

A városról egyelőre ennyit...

A környék

2006-11-21T04:04:00.000-08:00

Megrázkódtatásaimat kiheverve másnap kezdődött is az évnyitó, ami itt három napig tart. Az első nap még csak bementem, de vhogy nem hatott meg a dolog és inkább a környéket fedeztem fel a további napokban. Csak ilyen alap dolgokat mondtak el, szabályok ilyenek. Ha vmit rosszul csinálok úgyis szólnak. Viszont már ekkor feltűnt, hogy mennyire nyugodtak az emberek. Vmelyik férfi épp a kolesz szabályairól tartott előadást. Nem jegyeztem meg az összes szabályt, de valahogy így hangzott:
1. szabály: A kolesz éjfélkor zár, addigra legyél bent
2. szabály: Háromra mindenkinek a szobájában kell lennie
3. szabály: Fiúknak tilos lányokat, lányoknak tilos fiúkat vinni a szobába
4. szabály: ...
5. szabály: ...
6. szabály: ...
7. szabály: Megértjük, hogy néha valaki nagyon ideges lesz vmi miatt, és ilyenkor összetör pár dolgot, de arra szeretnénk megkérni az illetőt, hogyha mérgében összetör pár dolgot, akkor legyen szíves befáradni Mr. Wee irodájába, hogy megbeszéljék az anyagiakat. Köszönöm!

Magyarországon ez kb. így lett volna: Ha összetörsz bármit is, feljelentünk, kifizeted, repülsz a koleszből, meg talán a suliból is.

Miután ezen kellemesen elvihorásztam magamban (mert úgy látszik csak nekem volt humoros) le is léptem.
A suli környékén nem sok minden van. Van itt egy utca a suli kapujánál, vagyis úgy is mondhatnánk, hogy az utca ahol a suli van:) Szóval van ez az utca, a Jalan Menara Gading. Egyik végében van a suli, a másik végében a Condo, ami ilyen bazinagy panellakás, ált a diákok laknak ott, mi is költözünk januárban.
Elég érdekesek ezek a malájok. Itt két fajta boltból nagyon sok van. A mobiltelefon boltból, és a fodrászból. Ez kb. egy 200 méteres utca, de legutóbbi számításaim alapján 8 fodrász szalon van itt. Azért mondom, hogy legutóbbi számításaim szerint, mert itt kb. 2-3 naponta bezár egy bolt és nyílik egy új. Mobil bolt itt csak 3 van, ezt nem is értem. Van még az utcában egy biliárdszalon, huszonnyóc étterem, egy bank, egy DM szerűség, ami itt Watson, meg még pár ilyen apróság. Ja, majd elfelejtem, a másik amiből sok van: az internet kávézó. Körülbelül 5 van belőlük az utcában. Lényeg, hogy van bent kávézónként kb. 150 gép, és azokon lehet játszani. Ebből sem értem minek ennyi. Van egy jó, ahol már én is voltam kétszer, ott el lehet lenni egy másfél órát, de a többi az béna. Soha sincs senki, kíváncsi vagyok azok mikor zárnak be és milyen új bolt nyílik a helyükön.
Az utcán túl van a Giant bevásárlóközpont, ami kb. a Tesconak felel meg, csak itt nincs Giant gazdaságos termék. Az alatta lévő szinten meg vannak kis boltocskák. Körülbelül akkora terület, mint egy 5öd, 6od Hősök tere. Ide zsúfolódott be a környék mobilárusainak kemény magja. Kb. 20-25 mobil bolt lehet, viszont csak 4-5 fodrász.
Nem értem ezeket a mobilosokat sem. Egyszerűen sosem látok náluk vevőt. Az egyetlen jelentős bevételi forrásuk szerintem csak én vagyok, mert néha olyan szinten áthúznak, hogy le sem írom hogy, mert még azt mondjátok pancser vagyok. De már tanultam a hibáimból.
Az érdekes az, hogy itt nincsenek árak az ilyen kis butikokban, vagy minek nevezzem őket. Odamész, hogy venni akarsz telefont, akkor nem azt mondja, hogy ok, 570RM (1 ringgit = 57ft per pill), hanem te mondod meg az árat. Ha tetszik neki az ár és egyből eladja, akkor megszívtad, mert tutira le vagy húzva, ha nem tetszik neki, akkor jön az alkudozás. Nem szeretek alkudozni, mert úgyis tudja, hogy el fogja nekem adni annyiért, tökömért kell lopnunk egymás idejét...
Ez az egyik érdekesség, a másik az, hogy van olyan, hogy 3 teljesen egymás mellett lévő boltban tökre mások az árak. Első boltban 1200 a Nokia 5435245-es, a mellette lévő boltban 1350, a másikban meg 990.
A környéken van még egy McDonald's, oda szoktam járni, ha már nagyon nem bírom az ázsiai konyhát, valamint egy Pizza Hut, az is jól jön néha. Ja, meg két benzinkút.
A környékről nagyjából ennyit.

Előkészületek, repülés

2006-11-20T22:42:00.000-08:00

Igazándiból egészen az indulás napjáig nem gondoltam bele, hogy én most 3 hónapra lelépek tök egyedül. Mikor intézni kezdtük a dolgokat akkor még volt vagy 3 hónapom az indulásig. Óóó mondom, az még egy negyed év, rengeteg időm van... Aztán eljött az utolsó hét, még mindig semmi különös érzés. Eljött a búcsúbulim (még egyszer bocs azoknak akik eljöttek rá, nem tehetek róla, hogy a helyet amit lefoglaltam, nem tartották fent és így le sem tudtunk ülni).
Szóval búcsúbulin az idegesség miatt még mindig nem tudtam elérzékenyülni, hogy mindösszesen 3 napom van hátra. Eljött az utolsó este, felkerekedtem, hogy meglátogassam utoljára néhány barátomat, de mivel itt is volt egy kis zűr, nem tudtam időben indulni, nem tudtam meglátogatni mindenkit, akkor is inkább ideges voltam, mint megszeppent. Aztán hazamentem, még volt egy csomó dolgom, anyummal még veszekedtem egy utolsót, aztán szundi. Másnap rohanás, még mindig inkább idegesség, mint sem sírás kerített hatalmába. Aztán mikor a ferihegyi reptéren életemben először mentem át egyedül a becsekkolás mizériáján akkor jöttem rá, hogy hé basszus! tök egyedül vagyok. Rögtön gondok adódtak a vámvizsgálatnál, amit eddig mindig anyum végzett, azt sem tudtam hogy kell csinálni. Akkor csak kinéztem rájuk, ők ott álltak a pult másik oldalán, akkor már minden bajom volt, és utána, mint a filmekben, mikor átmentem az átvilágításon és egy utolsó pillantást vetettem rájuk, akkor már minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne fakadjak ki, mint egy kislány. Szerencsére késésben voltam, így a rohanás miatt nem is lett volna időm pityeregni. Először Bécsbe repültem, onnan ment a gép KL-be. Mikor felszálltam a Bécs-Kuala Lumpur járatra akkor csillapodtam le egy kicsit és kezdtem el merengeni. Elővettem a leveleket, amiket barátaim írtak és lelkemre kötöttek, hogy csak a repülőn olvashatom el. Volt aki egész érdekes dolgokat írt, és nem is igazán értem, hogy mért nem mondta el, amíg otthon voltam és lett volna rá alkalmam, hogy reagáljak, de most már mindegy.

Megérkezésem a KLIA-ra (Kuala Lumpur International Airport) hajnali 4-kor következett be. A repülőn nem tudtam aludni, így már alig vártam, hogy a suli küldöttje felvegyen, elvigyen a suliba, és végre aludhassak egy jót. De erre még mint később kiderül, majd 15 órát kellett várnom.
Drága emberünk ugyanis az iskolában felejtette azt a levelet, amivel engem kihozhatott volna a reptérről, ám az iskola hajnali 4kor zárva van, így mint később kiderült ő hazament aludni. Hát remek mondom, akkor várunk. Bevittek a bevándorlási irodába, hogy ott várjam meg, amíg hozza a levelet. Első 2 óra után még tök poénosnak gondoltam, hogy micsoda komplikációk adódnak, majd lesz miről sztoriznom. Nagy izgatottságomban még az irodát is lefényképeztem, hogy majd mutogassam, hogy itt várakoztam 2 órát. Aztán vhogy semmi nem történt. Néha odahívtak kikérdezni, de mindig ugyanazokat kérdezték. Amikor behoztak mellém kb. 30 indiai vendégmunkást akkor már kicsit kényelmetlenül éreztem magam, és a kezdeti nagy örömöm kezdett eltűnni. Akartam aludni, de volt nálam egy laptop, fényképező, telefon, több száz dollár készpénz, amit nem nagyon akartam, hogy bárki is átvegyen tartós használatra, így kénytelen voltam ébren maradni. Közben mászkáltam, megismerkedtem az ázsiai ételekkel. Hát nem voltam elragadtatva. Ami a legjobban idegesített az az iroda melletti Hilton reklámja volt. Nem egyszerű plakát, hanem egy óriási üvegvitrin, és abban be van rendezve egy szoba. Ágy, TV, fürdőszoba ésatöbbi... Fölötte egy szöveg: 20 perc múlva akár már ön is itt aludhat. Bármit megadtam volna érte, ha 20 perc múlva ott aludhattam volna, de a legrosszabb abba volt belegondolni, hogyha Satial hozza is a papíromat, akkor is csak egy kis lepukkant koleszbe fog vinni...

Teltek múltak az órák, közben már anyumék is telefonáltak össze-vissza, nagykövetséget, ismerősöket, mindenkit. Aztán jött a legjobb. El kellett kérnem az iroda telefonszámát, mert a suli felhívta volna őket. Először nem nagyon akarták megadni, de aztán végülis belementek. Ok, mondom a suli 2 perc és hív titeket. Csörög is a telefon, faszi meg csak ül és direkt nem veszi fel. Mondom anyád, vedd már fel! Erre elmegy. Na mondom, most mit csináljak, kérjem el a panaszkönyvet? Utána már kisebb veszekedésbe ment át szóváltásunk, már azzal fenyegetőzött, hogy hazaküld a következő géppel. Igazándiból titkon reméltem, hogy hazaküld, és végre megint otthon lehetek, és a saját ágyamban aludhatok.
Anyumék hívtak, hogy jön értem a nagykövetség, most már bírjam ki. Meg is érkeztek egy óra múlva, számonkérték az ügyeletes köcsögöt, hogy mért nem engedtek be, hisz vízum nélkül is 90 napig itt tartózkodhatnék. Óóó... Hát ők csak azért nem, mert nem akarták, hogy elkeveredjek itt ebben a nagy városban. Aranyszívük van...

Ez a kis incidens tartott 9 óráig, aztán a nagykövetség elvitt volna a sulihoz, ha tudjuk hogy hol van. Én akkor már nagyon nem bírtam, be is aludtam a kocsiban. Kb. 2-3 óra múlva megérkeztünk. Érdekes volt látni élőben a sulit, hisz eddig csak képekről ismertem. A két követ innentől már rámbízta a beiratkozást (ezúton is mégegyszer köszi, hogy kimenekítettetek).
Hoztak egy csomó papírt amit alá kellett írnom, de a felét nem is értettem, szal kitudja mibe egyeztem bele. Lehet a vesémet adtam el nekik épp... Aztán volt egy kis útbaigazítás is, azt sem értettem, de igazándiból akkor már nem is érdekelt, csak az, hogy mihamarabb ágyba kerüljek. Utána beiratkozás a koleszbe, és végre megkaptam a kulcsokat a szobámhoz. De persze még nem örülhettem, mert az előző lakók kicsit leamortizálták, így még meg kellett várnom míg kitakarítják.
Fú de hosszúra sikerült ez a post...

Hogy kerültem ide?

2006-11-20T22:30:00.000-08:00

Mivel nem csak barátaim/ismerőseim fogják olvasni a blogot (legalábbis remélem), így pár alap dolgot elmagyarázok még itt az elején.
Szóval apum mindenféle izgi dologgal foglalkozik. Néha napján felkerekedik, hogy találmányok kivitelezéséhez befektetőket keressen. Egyszer az útja épp Malajziába vitte, ahol mit ad isten, épp egy egyetem igazgatójával tárgyalt. A tárgyalás után körbevezette apumat a suliban, valamint elpanaszolta, hogy nincsen Európából diákjuk, és esetleg ha odamennék, akár még egy kis kedvezményben is részesítene. Apum kapva kapott az alkalmon, s mikor hazajött felajánlotta, hogy ha gondolom akkor tanulhatok itt. Ő ugye találmányokkal foglalkozik leginkább, minden ilyen újdonságra felcsillan a szeme, és én azt hittem, hogy ez csak vmi újabb hóbort nála, nem is gondolja komolyan. Na, meg persze nekem eszem ágában sem volt idejönni. Tök egyedül, 11.000km-re... Nincs az az isten. Aztán lett az az isten, és bevállaltam. Megnéztem pár képet, videót malájföldről aztán úgy fogtam fel, mintha legalábbis nyaralni jönnék ide 2 hétre. Először még úgy terveztem, hogyha nem vesznek fel a műegyetemre, csak akkor jövök ide, de aztán már az sem számított. Így augusztus 23-án elindultam drága kis városocskámból, Gyöngyösről, hogy 20 óra után megérkezzek Kuala Lumpurba, Malajziába.

Első post

2006-11-20T22:22:00.000-08:00

Mostanában nagyon kacsingatok Új-Zéland felé, emiatt sok blogot olvastam ÚZ-vel kapcsolatban, aztán óriási ötletként jött, hogy én is csinálok egyet. Sokkal egyszerűbb ide leírni mi is történik velem, min is morfondírozok nap, mint nap, mint mindenkinek 20x elmesélni MSN-en, vagy e-mailen, iwiwen, telefonon... Akit érdekel az itt megtudhatja hogy, s mint velem.
Azt hozzá kell tennem, hogy a helyesírás nem az a tulajdonságom, amivel dicsekednék egy társaságban. Ez kellemetlen. Azért mégis csak bárki megnézheti a blogomat, és tök jó lenne, ha nem tekintene menthetetlen analfabétának. Pl. nem tudom, hogy kell írni, hogy nap, mint nap. Helyes ez, vagy nem kell vessző? Mindegy. Továbbiakban nem kívánok túl sok figyelmet fordítani ilyen mélyenszántó gondolataimnak, majd anyum úgyis elolvassa, és ahogy ismerem MSN-en kivesézi az összes hibát, aztán én kijavítom és mindenki boldog lesz. Na, akkor legyen ez az első post, mindjárt írom a következőt.
Üdv, Lev